Pesti fiú volt, ma már „kecskemétibb” a kecskemétieknél. Mindent elért itt is, amit a fővárosban elérhetett volna. Itt lett főigazgató és professzor. Itt kapta meg a Kecskemét Felsőoktatásáért és Tudományos Életéért Díjat, valamint a Bács-Kiskun Megyei Tudományos Díjat.  Prof. Dr. Lévai Péter, a Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Karának dékánja idén ünnepli 60. születésnapját.     

Hogyan lett tősgyökeres pesti fiúból „kecskeméti kertész”?  
Zuglóban, ahol felnőttem, akkoriban komoly bolgárkertészetek működtek. A második szomszédunkban egy dísznövénykertészet volt. Gyakran átjártam ide, a nyári időszakban pedig munkát is vállaltam.  Édesanyám nagyon szerette a virágokat, otthon is sok cserepes növényünk volt, még egy kis sziklakertet is kialakítottunk, amit aztán én ápolgattam. Az általános iskola után Kőszegre kerültem a kertészeti technikumba, majd sikeresen felvételiztem a kertészeti egyetemre. Ott nagyon megtetszett az oktatási és a kutatási tevékenység, így a diploma megszerzése után bent maradtam az egyetemen. 1975-ben kértek meg arra, hogy Kecskeméten helyettesítsem a növénytan oktatóját, aki szülési szabadságon volt. Az akkori igazgató aztán véglegesen itt marasztalt.

Ma már az országban hat helyen van kertészeti képzés. Hogyan állja a versenyt a Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Kara?
Kétségtelen, hogy nem könnyű ebben a versenyben megállni a helyünket. Oktatásfejlesztési munkánk éppen azt a célt szolgálja, hogy megmaradjon a jó megítélésünk.  A kertészmérnök-képzés mellett nemrégiben beindítottunk két új alapszakot, a gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnöki, valamint a környezetgazdálkodási agrármérnöki alapszakokat. Továbbra is működtetjük kihelyezett tagozatainkat Bácsalmáson és a szlovákiai Révkomáromban.  Most dolgozunk a kertészmérnöki mesterképzés beindításán. Komoly erősségünk a gyakorlati képzés, amelyhez bemutatókertek, üvegházak és egy 270 hektáros tangazdaság áll rendelkezésre. Tavaly 302 jelentkező jelölte be karunkat első helyen, ami nagyon jó eredménynek számít.

Most 60 évesen készít-e valamilyen mérleget?   
Én alapvetően elégedett vagyok a magánéletben és a szakmában egyaránt, így nyugodtan mondhatom azt, hogy „korrekcióra” nincs szükségem.