Sárkány Béla1960. június 9.

"Magas, sovány, szikár ember volt. Nem hatásvadász módon prédikált, inkább száraz hangon beszélt. De hívei szerették, mert mindenkinek segített, akinek tudott”  – emlékezik nagyapjára Sárkány Tibor, a Kecskeméten élő nyugalmazott evangélikus esperes. – „A közösség érdekében ügyesen forgatta az anyagiakat, magának azonban semmit sem gyűjtött. Szerette a családját, a Luther-palotában, a közös asztal mellett az egyházi ünnepeken, névnapokon rendszeresen együtt ebédelt gyermekeivel, unokáival, így velem is”.

Sárkány Béla népes családja körében 
(az álló sorban jobbról a harmadik)

Sárkány Béla 1870. július 31-én ősi lelkészcsalád harmadik gyermekeként született. Édesapja, Sárkány Sámuel országosan ismert evangélikus püspök volt, ő temette el Kossuth Lajost 1894. április 1-jén. Elemi iskoláit Pilisen, a gimnáziumot Aszódon, Szarvason és Selmecbányán végezte. Szíve vonzalmát követve a papi pályát választotta. Teológiát Pozsonyban, Eperjesen, vala-mint Lipcsében hallgatott. Hazatérve 1892 szeptemberében Eperjesen tette le a teológiai szakvizsgát, s még ez év októberében édesapja lelkésszé szentelte.

Egyházi szolgálatát a pilisi gyülekezetben kezdte. Püspöki titkárként édesapjának segédkezett. Őtőle sajátította el a fegyelmet, a rendet, a pontosságot és mások tiszteletét. Magyarul, németül és szlovák nyelven prédikált. 1894-ben Péteribe kapott meghívást és 13 éven át a Monor melletti községben szolgált. „Sok talentumot kapott, és híven sáfárkodott. A sovány, vékonytermetű lelkész [...] erős hangú, kiváló szónok volt. Igen jó érzékkel vezette, irányította a gyülekezet pénzügyeit. Hívei rajongásig szeretve tisztelték” – emlékezett meg róla a Pest megyei település nemrég megjelent helytörténeti kiadványában lelkésztársa, Szende Ernő.

   Sárkány Béla ifjú lelkészként
1907-ben a kecskeméti evangélikus egyházközség választotta meg lelkészének. Új állásába, amelyet Sárkány Béla több mint negyven éven át betöltött, 1907. december 15-én édesapja iktatta be. Szolgálata alatt szellemiekben és anyagiakban egyaránt gazdagodott a kecskeméti evangélikus gyülekezet. Ebben az időszakban épült az egyházközség részben háromemeletes, részben egyemeletes bérháza, az úgynevezett Luther-palota. Bevezették a templom fűtését két kokszfűtésű kályhával, amelyeket ma már nem használnak, de értékes ipari műemlékek. A régi téglakövezetet díszes mozaiklapokra cserélték ki, míg a korhadt, szuvas templompadok helyett kemény tölgyfából újakat készíttettek. Ez idő alatt avatták fel a gyülekezet új orgonáját is, amelyet a világhírű pécsi Angster-cég épített. Ráadásul a gyülekezet lelkésze kiváló pénzügyi szakembernek is bizonyult, a beruházások finanszírozását ügyesen irányította. Így például a Luther-palota építésének fedezetére jelentős kölcsönt vettek fel 50 évi törlesztésre, amelyet a világháború okozta pénzromlást kihasználva az egyházközség 12 év alatt visszafizetett.

Sárkány Béla az egyházi és a városi közigazgatásban is komoly feladatokat vállalt. Előbb alesperes, egyházkerületi aljegyző, majd 1914-től főjegyző, 1914-től 1946-ig püspökhelyettes lett. Emellett Kecskemét törvényhatósági bizottságának, tanügyi bizottságának és iskolaszékének is a tagja volt. 1933-ban a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület elnökévé választották. 1940-ben kormányfőtanácsossá nevezték ki. Jó kapcsolatot ápolt a város más felekezeteivel, amelyet az 1911-es földrengés utáni hónapokról szóló beszámolója is bizonyít: „Csaknem egy féléven át együtt tartottuk istentiszteleteinket, egyik vasárnap a református, másik vasárnap a mi egyházunk szertartása szerint dicsőítvén az Urat. Magunk őszintén örülünk, hogy hajlékot adhattunk a hajléktalanoknak, református testvéreink pedig mély hálával ismerték el hozzájuk kimutatott szeretetünket…”.

Kecskeméti szolgálata idején

Sárkány Béla igaz hazafi volt, nemcsak hívei, hanem az egész ország, a nemzet sorsa is foglalkoztatta. Az első világháború után így fogalmazott: „Minden államnak érdeke, hogy polgárai derék, jellemes, becsületes emberek legyenek, ebben pedig legfontosabb nevelő eszköz: a vallás. A tiszta családi életnek is legbiztosabb alapja a vallásos lélek. Becsületre, kötelességre, erkölcsre nem a tudomány, hanem a vallás tanít! Nem a rendőr és csendőr szuronya biztosítja a társadalom békéjét, hanem a szívbe írott törvény, a vallásos érzésből fakadó tiszta erkölcs. Akik tehát a vallás ellen küzdenek, tudva vagy tudatlanul, a társadalmi rend felborítását mozdítják elő. Éppen ezért mindnyájunknak szent kötelességünk, hogy védelmére keljünk a létében fenyegetett valláserkölcsi nevelésnek és megőrizzük gyermekeinket apáink hitében.”

Szeretett kecskeméti híveitől 1948 májusában búcsúzott el, idős korára és hanyatló egészségi állapotára való tekintettel lelkészi állását fiatalabb lelkésznek engedte át. Néhány évvel később a Balaton melletti Gyenesdiáson lévő „Kapernaum"-ba, az evangélikus egyház szeretetotthonába költözött, ahol épp 1960. június 9-én hunyt el. Holttestét hazaszállították Kecskemétre, a városi köztemetőben, szeretteivel közös sírban nyugszik.

Varga Géza