NAPRÓL NAPRA2018. január 1-31.
január 2.
100 éve, 1918. január 2-án hunyt el Bódogh János távírótiszt, gyorsírótanár. 1852.
december 27-én Kecskeméten született. Tanulmányait szülővárosa
kegyesrendi gimnáziumában végezte. Már 8. osztályos korában gyorsírási
lapot adott ki, osztálytársai számára gyorsírási tanfolyamot tartott.
1875-ben letette a távírótiszti, 1878-ban pedig a gyorsírástanári
vizsgát. 1878-tól távírótiszt volt Szegeden, majd ugyanott a gyorsírás
tanára lett előbb a katolikus főgimnáziumban, azután a főreáliskolában.
1893-ban Budapestre került a központi posta- és távirdahivatalhoz,
emellett több középiskolában oktatott. Megalapította a Gyorsírási
Irodalmi Könyvtárt, szerkesztette a Gyorsírászati Lapokat, igazgatója
volt az Országos Magyar Gyorsírók Egyesületének. 1904-ben megindította
saját kiadásában az Országos Gyorsíró Közlönyt. Terjesztette a
Gabelsberger-Markovits-féle gyorsírórendszert, majd Markovits halála
után továbbfejlesztette azt. Több gyorsírási szakkönyvet, tankönyvet is
írt. A budapesti magyar gyorsíró-egyesület 1877-ben díszokmánnyal,
1880-ban arany tollal tisztelte meg.
(Forrás: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)
50 éve lépett a rendőrség kötelékébe dr. Kocsis Attila nyugalmazott rendőr ezredes, volt megyei főkapitány. Kecskeméten született 1945-ben, és a középiskola négy esztendejét
leszámítva - gépipari technikumot végzett Szegeden - gyakorlatilag
megszakítás nélkül a hírös városban él. A rendőrség kötelékébe 1968.
január 2-án lépett, a kecskeméti kapitányságon őrmesteri rendfokozattal
lett nyomozó. Tizenkét esztendőn keresztül különböző beosztásokat
töltött be itt. Munka mellett levelező tagozaton elvégezte a szegedi
József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karát. 1980-tól a
Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon dolgozott, előbb a
népgazdasági és társadalmi tulajdonvédelmi alosztály vezetője volt,
később az élet- és ifjúságvédelmi alosztálynál töltött be hasonló
beosztást. 1990 áprilisában a főkapitányság titkárságvezetője lett, majd
pályázat útján elnyerte a megyei főkapitányi posztot. Ezt a feladatát
1991. március 15-étől 1996 végéig látta el, azóta egyéni ügyvédként
dolgozik, többek között Stadler József védelmét is segítette. 2015.
április 23-án a rendőrség állományában hosszú időn át végzett kiemelkedő
munkája elismeréséül, 70. születésnapja alkalmából az országos
rendőrfőkapitány Kossuth-kard emléktárgyat adományozott számára.
(Források: *Petőfi Népe, 1991 *police.hu)
25 éve, 1993. január 2-án hunyt el Somogyi József Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész, a II. világháború utáni magyar szobrászat kiemelkedő személyisége.
Minden szobrászati műfajban dolgozott, készített kisplasztikákat,
portrékat, domborműveket, de munkássága meghatározó része mintegy
félszáz köztéri szobra, melyek közül máig is erős jelképi erővel bír a
dunaújvárosi Martinász, a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János-emlékmű
vagy a szigetvári Zrínyi Miklós lovasszobor. Életművének szerves része
volt tanári tevékenysége. Előbb a budapesti Művészeti Gimnáziumban, majd
a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán tanított, az
intézménynek évekig rektora is volt. Valamikori tanítványai ma a kortárs
magyar szobrászat meghatározó alkotói. A Kecskeméten élő és alkotó
Katona József- és Prima-díjas szobrászművész, Pálfy Gusztáv egyik
korábbi interjújában így vallott róla: "A mellette töltött két esztendő örök élmény, örök „útjelző” számomra. Tiszta és bátor
önmegvalósításra, merész művészi megoldásokra ösztökélt bennünket. Nem a
finomkodó szépelgésre, hanem valóságismeretre inspirált, miközben
megmutatta a formák egymásba kapcsolódásának, szerveződésének törvényeit."
január 5.
150 évvel ezelőtt, 1868. január 5-én jelent meg a legnépszerűbb dualizmuskori élclap, a Borsszem Jankó első száma.
Művészi igényű karikatúráival, szatirikus írásaival fennállása első fél
évszázadában több mint kétezer fős olvasótábort toborzott magának, s
bár később csökkenő népszerűséggel, de egészen az 1938-as esztendőig
fennmaradt. A lap jobboldali, liberális szellemben készült,
vetélytársaival szemben inkább a nyugaton divatos formákat vette át.
