NAPRÓL NAPRA2017. augusztus 1-31.

augusztus 6.

80 éves Adamik Tamás magyar klasszika-filológus, rétor, irodalomtörténész, nyelvész, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Szent István Akadémia tagja. 1937. augusztus 6-án, Kecskeméten született. A hírös város piarista gimnáziumában érettségizett, majd az ELTE latin-orosz szakán szerzett diplomát. (75. születésnapjára készített írásunk: »»)

 
augusztus 15.

75 éve, 1942. augusztus 15-én Kecskeméten hunyt el Jobbágy Miklós orvos. 1885-ben a Gömör megyei Viszlón született. Iskoláinak elvégzése után Budapesten szerezte meg az orvosi diplomát. Előbb az irgalmasok fővárosi kórházában dolgozott, majd a Császár-fürdő igazgató főorvosa volt. 1920-ban hívták meg Kecskemétre, az OTI kerületi pénztárához vezető orvosnak. Később a MÁV helyi pályafőnökségén, a Mezőgazdasági Szaktanítóképzőben, a rendőrkapitányságon és a Jópásztor Zárdában is gyógyított. Részt vett városi törvényhatósági bizottság, illetve a kisgyűlés munkájában. A megalakulás évétől kezdve a Kecskeméti Orvosi Kamara alelnöke, OTI-főorvosi minőségében a kecskeméti munkásság jóindulatú pártfogója volt.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Közlöny, 1942)

 
augusztus 19.

100 éve, 1917. augusztus 19-én hunyt el Margócsy József evangélikus lelkész. Szabóiparos szülők fiaként 1837 februárjában, Losoncon született. Szülővárosában tanult, amíg az oroszok a települést 1849-ben föl nem égették. Családja minden vagyonát elvesztette, így minden támasz nélkül ment tanulni az osgyáni gimnáziumba, ahol szolgálatkészsége és szorgalmas filléreiből tartotta fent magát. Később Pozsonyban folytatta tanulmányait, amelyet 1855-ben megszakított - harmadfélévig tanár volt a losonci algimnáziumban -, hogy istápja legyen testvéreinek, akik közül öccsét, Kálmánt papságig taníttatta, nővéreit pedig kiházasította. 1859-ben fejezte be a teológiát, és újból tanár és egyszersmind káplán lett Losoncon, 1864-ben pedig lelkész Kecskeméten, itt többek között arról maradt nevezetes, hogy az új templom építésére fölvett adósságot sikeresen törlesztette. Két évi kecskeméti szolgálata után a népesebb irsai gyülekezet meghívását fogadta el. A meglehetősen elhanyagolt egyházközséget virágzásra emelte: új és díszes paplak, iskola (amelyben a tót nyelv helyett, magyart tette oktatási nyelvvé) és orgonával ellátott díszes templom épült buzdítására. Ottani szolgálata idején, 1878-ban a Pest vármegyei egyházmegye főesperessé választotta. Ezt a hivatalt csak két évig viselte, mert 1880-ban ismét Losoncra ment papnak. 1909-ben vonult nyugalomba. Költeményeket, énekeket és cikkeket írt. Szerkesztette a „Hazafias elmélkedések az evangélium alapján” és a „Protestáns egyházi beszédtár” című kiadványokat. Sajtó alá rendezte Győry Vilmos egyházi beszédeinek második és harmadik kötetét is.
(Források:  *Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon  *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)

 
augusztus 28.

