NAPRÓL NAPRA2023. január 1-31.

január 2.

30 éve, 1993. január 2-án hunyt el Somogyi József Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész, a II. világháború utáni magyar szobrászat kiemelkedő személyisége. Minden szobrászati műfajban dolgozott, készített kisplasztikákat, portrékat, domborműveket, de munkássága meghatározó része mintegy félszáz köztéri szobra, melyek közül máig is erős jelképi erővel bír a dunaújvárosi Martinász, a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János-emlékmű vagy a szigetvári Zrínyi Miklós lovasszobor. Életművének szerves része volt tanári tevékenysége. Előbb a budapesti Művészeti Gimnáziumban, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán tanított, az intézménynek évekig rektora is volt. Valamikori tanítványai ma a kortárs magyar szobrászat meghatározó alkotói. A Kecskeméten élő és alkotó Katona József- és Prima-díjas szobrászművész, Pálfy Gusztáv egyik korábbi interjújában így vallott róla: "A mellette töltött két esztendő örök élmény, örök „útjelző” számomra. Tiszta és bátor önmegvalósításra, merész művészi megoldásokra ösztökélt bennünket. Nem a finomkodó szépelgésre, hanem valóságismeretre inspirált, miközben megmutatta a formák egymásba kapcsolódásának, szerveződésének törvényeit."

január 5.

155 évvel ezelőtt, 1868. január 5-én jelent meg a legnépszerűbb dualizmuskori élclap, a Borsszem Jankó első száma. Művészi igényű karikatúráival, szatirikus írásaival fennállása első fél évszázadában több mint kétezer fős olvasótábort toborzott magának, s bár később csökkenő népszerűséggel, de egészen az 1938-as esztendőig fennmaradt. A lap jobboldali, liberális szellemben készült, vetélytársaival szemben inkább a nyugaton divatos formákat vette át. Karakterei a magyar társadalom jellegzetes alakjait figurázták ki: ilyen volt a vidéki földesúr, Mokány Berci, Sanyaró Vendel köztisztviselő, Mihaszna András rendőr, a mucsaiak gyülekezete, vagy Spitzig Iczig, a zsidóság stílusjegyeit is magán viselő nagypolgár alakja. A később legendává nőtt Rákosi Jenő, Dóczy Lajos és Hevesi Lajos mellett Arany János is dolgozott a lapnak, de a Kecskeméten diákoskodó Abonyi Lajos író versei, a Kecskeméti Művésztelep megalapításában is részt vevő Munkácsy-díjas festő és grafikus, Herman Lipót, a művészkolónia tagja, Pólya Tibor karikaturista, valamint a hírös város szülöttje, Fényes Adolf festőművész rajzai is megjelentek a Borsszem Jankóban.

január 10.

80 éve, 1943. január 10-én Kecskeméten hunyt el Nyúl Tóth Pál városi tanácsnok, helyettes polgármester.

A hírös városban született 1881. január 10-én. Középiskoláit a helybeli kegyesrendi főgimnáziumban, jogi tanulmányait a református jogakadémián végezte. 1907. január 1-jén lépett városi szolgálatba mint napidíjas fogalmazó. 1909-től a pénzügyi osztályon lett fogalmazó, 1911-ben az építési ügyosztályon a földrengéssel kapcsolatos segélyezési és kölcsönosztó bizottság jegyzője. 1913 októberében választották meg városi jegyzővé. Az I. világháborúban hadifogságba került, csak 1920. november 24-én tért haza. Ezt követően a kulturális ügyosztály vezetésével bízták meg. A tanítók pártfogója, a színészet lelkes támogatója volt. 1937 februárjában helyettes polgármesteri címet kapott. Az iskolaszék és a Polgári Daloskör elnöke, a a Katolikus Egylet vezetőségi tagja, az Emericana dominusa volt. 1914-ben szerkesztette a Kecskeméti Naplót. Számos cikke jelent meg a helyi lapokban.

január 19.

155 éve, 1868. január 19-én hunyt el Kiss Bálint festőművész, restaurátor. 1802-ben született. Tanárnak készült - tanulmányainak egy részét a Kecskeméti Református Kollégiumban végezte -, majd 1827-től a bécsi akadémián tanult tovább, ahol Barabás Miklóssal került barátságba. 1830-ban Szentesen telepedett le, 1834-től Pesten élt, 1847-ben a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának őre lett, és mint ilyen, rendezője volt az első képkiállításnak. 1850-ben elvesztette állását a szabadságharcban való részvétele miatt, 1861-ben ismét visszanyerte, de jelentőset alkotni már nem tudott. Főként történeti tárgyú, de életképszerű képeket festett. Több változatban és számos másolatban fennmaradt képe Pethes János búcsúja leányától a leopoldvári tömlöcben (Magyar Nemzeti Galéria) és a többi festményének tárgyválasztása is a nemzeti öntudatra ébredő ország elnyomás elleni tiltakozását fejezte ki (Hunyadi a rigómezei csata után, Dobó István).

január 23.

80 éve, 1943. január 23-án hunyt el Gabányi László színész, a Nemzeti Színház örökös tagja. 1879 decemberében Kolozsvárott született. 1899-ben végezte el Rákosi Szidi színiiskoláját és Békésen Halmay Imre társulatában kezdte pályafutását. Később vidéki társulatokban lépett fel, 1906-ban és 1907-ben Bihari Ákos együttesével Kecskeméten játszott. Ezt követően fővárosi színházak alkalmazták (Modern Színpad, Royal Orfeum, stb.). 1913-tól haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. Kevés számú némafilmszerepe mellett kétszer tűnt fel hangosfilmen egy-egy rövid szerepben. Színészi munkássága mellett irodalommal is foglalkozott, több verse és egy egyfelvonásos darabja jelent meg. 

január 31.

Bács-Kiskun megye kulturális életének évtizedek óta az egyik legrangosabb eseménye az itt élő képzőművészek „Téli tárlata”. Az évenként ismétlődő és a számvetésre is kiváló alkalmat adó kiállítást az alkotók és a látogatók mindig élénk érdeklődéssel várják. A térség képzőművészeinek bemutatkozási lehetőséget biztosító 25 évvel ezelőtti Téli tárlat anyagát, 35 művész 62 alkotását rendhagyó módon a megye három településén – Kalocsán, Kiskunhalason és Kecskeméten is – is megtekinthették az érdeklődők. A tárlat – melynek egyik legfőbb erénye a műfaji változatosság volt, hiszen a táblaképektől a szobrokig, a grafikától a kerámián át a textil- és zománcművészetig minden irányzat képviseltette magát – a Cifrapalotában 1992. december 17-én nyílt meg és épp 30 évvel ezelőtt, 1993. január 31-én zárta kapuit.