ÖTVENESEK KÖSZÖNTÉSE: Nyerges Tibor és Sipos László50

Nyerges Tibor

Nyerges Tibor gépészmérnök, a területi gazdasági kamara vezető munkatársa 1962. március 26-án, Budapesten született. Kecskeméten, a Katona József Gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát. Előbb a Kecskeméti Mezőgép Vállalatnál mint gépészmérnök, majd 1994-től a kecskeméti városházán mint alpolgármesteri referens dolgozott. 1995-ben a Raichle Magyarország Rt. minőségbiztosítási vezetője lett, később minőségügyi tanácsadói, szakértői és auditori feladatokat látott el. 2007 óta a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara gazdaságfejlesztési vezetője. A Kecskeméti Rotary Club alapító tagja, 2005 és 2006 között a szervezet elnöke volt. 

Gimnáziumi tablókép

„Az ipar széttelepítése miatt apámnak 1962 nyarán a SZIM akkor alakuló kecskeméti gyárában ajánlottak föl mérnöki állást, félévesen így kerültem a hírös városba. Az általános iskolát a Zrínyi kísérleti orosz tagozatán végeztem.  A «megvetett» nyelv tanulása épp úgy szép emlék számomra, mint az iskola már akkor is legendás korcsolyapályája. Ezekben az években kóstoltam bele a gyerekszínészetbe, még a Katona József Színházban is fölléptem.

Tanulmányaimat később a Katona József Gimnáziumban folytattam. Ott dőlt el végérvényesen, hogy - bár Orosz Laci bácsi óráit élvezet hallgatni, mégis - reál vonalon megyek majd tovább. Pályaválasztásomban nagy szerepet játszott kiváló fizikatanárom, Szakács Jenő. A diákok körében igen népszerű Jimmy ma már nincs közöttünk, emlékét tanítványai többek között fizikaversenyek szervezésével őrzik.

Az egyetemi élet óriási szabadságot hozott. A műegyetemen ugyan sokat kellett tanulni, de mindezt nem éreztem tehernek. A tanulás mellett jutott időm másra is: jártam sípályát építeni, és voltam díszletmunkás is.

Nyerges Tibor (Fotó: Gábris Elek)

Nagyapámhoz hasonlóan, aki Hatvan környékének megbecsült kántor-tanítója volt, engem is mindig megtalált a «társadalmi munka». Számomra a munkaidőn kívüli közösséget a KISZ, majd annak utódszervezete jelentette. Jóban-rosszban együtt voltunk, közösen kirándultunk, szabadidőnkben egymást segítettük. Életre szóló barátságok születtek, feleségemet, aki három gyermekkel ajándékozott meg – András és Dóra egyetemista, Dénes pedig Bolyais, jelenleg Kanadában cserediák - is ott ismertem meg. Napjainkban a Rotary Club tagjaként karitatív programok szervezésében veszek részt örömmel.

Kecskemét életem legfontosabb városa. Bár poros, lapos és még vize sincs, mégis fejlődőképes, szép város: a hazám. Vendégeimnek mindig büszkén mutatom meg.”

Sipos László

50 éves Sipos László építész, vállalkozó, önkormányzati képviselő. Fülöpházán született 1962. január 11-én. 1981-ben érettségizett Kecskeméten, valamint a kőműves szakmát is kitanulta. Később nemzetközi menedzser diplomát szerzett előbb a hírös városban, majd 2002-ben Prágában, 2009-ben pedig az ECONOVUM Akadémián közgazdász képzésen vett részt. 1979-től az Észak–Bács–Kiskun Megyei Vízmű Vállalatnál dolgozott. 1992-ben saját vállalkozást alapított, 2006-ig a Classic Kft. ügyvezető igazgatója volt. Jelenleg a Mester-Bau 2002 Kft. tulajdonosaként gyakorlati szakképzéssel foglalkozik. Jobboldali pártok támogatásával 1998 óta Kecskemét közgyűlésének képviselője. 2006 és 2010 között a város üzemeltetéséért felelős társadalmi megbízatású alpolgármestere volt.

„Nagyszüleim házában egy kerekegyházi bábaasszony segített a világra. Szüleim gazdálkodók lévén szőlőt, gyümölcsöst műveltek, állatokat tartottak. Anyám dolgos, a családért élő-harcoló, apám szigorú, mindenhez értő parasztember volt. Én másabb lettem: hirtelen döntő, akaratos vagyok, de a fizikai munka szeretetét tőlük örököltem. Ma is tisztelem és becsülöm azokat, akik a két kezükkel teremtik meg kenyerüket.

Szép és tartalmas gyerekkorom volt. Szülőfalum iskoláját, tanárait épp úgy szerettem, mint a focicsapatot, amelynek felnőtt csapatába már tizenévesen bekerülhettem. Igazi közösséget alkottunk, nemcsak a bőrt rúgtuk, de a tánciskolába is együtt mentünk. Ugyanakkor éreztem, hogy nem jó szemmel nézik azt, ha valaki több tudásra, saját szakmára vágyik. Én ekkor már Kecskeméten, a Gáspárban tanultam, s bár kezdetben nehezen tudtam beilleszkedni a városi zsiványok közé, pár hónap után új osztálytársaim befogadtak. Ettől kezdve egyértelművé vált, hogy itt kell gyökeret vernem. Visszatekintve, ötvenévesen is úgy látom, hogy ez jó döntés volt.

Feleségével és két gyermekével, Ritával és Lackóval

Még bejáró diákként ismertem meg életem párját: ugyanazon a buszon ingáztunk. 1982. október 2-án házasodtunk össze. Számunkra ez egy különlegesen jeles nap, hiszen fiunk is ekkor született, és Kecskemét Város Napja is.

A csapatszellem egész életemet végigkíséri. A 90-es évek végén a Szeleifalu lakójaként úgy éreztem, többet is tehetek a közösségért. Jobboldali értékek mentén így lettem a városrész képviselője. Az elmúlt években számos fejlesztés valósult meg: játszóterek épültek, az út- és csatornahálózat megújult és az óvoda is megszépült. Mindehhez kellett az itt élők tettrekészsége. Segítségük, hozzám való viszonyulásuk ma is minden nap erőt ad számomra.”