NAPRÓL NAPRA2014. június 1-15.

június 2.

125 éve született Vidor Ferike (polgári nevén Wechselmann Franciska) színésznő. Rákosi Szidi iskolája után az Országos Színészegyesület iskoláját 1907-ben végezte el. Pályafutását Kecskeméten kezdte. Első szereplése – visszaemlékezése szerint – a hírös városban, Bihari Ákos társulatában volt. 1909-ig Kecskeméten lépett fel, majd kisebb-nagyobb megszakításokkal budapesti kabarékban szerepelt. Később játszott a Royal Orfeumban, Bécsben és Berlinben is. 1937–38-ban a Belvárosi és Művész Színházban a Független Színpad előadásain is kapott néhány szerepet. 1940 és 1944 között az OMIKE Művészakció közreműködője volt, Bartók- és Kodály-dalokat énekelt a Nyugat estjein a Bellevue Hotel teraszán. 1945 és 1949, illetve 1951 és 1952 között a Nemzeti Színház, 1949 és 1951 között a Belvárosi Színház tagja volt. 1953-tól 1959-ig a Vidám Színpadon szerepelt.

A magyar kabaré arculatát meghatározták cselédnótái, amelyeket férje, Gábor Andor, a kiváló költő, vígjátékíró és humorista (ő indította el a Ludas Matyi vicclapot) írt számára. Jellem- és epizódszerepekben is kamatoztatta humorát. 1970. január 23-án Budapesten hunyt el.

Zsidó származása miatt az üldözés idoszakában neki is bujkálni kellett. Errol az időről nagyon nagy szeretettel és sok humorral emlékezett meg Gobbi Hilda: „Vidor Ferike hátán egy hátizsák volt, benne fehérnemu, gyógyszerek, némi élelem és imakönyv. Ezzel vándorolt lakásról lakásra, mindig akadt olyan jóbarát, humanista keresztény család, aki hosszabb-rövidebb ideig bujtatni tudta. Ezt a hátizsákot úgy megszokta Vidor Ferike, hogy már régen elmúlt a vészkorszak, vége lett a háborúnak, még mindig a hátán viselte.”

június 4.

125 éve született Scherf Emil vegyészmérnök, geológus. A budapesti Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát. A földtan iránti érdeklődését Schafarzik Ferenc geológus professzor keltette fel. Az I. világháborúban végig katona volt. 1920-ban került be a Magyar Királyi Földtani Intézetbe, ahol a kiváló agrofőgeológus, Treitz Péter mellett dolgozott. 1924-ben a budapesti Tudományegyetemen summa cum laude eredménnyel földtanból szerzett doktori fokozatot. Sokoldalú felkészültsége és kiváló képességei alapján ugyanebben az évben Rockefeller-ösztöndíjat kapott, és két és fél évig a zürichi Műegyetemen a nemzetközi hírű Wiegner professzor mellett dolgozott. Később a Földtani Intézetbe tért vissza, és itt dolgozott főgeológusként nyugdíjba vonulásáig, illetve további kutatási megbízásokkal, élete végéig.

A magyar medence negyedkori földtani történetével foglalkozott. Megfigyelte, hogy Magyarországon az éghajlati hatások és az anyakőzet egymásra hatásában az utóbbi a meghatározó; e nyomon fölállította a szikes talajok képződésének földtani elméletét. Síkvidéki fölvételeket végzett Kecskemét környékén, 1930-ban őt bízták meg az alföldi öntözés földtani előmunkálataival. Külföldön is nagy feltűnést keltett komplex geológiai, kőzetkémiai kutatási módszereivel, melyek eredményeinek érvényességét a legújabb vizsgálatok is igazolták.

Sokirányú képzettsége sokirányú tudományos tevékenységre adott lehetőséget. Publikációinak nem a száma nagy, de minden dolgozatának súlya van. Úttörő gondolatai és eredményei voltak az agro- és kvartergeológiában, a mérnökgeológiában, a hidro- és ércgeológiában. 1952-ben addigi tudományos tevékenysége alapján kiemelt összegű kandidátusi fokozatban részesült. Több szabadalmi eljárását jegyezték be. Legismertebb szabadalma a kálisó hazai kinyerésére munkaközösségben kidolgozott, elfogadott és jutalmazott eljárás.

Sok évtizeden át volt a Magyarhoni Földtani Társulat választmányi, a Hidrológiai Társulat választmányi, majd tiszteletbeli tagja, a Bogdánfy-díj kitüntetettje. Közéleti szereplésre nem vágyott, széles körű tudás, kiváló emlékezőtehetség, a földtan önfeláldozó szeretete jellemezte.

június 5.