Karakterei a magyar társadalom jellegzetes alakjait figurázták ki: ilyen
volt a vidéki földesúr, Mokány Berci, Sanyaró Vendel köztisztviselő,
Mihaszna András rendőr, a mucsaiak gyülekezete, vagy Spitzig Iczig, a
zsidóság stílusjegyeit is magán viselő nagypolgár alakja. A később
legendává nőtt Rákosi Jenő, Dóczy Lajos és Hevesi Lajos mellett Arany
János is dolgozott a lapnak, de a Kecskeméten diákoskodó Abonyi Lajos
író versei, a Kecskeméti Művésztelep megalapításában is részt vevő
Munkácsy-díjas festő és grafikus, Herman Lipót, a művészkolónia tagja,
Pólya Tibor karikaturista, valamint a hírös város szülöttje, Fényes
Adolf festőművész rajzai is megjelentek a Borsszem Jankóban.
január 10.
175 éve, 1943. január 10-én Kecskeméten hunyt el Nyúl Tóth Pál városi tanácsnok, helyettes polgármester.
A hírös városban született 1881. január 10-én. Középiskoláit a helybeli
kegyesrendi főgimnáziumban, jogi tanulmányait a református jogakadémián
végezte. 1907. január 1-jén lépett városi szolgálatba mint napidíjas
fogalmazó. 1909-től a pénzügyi osztályon lett fogalmazó, 1911-ben az
építési ügyosztályon a földrengéssel kapcsolatos segélyezési és
kölcsönosztó bizottság jegyzője. 1913 októberében választották meg
városi jegyzővé. Az I. világháborúban hadifogságba került, csak 1920.
november 24-én tért haza. Ezt követően a kulturális ügyosztály
vezetésével bízták meg. A tanítók pártfogója, a színészet lelkes
támogatója volt. 1937 februárjában helyettes polgármesteri címet kapott.
Az iskolaszék és a Polgári Daloskör elnöke, a a Katolikus Egylet
vezetőségi tagja, az Emericana dominusa volt. 1914-ben szerkesztette a
Kecskeméti Naplót. Számos cikke jelent meg a helyi lapokban.
(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Kecskeméti Közlöny, 1943 *Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1922)
január 19.
150 éve, 1868. január 19-én hunyt el Kiss Bálint festőművész, restaurátor. 1802-ben született. Tanárnak
készült - tanulmányainak egy részét a Kecskeméti Református
Kollégiumban végezte -, majd 1827-től a bécsi akadémián tanult tovább,
ahol Barabás Miklóssal került barátságba. 1830-ban Szentesen telepedett
le, 1834-től Pesten élt, 1847-ben a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának őre
lett, és mint ilyen, rendezője volt az első képkiállításnak. 1850-ben
elvesztette állását a szabadságharcban való részvétele miatt, 1861-ben
ismét visszanyerte, de jelentőset alkotni már nem tudott. Főként
történeti tárgyú, de életképszerű képeket festett. Több változatban és
számos másolatban fennmaradt képe Pethes János búcsúja leányától a
leopoldvári tömlöcben (Magyar Nemzeti Galéria) és a többi festményének
tárgyválasztása is a nemzeti öntudatra ébredő ország elnyomás elleni
tiltakozását fejezte ki (Hunyadi a rigómezei csata után, Dobó István).
január 23.
75 éve, 1943. január 23-án hunyt el Gabányi László színész, a Nemzeti Színház örökös tagja.
1879 decemberében Kolozsvárott született. 1899-ben végezte el Rákosi
Szidi színiiskoláját és Békésen Halmay Imre társulatában kezdte
pályafutását. Később vidéki társulatokban lépett fel, 1906-ban és
1907-ben Bihari Ákos együttesével Kecskeméten játszott. Ezt követően
fővárosi színházak alkalmazták (Modern Színpad, Royal Orfeum, stb.).
1913-tól haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. Kevés számú
némafilmszerepe mellett kétszer tűnt fel hangosfilmen egy-egy rövid
szerepben. Színészi munkássága mellett irodalommal is foglalkozott, több
verse és egy egyfelvonásos darabja jelent meg.
január 31.
Bács-Kiskun megye kulturális életének évtizedek óta az egyik legrangosabb eseménye az itt élő képzőművészek „Téli tárlata”.
Az évenként ismétlődő és a számvetésre is kiváló alkalmat adó
kiállítást az alkotók és a látogatók mindig élénk érdeklődéssel várják. A
térség képzőművészeinek bemutatkozási lehetőséget biztosító 25 évvel
ezelőtti Téli tárlat anyagát, 35 művész 62 alkotását rendhagyó módon a
megye három településén – Kalocsán, Kiskunhalason és Kecskeméten is – is
megtekinthették az érdeklődők. A tárlat – melynek egyik legfőbb
erénye a műfaji változatosság volt, hiszen a táblaképektől a szobrokig, a
grafikától a kerámián át a textil- és zománcművészetig minden irányzat
képviseltette magát – a Cifrapalotában 1992. december 17-én nyílt meg és
épp 25 éve, 1993. január 31-én zárta kapuit.