NAPRÓL NAPRA2016. június 1-30.

június 9.

25 éve, 1991. június 9-én Kecskeméten hunyt el Galamb Lajos, a Kecskeméti Fodrász Szövetkezet nyugalmazott elnöke, a Kodály Kórus örökös elnöke. Az ipari szövetkezetek megalakulása után huszonhárom évig volt a Kecskeméti Fodrász Szövetkezet elnöke. 1930-tól énekelt a Kodály Kórusban, 1953-tól az együttes elnöki feladatait is ellátta. 1978-ban, egy interjúban így emlékezett vissza dalos múltjára: „Sok szép emlék fűz ehhez az ötven évhez, az énekkari közösséghez. Nagyszerű emberekkel, kitűnő karnagyokkal dolgoztam együtt. Ma is nagy szeretettel emlékszem például Ádám József karvezetőnkre. Úgy hívtuk egymás között: »az egy igaz ember«. Értett a nyelvünkön. A maga egyszerűségével, kedvességével, pillanatok alatt összebékített bennünket, ha valami összezördülés volt. Úgy emlékszem, az ő idejében kezdtünk el Kodályt és Bartókot énekelni.”

Áldozatos, példamutató munkájáért Galamb Lajos számos elismerést kapott, így például 1964-ben a Művelődésügyi Minisztérium díszoklevelét, 1968-ban pedig a Szocialista Kultúráért kitüntetést vehette át.
(Források:  *Petőfi Népe, 1964, 1978) 

június 12.

25 éve, 1991. június 12-én hunyt el Grezsa Ferenc irodalomtörténész, műkritikus, szerkesztő, egyetemi tanár. Kiskunmajsán született 1932. július 16-án. 1942 és 1948 között a kecskeméti Piarista Iskola diákja volt. 1948 és 1950 között a Katona József Gimnáziumban tanult. 1952-től Kisteleken oktatott. 1956-ban magyar szakon végzett a Szegedi Tudományegyetemen. 1957-től Hódmezővásárhelyen a Bethlen Gábor Gimnázium tanára, 1962-től igazgatója volt. 1975 és 1984 között tanszékvezető főiskolai tanár volt Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. 1976-tól a Szegedi Akadémiai Bizottság és a Magyar Írók Szövetségének tagja, 1978-tól a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja, 1981-től a Kincskereső főszerkesztője volt. 1984-től a József Attila Tudományegyetem docense, 1990-től egyetemi tanár. Közreműködött Juhász Gyula műveinek kritikai kiadásában és a Németh László-életműsorozat egyes köteteinek megjelenésében. 
(Forrás:  *Katona József Könyvtár)

június 15.

125 éve, 1891. június 15-én Kecskeméten hunyt el Pataky Vilmos a gazdasági gőzmalom nyugalmazott igazgatója. A köztiszteletben álló közéleti személyiség halálhírét a Kecskeméti Lapok ekként tette közzé: „Őszinte részvéttel vettük a gyászhirt, hogy Pataky Vilmos, a gazdasági gőzmalom volt igazgatója, a példás családapa, városunk egyik feddhetlen jellemű munkás polgára hosszas szenvedés után f. hó 15-én meghalt. Halála egy köztiszteletben álló nagyszámú családot és rokonságot boritott gyászba. Elhunytáról a következő gyászjelentés adatott ki: »Mély fájdalommal tudatják a felejthetlen kedves férjnek, a legjobb apának, nagyapának, illetve rokonnak id. Pataky Vilmos kecskeméti gazdasági gőzmalom nyug. vezérigazgatójának élete 66-ik, boldog házassága 41-ik évében, f. hó 15 én ½8 órakor, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogult hült teteme f. hó 17-én d. u. 5 órakor fog a róm. kath. anyaszentegyház gyászszertartása   szerint a Szentháromság temetőben öröknyugalomra tétetni.«”
(Forrás:  *Kecskeméti Lapok, 1891) 

június 17.

75 éves Geszler Mária Munkácsy Mihály- és Gádor István-díjas keramikusművész. 1941. június 17-én zeneművészeket nevelő családban született. Csekovszky Árpád tanítványaként 1965-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskola kerámia tanszakán. Ezt követően 1965-ben a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője, majd 1966 és 1976 között a Magyarszombatfai Kerámiagyár tervezője volt.

Művészi munkássága során több magyar és külföldi alkotói csoportosulás tagjaként lépett fel műveivel, tevékenyen részt vett az alkotótelepi és szimpozion-mozgalomban, a világ számos országának kerámiaművészeti alkotóműhelyében dolgozott. Különösen szoros kapcsolatokat ápolt és ápol az 1970-es évektől a kecskeméti alkotóműhellyel: a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió számos fontos műve, műegyüttese megszületésének színtere.

