A reformáció idején többnyire békességben éltek egymás mellett a kecskeméti keresztények. A vallásfelekezeti türelemnek szép bizonyítéka az 1564-ből származó
egyességlevél . Ugyanazon templomban, a napnak különböző órájában volt a mise és a református prédikáció. A
“pápista hitön levők” és a
“Luther keresztények” békén megfértek egy templomban és ezer forint bírságot állapítottak meg arra, aki a másikat vallásáért csúfolja vagy bántalmazza. Kisebb ellentétek persze előfordultak, legalábbis erre utal egy
350 évvel ezelőtti,
1658. februárjában keltezett irat is, amelyben
“Gróf Vesselényi Ferenc nádor előtt Posonyban megegyeznek a kecskeméti Pápisták és Kálvinisták a Templom, Sekrestye és Kápolna iránt.” A levél részletesen taglalja a “Kű Templom” és a “Fa Templom” közötti terület beépítésének rendjét és megállapítja: “soha senki egymásnak szemére ne vesse, ez volt, ama volt, avagy te voltál ennek az oka.”
1678. októberében a fatemplom sajnos leégett, az iratok többsége odaveszett. Régi számadási és jegyzőkönyvek alig maradtak meg. Így különösen értékes a
Református Egyház Kecskeméti Levéltárában lévő néhány további irat is, így például a szintén
1658-ban írt Kerekes Tamással való szerződés a templom javítására, illetve Kecskeméti János kérelme és az erre adott válasz, Osgyán Bakos Gábor engedélye.
