ÖTVENESEK KÖSZÖNTÉSE: Krajnyák Ferenc biztonsági őr50

50 éves Krajnyák Ferenc biztonsági őr, válogatott cselgáncsozó. Pécsett született 1964. május 10-én. Az általános iskolát szülővárosában végezte, majd 1983-ban Kecskeméten, a 607. Sz. Gáspár András Ipari Szakmunkásképző Intézetben tanult tovább. Érettségi bizonyítványát 1985-ben a Németh László Gimnáziumban szerezte meg, később a BM Rendőrtiszthelyettes-képző Iskoláját is elvégezte. 1987 és 1991 között a BM Forradalmi Rendőr Ezred tagja volt, míg 1991-től 2003-ig a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon szolgált. 2003 óta a Piac- és Vásárigazgatóságnál biztonsági őrként dolgozik. Krajnyák Ferenc kiváló cselgáncsozó volt. A magyar nemzeti válogatott tagjaként 16 éven át számos szép sikert ért el. Így például 1982-ben a berlini Ifjúsági Barátság Versenyen ezüstérmes, az arnheimi junior Európa-bajnokságon bronzérmes lett.

„1974-ben, tízévesen kezdtem cselgáncsozni. Egy barátom ment le az edzőterembe, és néhány nap múlva hívott, hogy menjek én is. Vele tartottam, és nagyon megtetszett a sportág. Ő később három év múlva abbahagyta a judózást, én azonban ott ragadtam. 22 évig aktív versenyző voltam, de azt követően is még több mint 20 évig a belügyi szervek versenyein évről évre elindultam.

Az első öt évben a Pécsi Sportiskolában Benkő Jenő edzővel dolgoztam, majd amikor a szakosztályunk megszűnt, az ország akkori legjobb judo-egyesületébe Kecskemétre igazoltam. A legjobbak közé kerültem – szinte az egész válogatott itt edzett –, és edzőim: Sebők Albert és Varga András is a legjobbak közé tartoztak. Már magyar válogatottként jöttem a hírös városba, de igazán nagy eredményeimet itt értem el. Ifi korosztályban és juniorként nehézsúlyban háromszoros magyar bajnok, több alkalommal ezüst- és bronzérmes lettem. A magyar válogatott tagjaként 16 éven át több nemzetközi versenyen is sikeresen szerepeltem. A berlini Ifjúsági Barátság Versenyen ezüstérmet, az arnheimi junior Európa-bajnokságon bronzérmet szereztem, és a koreai IBV-n, illetve a San Marinó-i EB-n is harmadik lettem. Kecskeméti éveimet katonai szolgálatom megszakította, de a versenyzést ezalatt is folytattam, csak épp a Budapesti Honvéd színeiben, illetve később Békéscsabán.

1984-ben megházasodtam, Jakabszállásról származó páromat az iskolapadban ismertem meg. Egy lányunk született, ma is boldogan élünk együtt. Egyébként Jakabszálláson később az edzősködést is megpróbáltam, 50 gyerekkel foglalkoztam. Szerettem volna elérni, hogy ne csak focizni legyen lehetőségük az ottani gyerekeknek. A sportág legfontosabb kellékét, a kölcsönbe kapott szőnyeget azonban visszakérték a kecskemétiek, s mivel ezt nem tudtuk pótolni, az edzések abbamaradtak.

Négy évig a Forradalmi Rendőr Ezredben szolgáltam, ott szinte mindenki judózott. Később a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon dolgoztam. A cselgáncsozás mellett mindvégig kitartottam. A belügyi szervek országos megmérettetésein rendszeresen elindultam. Kétszeres bajnok, többször második és harmadik lettem.

Immár több mint tíz éve a Piac- és Vásárigazgatóság a munkahelyem. Sajnos, egyre kevésbé bírom a terhelést, fáradékony vagyok, de most is sportolok: heti egy alkalommal a tradicionális alapokra épülő modern japán harcművészeti sportot, az aikidót gyakorlom.”
(Forrás:  *Ki Kicsoda Kecskeméten)

TÁMOGATÓINK