A keleti kultúra és művészet öröksége, formavilága, motívumkincse diákévei óta foglalkoztatja, amellyel a kilencvenes években fűzhette szorosabbá kapcsolatait. Már korábban is sokat utazott a Szovjetunió közép-ázsiai városaiban és köztársaságaiban (Buhara, Szamarkand, Grúzia, Örményország), majd 1996-ban Nagoya-Sagában nemcsak a japán kerámiaművészettel, hanem a kultúrával, irodalommal, a keleti szellemiséggel is alaposabban megismerkedhetett. Mindez nagy hatással volt alkotói tevékenységére, azóta is számos alkalommal visszatért Japánba.

A kísérletező szándékok és kezdeményezések inspiratív ereje, a technikai megoldások változatossága munkásságát kezdetektől jellemzi. Pályájának első két évtizedében a magyar népművészeti hagyományokat és a közép-ázsiai fazekasság eljárásait és motívumait egyesítve alakította ki stílusát, majd később magas tüzű anyagokból, samottból és porcelánból készítette műveit. Később a fényképek, a saját fényképfelvételek kerámiaművészeti alkalmazása vált alkotói törekvéseinek egyik legfontosabb területévé. A fotográfia, a komputergrafika eszközeivel egy sajátos, szürreális világot jelenít meg kerámiaplasztikáival, illetve kerámiaplasztikáin, amely hiteles és éles reflexió a világ káros jelenségeivel (túlzott iparosítás, környezetszennyezés stb.) szemben. A Magyar Művészeti Akadémia tagja.
(Forrás:  *MMA)

június 19.

80 éves W. Mikó Magdolna nyug. főiskolai tanár, főigazgató-helyettes.

Újpesten született 1936. június 19-én. 1950 és 1954 között Budapesten, a Csalogány Utcai Tanítóképzőben, 1954 és 1958 között Moszkvában, a Lenin Pedagógiai Intézet pszichológia-pedagógia-óvodapedagógia-testnevelés módszertan szakán tanult. Kandidátusi értekezését „3-6 éves gyermekek fogalmainak alakulásai” címmel 1971-ben védte meg. 1958-tól a Kecskeméti Tanítóképzőben tanított, majd egy év múlva, az akkor induló Felsőfokú Óvónőképző tanára lett, később az intézmény tanszékvezetői és igazgatóhelyettesi feladatait is ellátta. 1983-tól 1992-ig ismét a Tanítóképző Főiskolán tanított, ezekben az években tanszékvezetőként és főigazgató-helyettesként is dolgozott. 1990-től 1998-ig Szegeden, a JATE Pszichológia Tanszékének tanára volt. Közép- és felsőfokú tanító- és óvóképzők, egészségügyi főiskolák részére, illetve az SZTE óvodapedagógiai képzési szak indításához tantervek, tantárgyi programok, jegyzetek, tankönyvek készítésében vett részt. Az óvó- és tanítóképzők felvételi alkalmassági vizsga kidolgozását is segítette. Törvényelőkészítő dokumentumok kidolgozásának, így például a magyarországi óvodai dajka szakképzés indításának aktív részese volt, de munkájával az óvodák alapprogramjának elkészítését is támogatta. Országos szakmai napok, Óvodapedagógiai Nyári Egyetemek szervezője, előadója, kandidátusi és doktori értekezések opponense, országos szakbizottságok tagja, a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács tagja, a Kisgyermeknevelés című folyóirat főszerkesztője volt. Tanulmányai, elemzései szakmai folyóiratokban jelentek meg. Szakkönyvek is fűződnek a nevéhez: „Óvodából az iskolába” és „Hasznos tudnivalók óvodáskorú gyermekekről”. A Magyar Pszichológiai Társaság, a Magyar Pedagógiai Társaság, a Kis Áron Magyar Játéktársaság és a TIT Bács-Kiskun Megyei Szervezete pszichológiai tagozatának tagja, az OMEP (kisgyermekkori nevelési világszervezet) magyarországi tagozatának elnöke, a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület alapítója, elnökségi tagja, szóvivője. Szakmai tevékenységéért számos elismerést kapott: Kiváló munkáért (1971), Munka Érdemrend ezüst fokozata (1989), Óvodapedagógiai Képzésért (1990), Főiskoláért (1990), Brunszvik Teréz-díj (1995), Apáczai Csere János-díj (2006), Professzor Emerita cím (2009).
(Forrás:  *Ki kicsoda Kecskeméten)

75 éves dr. Nemes Gáborné dr. Vetéssy Zsuzsanna vegyész, a Szegedi Tudományegyetem tanára, a kémiai tudományok kandidátusa.