225 éve, 1792. augusztus 28-án hunyt el Kátsor Keresztély piarista áldozópap és tanár. 1710 novemberében Pesten született. Tanulmányait szülővárosában végezte. A piarista rendbe 1727-ben lépett be, pappá 1734-ben szentelték. Tanári pályáját Pesten kezdte, később Aspremont gróf nevelője, majd Korponán tanár, Meggyesen és Szentannán házfőnök, azután Privigyén újoncmester volt. 1776-tól hat éven át Kecskeméten tanított. 1782-től Pesten volt házfőnök, kormánysegéd és levéltárnok. Rendkívül sokat írt, alig van piarista ház, ahol ne volna egy-két hatalmas munkája. A pesti piarista ház könyvtárában található a Liber de cosmographiae et matheseos principiis című illusztrációkkal díszített munkája, továbbá kétkötetes egyháztörténelme, világtörténelme, a Tractatus de questionibus és a Brevis ac dilucida rerum sacrarum v. t. noticia című műve. Kellő anyagi segítség hiánya miatt azonban művei legnagyobb részét nem tudta kiadni. Ő volt az első hazánkban, aki az iskolai színműirodalom fejlesztése céljából a francia drámákat ajánlotta a tanároknak mintául. Maga is több színművet írt, melyek közül a Rózsa című allegórikus darab a magyar iskolai színjátszás egyik legszebb emléke.
(Forrás:  *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)

 
augusztus 29.

50 éve, 1967. augusztus 29-én Kecskeméten hunyt el Harkay Béla városi főjegyző. 1886. május 11-én a hírös városban született. Apja, Harkay József fűszerkereskedő, anyja Hornyik János főjegyző leánya volt. Középiskolai tanulmányait a kecskeméti kegyesrendi főgimnáziumban, a jogot szintén szülővárosában, a jogakadémián végezte. 1906. június 18-án  mint másodéves joghallgató lépett a város szolgálatába: a főkapitányság tb. fogalmazója lett. 1910. április 16-tól Kada Elek mellé osztották be tb. aljegyzőnek, 1913-ban rendes aljegyzővé választották. Harctéri szolgálata után a közélelmezési ügyek tanácsi referense lett. 1919. december 23-án, Győrffy Pál főjegyző nyugalomba vonulása után tb. főjegyző lett, 1922-ben választották meg főjegyzővé. Ebben az állásban érte a polgármester-helyettesi megbízás 1943. április 29-én.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Közlöny, 1943  *Petőfi Népe, 1967)

 
augusztus 30.

75 éve, 1942. augusztus 30-án hunyt el gróf Teleki Arvéd mezőgazdász, jogász, politikus. Tanulmányait Bécsben, Párizsban és Budapesten végezte. Emellett a kecskeméti jogakadémián is tanult, 1886 és 1888 között az intézmény III. és IV. évfolyamára iratkozott be. Sokat volt azonban távol, emiatt az egyik tanára, Vámos Béla ki akarta zárni az akadémiáról. Végül néhány tanár közbenjárására erre nem került sor. Miután jog- és államtudományi vizsgáit letette, diplomáciai pályára készült. Apja halála után azonban a gazdaságira lépett és átvette családja nagy kiterjedésű és saját kezelésben álló birtokainak vezetését. Mint magyar mezőgazda csakhamar a legelsők közé küzdötte fel magát. Birtokain a régi ugarrendszert rövid idő alatt intenzív, vetőmagvakat és tenyészállatokat termelő gazdálkodással váltotta fel, amelyeknek központja az alsó-fehérmegyei drassói uradalom volt. Nemcsak az erdélyi megyéket, a Duna-Tisza közét, a Dunántúlt és a Felvidéket látta el kiváló minőségű vetőmagvaival, tenyészbikáival, sertéseivel és baromfiaival, hanem Horvátországban, Romániában és Ausztriában is kiterjedt vevőköre volt. A drassói uradalom különböző mezőgazdasági kiállításokon harminckét díjat, illetve díszoklevelet nyert. 1905. május 22-én Újvidék függetlenségi és 48-as párti képviselője lett. A következő években az Országgyűlés egyik legaktívabb tagja lett, több bizottság munkájában is részt vett. Az első világháború után Kolozsvárra költözött, szövőgyárat hozott létre, alelnöke volt az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek.
(Források:  *Katona József Könyvtár  *Országgyűlési Almanach, 1906-1910)