75 éve született Hajdu Sándor zeneszerző, karnagy, a Bergendy együttes egykori tagja. Már öt éves korában zongoraleckéket vett, majd tanulmányait a győri Zeneművészeti Szakiskolában zongora, trombita és zeneszerzés szakokon folytatta. Zeneszerzést tanult a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolán is, azután 1962-től 1966-ig a Liszt Ferenc Zeneakadémia karnagyképző szakán fejezte be iskoláit, ahol Kodály Zoltán tanítványa volt. 1958-ban kinevezték a győri Kisfaludy Színház zenei vezetőjének. 1962 és 1965 között a Színművészeti Főiskola és a Budapesti Táncegyüttes korrepetitora, továbbá előbb a Ganz-Mávag Férfikar, majd a Filmgyár karnagya volt. 1967-ben trombitásként lépett be a Bergendy együttesbe, ő szerezte többek között az Iskolatáska, a Bánatos dal, a Meddig tart egy szerelem, a Rés a tetőn és a Hétköznapi balladák című dalokat.

Színházi karrierje 1980-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznál folytatódott. 1986 és 1989 között a kecskeméti Katona József Színház, ezt követően Békéscsabán a Jókai Színház, 1992-től 2005-ig pedig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház zenei vezetőjeként dolgozott. 1995-től 2003-ig a Zalaegerszegi Városi Vegyeskarnak volt a karnagya. Vezetésével a kórus 1998-ban „Hangversenykórus Cum Laude” minősítésben részesült. Közben 2000-től a zalai Szilvágyi Népdalkör vezetőjeként is tevékenykedett. 2005 tavaszától a Nagykanizsai Városi Hajdu Sándor Vegyeskar karnagyaként dolgozott. 2010-ben a KÓTA minősítő hangversenyén „Hangversenykórus” címet értek el, 2012-ben pedig munkássága elismerése gyanánt szülővárosa a Nagykanizsa Kultúrájáért címmel tüntette ki.

Zenei polihisztor volt, mindent tudott a zenéről, és minden hangszert életre tudott kelteni. Egészsége fokozatosan gyengült, 2013 októberében szívműtéten esett át, amelyből felépült. 2013. december 23-án Nagykanizsára, szeretett kórusához vitte a szíve, a Sarlós Boldogasszony templomban vezényelte saját karácsonyi feldolgozásait, és szokásához híven megénekeltette a közönséget. Akkor még senki nem sejtette: utoljára. Életének 75. esztendőjében, 2013. december 30-án Balatonbogláron, családja körében elhunyt.

június 10.

75 éves dr. Sípos Erzsébet nyugdíjas tanár. Semjénben született 1939. június 10-én. Zenei tanulmányait Miskolcon és Budapesten végezte, a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetem magyarságtudomány szakán egyetemi doktori címet szerzett. Miskolcon, illetve Kecskeméten – a Kodály Iskolában és a Tanítóképző Főiskolán – tanított. Pedagógusi tevékenységét az énektanítás terén szakmai elismerések kísérték: Szocialista Kultúráért (1984); Kodály-emlékérem (1986); „Az év kórusa” (5 alkalommal); Comenius-emlékérem (Kecskeméti Tanítóképző Főiskola, 2 alkalommal). Őstörténeti kutatással, az ősi szimbólumok, közöttük az örök érvényű „hármas halom” értelmezésével is foglalkozik.

június 11.

100 éve született Telepy Katalin művészettörténész. 1951-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán régészet, művészettörténet és muzeológia szakon. Tanárai többek között Gerevich Tibor, Vayer Lajos, Zádor Anna, László Gyula és Ybl Ervin voltak. Néhány évig a Szépművészeti Múzeumban dolgozott, majd a Magyar Nemzeti Galéria alapító tagja, főmunkatársa lett. Kutatási területe a XIX. és XX. század magyar és európai festészete volt. Az ő érdeme, hogy évekig tartó kutatómunkával felszínre hozta a Kecskeméten 1910-ben önálló művésztelepet alapító Iványi -Grünwald Béla különböző alkotó korszakainak legértékesebb műveit. Az általa felvázolt pályakép így alapja lehet az életmű előítéletektől mentes, elfogulatlan értékelésének. Több kecskeméti kiállítást, így például 1957-ben a  Katona József Múzeumban Búza Barnabás szobrászművész és Bozsó János festőművész gyűjteményes tárlatát is ő rendezte.

(Források:  *artportal.hu  *Delacasse Bencze Erzsébet: Az iskolatáskától a requiemig  *Katona József Könyvtár  *Ki Kicsoda Kecskeméten  *Magyar Katolikus Lexikon  *Magyar Színházművészeti Lexikon  *Székyné Fux Vilma: Scherf Emil  *Telepy Katalin: Iványi-Grünwald Béla  *vaskarika.hu)