NAPRÓL NAPRA2017. október 1-31.

október 3.

60 éve, 1957. október 3-án hunyt el Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító,  a modern magyar líra egyik nagy alakja. A második Nyugat-nemzedék egyik legnagyobb tehetsége volt. Temetésén Joó Sándor mondta a gyászbeszédet. A kecskeméti születésű református lelkipásztor e szavakkal méltatta: "Hatalmas szálfa dőlt ki a nagy magyar emberrengetegben. Zuhanásától megremegett az erdő. Szabó Lőrincet minden magyar szív megrendülve gyászolja. Valóban Arany János óta a legnagyobb magyar költőt temetjük most. Ó, de sok szépet és mégis jót, nagyot és mégis igazat lehetne elmondani e szomorú ravatal mellett, hogy ki volt ő, milyen szellemóriás, milyen igaz magyar lélek, mit jelentett költészete, milyen büszke volt rá mindenki, aki egy kicsit magáénak vallhatta... de ki tudná ma még felmérni igazi nagyságát, ki tudná ma még igazán méltatni irodalmi értékét, ez úgyis eljövendő lesz majd... " Szabó Lőrinc emlékét a hírös városban utcanév őrzi.

 
október 5.

100 éve, 1917. október 5-én született Szabó Magda Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító. Összesen 52 könyvet írt, melyek többsége önéletrajzi indíttatású. Az Abigélbe például saját leánykollégiumi élményeit szőtte bele. Családregényét 1970-ben az Okút című kötettel kezdte, a Régimódi történettel vitte tovább, és még a 2002-ben megjelent Für Elise is folytatódott volna. 2007-ben bekövetkezett halála azonban megakadályozta ebben. Kecskeméten is járt többször, így például 1999-ben a megyei könyvtár irodalmi kávéházának vendége volt. Kecskemét díszpolgára, Szekér Endre irodalomtörténész közel ötven évvel ezelőtt a helyi napilap hasábjain így méltatta: „A pályakezdőként versekkel szereplő Szabó Magda mint prózaíró lett népszerű hazánkban. Két legszínvonalasabb regénye – „Az őz” és a „Freskó” az erősen szubjektív, személyes, lírai hanggal, a belső monológ remek megoldásaival, a hiteles társadalmi környezet rajzával vált maradandó élménnyé.”
(Források:  *Katona József Múzeum  *Petőfi Népe, 1970)

 
október 11.

200 éve, 1817. október 11-én hunyt el Kiparszky Tóbiás kegyestanítórendi áldozópap és tanár. 1742 decemberében született a Nyitra megyei Németprónán. 1761. október 28-án lépett a rendbe Privigyén. 1764 és 1768 között Nagykárolyban, majd Kecskeméten volt gimnáziumi tanár. Ezt követően Debrecenben teologiát hallgatott. 1770 októberében szentelték föl. Később Kalocsán tanított, majd 1775-ben Debrecenben, 1882-ben pedig Szentannán hitszónok lett. 1800-tól 1817-ben bekövetkezett haláláig - mint házfőnök és a gimnáziumban igazgató, illetve a magyar nyelv és irodalom tanára - Rózsahegyen tanított.
(Forrás:  *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)

 
október 12.

25 éve, 1992. október 12-én hunyt el Turián György rendező. 1930. április 27-én született. A Színiakadémia színházrendező szakát végezte el 1953 és 1958 között. Ezután négy évig a Pécsi Nemzeti Színházban rendezett. 1962–től 1966-ig a veszprémi Petőfi Színház főrendezője, majd igazgatója volt. 1966-tól 1973-ig a kecskeméti Katona József Színházban dolgozott mint főrendező. Később a Magyar Rádió vezető rendezője lett. Számos irodalmi alkotás rádiós feldolgozása és szórakoztató műsor fűződik a nevéhez. Rendezésében volt hallható többek között Rideg Sándor Indul a bakterház, Heltai Jenő A 111-es, a Jaguár, Jean Cocteau Vásott kölykök című regényének, Pap Károly Mózes, a szabadító című drámájának, Edgar Wallace bűnügyi komédiájának, a Fecsegő Felügyelő eseteinek rádióváltozata. Egy ideig a leghíresebb rádiós szappanoperát, a Szabó családot is ő rendezte. Többször rendezte a Savaria történelmi karnevált, a nagyvázsonyi lovasjátékokat és a visegrádi palotajátékokat. 1984-ben Jászai-díjat kapott. Autóbaleset következtében halt meg az ausztriai Grosshöfleinben 1992. október 12-én.
(Források:  *Katona József Könyvtár  *Magyar Színházművészeti Lexikon  *MTI)

 
október 24.

„Igen csinos külsejű, megnyerő modorú, kedves, a szó szoros értelmében salon-férfiú” – jellemezte Lázár Vilmos honvéd ezredest egyik kortársa. Az aradi vértanúk egyike 200 évvel ezelőtt, 1817. október 24-én örmény származású magyar nemesi családban született. Katonai szolgálatát 1834-ben kezdte a 34. gyalogezredben. Később zempléni birtokán gazdálkodott, majd a vasúttársaság főpénztárnoka volt. Az 1848-as események hatására belépett a magyar honvédseregbe. Kiváló képességű katonának bizonyult, a ranglétrán gyorsan haladt. 1849 augusztusában Bem tábornok ezredessé léptette elő és megbízta a IX. hadtest parancsnokságával. Seregével azonban csatát vesztett és 4600 főnyi maradványával kénytelen volt a császári csapatok előtt letenni a fegyvert. Az aradi hadbíróság golyó általi halálra ítélte, a vértanúk között őt végezték ki elsőként. Utolsó perceiben ezt mondta: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.” Emlékét Kecskeméten Aradi vértanúk terén, a Damjanich iskola udvarán és a Nyíri erdőben lévő emlékművek őrzik.

 
október 25.

75 éve, 1942. október 25-én Kecskeméten hunyt el Barna Tibor jogász, rendőrtiszt, szőlősgazda. Nagyváradon született. Középiskoláit szülővárosában és Temesvárott, a jogot Debrecenben és Kecskeméten végezte. 10 éven át katonaként szolgálta a hazát, majd 1910-től sikeres rendőri pályát futott be. 1912. augusztus 15-én városi rendőrkapitánynak választották a hírös városban. A Tanácsköztársaság ideje alatt ugyan eltávolították hivatalából, 1919. augusztus 15-én azonban ismét átvette a rendőrkapitányság vezetését. A városi rendőrség államosítása után 1920-ban rendőrfőfelügyelő lett. 1926-ban ment nyugdíjba. Ettől fogva a Kisfái-pusztában bérelt földjén gazdálkodott. Nagy szerepe volt a város szőlősgazdáinak szervezésében. 1929. május 15-én megindította a Kecskeméti Szőlősgazda című szaklapot, melyben sok szakcikke jelent meg. Verseket, esszéket is írt.  

 
október 30.

100 éve, 1917. október 30-án született Dobozy Imre Kossuth- és József Attila-díjas író, újságíró. 1947 és 1959 között a Szabad Föld, a Szabad Nép és a Népszabadság munkatársa, majd közel negyedszázadon át az Írószövetség főtitkára, illetve elnöke volt. Verseit a Válasz, a Pesti Hírlap és az Új Idő közölte. Írt a századvégi agrármozgalomról, a TSZ-szervezésekről és a második világháborúról. A tizedes meg a többiek című filmen és színpadon is sikeres kalandregényében egyfajta nemzeti lelkiismeret-vizsgálatot tartott. Drámaíróként az 1956-os eseményekről a hivatalos következményeket kielégítő Szélviharral jelentkezett, míg a vidéki színházak közül elsőként Kecskeméten bemutatott Holnap folytatjukban az értelmiség helyzetét elemezte. Rövid ideig az Élet és Irodalom főszerkesztői feladatait is ellátta, és a Forrás folyóirat indulását és útkeresését is figyelemmel kísérte. „Az eddigi szívós, igényes munka sikeres folytatását kívánom, most már a Duna—Tisza közi Írócsoport keretében” - olvasható jókívánsága a kecskeméti lap vendégkönyvében.