1941. június 19-én Kecskeméten született. Általános és középiskoláit is a hírös városban végezte, 1959-ben a Katona József Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően tanulmányait Szegeden folytatta, egyetemi diplomáját a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kara vegyész szakán 1964-ben vette át. Egyetemi doktori disszertációját A szervetlen telítetlen gyűrűs vegyületek elektronszerkezete címmel 1969-ben, kandidátusi értekezését Koordinációs kémiai kölcsönhatások tükröződése a Mössbauer-spektrumban címmel 1994-ben védte meg. 1964 óta a JATE Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékén dolgozik. Gyakornokként kezdett, egy évvel később egyetemi tanársegéd, 1974-ben egyetemi adjunktus lett, 1995 óta egyetemi docens. Analitikai kémiát oktat, szakdolgozatok és diplomamunkák készítésében témavezetőként vesz részt. Fő kutatási területe a komplexkémia - a Mössbauer-aktív központi atomot tartalmazó vegyületek előállítása és vizsgálata. Számos tudományos közleménye jelent már meg. A Magyar Tudományos Akadémia tagja. 2014-ben a Szegedi Tudományegyetem arany díszdiplomáját vehette át.
(Forrás:  *Szegedi Tudományegyetem)

június 21.

1946. június 21-én Csongrádon született Abonyi Géza László nyugalmazott ipartestületi titkár, a Bács-Kiskun Megyei Kézműves Kamara korábbi elnöke.

1966 és 1970 között Kecskeméten, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola gépgyártás-technológia szakán tanult, üzemmérnöki diplomáját 1970-ben vette át. Tanulmányait később Budapesten, az Országos Munkavédelmi és Továbbképző Intézetben folytatta, ahol 1985-ben munkavédelmi üzemmérnöki oklevelet szerzett. 1971-től a hírös városban dolgozott. 1987-ig a Bács-Kiskun Megyei Tanács VB Ipari Osztálya főmunkatársa, 1987 és 2012 között a KIOSZ Kecskeméti Alapszervezet (1990-től Kecskemét és Vidéke Általános Ipartestület) titkára volt. Részt vett a kézműves kamarák szervezésében, megalapításában, valamint a Kecskemét és Vidéke Általános Ipartestület megalapításában. 1994-től 2000-ig a Bács-Kiskun Megyei Kézműves Kamara elnöki, illetve a Magyar Kézműves Kamara alelnöki feladatait is ellátta. 2000-ben a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnökévé választották, ezt a pozíciót három cikluson át, összesen 12 évig töltötte be. 2000-től 2008-ig a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökségi munkájában is részt vett. 2000 óta a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökségi tagja. Hobbija a fotózás, 2004 óta a Magyar Fotóművészek Világszövetségének tagja.

június 22.

100 éve, 1916. június 22-én Komáromban született Vadász Ferenc író, újságíró.

Gazdag újságírói pályát futott be. 1934-ben jelentkezett első tudósításaival a komáromi Magyar Napban, amelynek 1938-ig munkatársa volt. A csallóközi munkások és parasztok életéről számolt be. 1936 és 1938 között a csehszlovákiai Magyar Nép számára is küldött tudósításokat. 1939-től 1945-ig megjárta Horthy börtöneit, internálták, majd koncentrációs táborban élte meg a világháború végét. 1945 és 1948 között Kecskeméten a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Dolgozók Pártja tisztségeiben dolgozott, az MKP megyei és városi párttitkára volt. Emellett a Kecskeméten kiadott politikai hetilap, a Délpestmegyei Népújság főszerkesztői feladatait is ellátta. 1946-ban a Katona József Társaság tagjává, 1947-ben pedig a hírös városban alakult Magyar-Román Társaság alelnökévé választották. 1949-50-ben a Szabad Nép munkatársa, majd 1957-ig a Magyar Újságíró Szövetség főtitkára volt. 1957 és 1959 között az Esti Hírlap főszerkesztő-helyetteseként dolgozott, míg onnan a Népszabadsághoz ment, ahol a levelezési rovatot vezette 1984-ig, nyugdíjazásáig. Évtizedekig a lap párttitkára volt.

Visszaemlékezéseket, dokumentumköteteket és regényeket írt. A sort börtönélményeinek feldolgozása (Szeged, Csillagbörtön, 1949; Harcunk a magyar pokollal, 1961) nyitotta meg. "A szegedi Csillagbörtönben 1941-ben először gondoltam rá, hogy ha egyszer megváltozik Magyarországon az élet, írni fogok. S amikor átvittek az internálótáborba, meg is írtam börtönélményeimet egy kockás füzetbe. Aztán elvittek bennünket a németek, s a füzetet elrejtettem egy befőttes üvegben, a fal résébe. El is feledkeztem róla. Mozgalmas idők voltak azok a felszabadulás után. Egy cellatársam juttatta eszembe, akivel véletlenül találkoztam. Magam nem mehettem a füzetért, üzentem haza Komáromba, lerajzoltam, hol van. Végül egy szovjet tiszt találta meg és juttatta el hozzám. Még abban az évben ki is adták a naplómat." Később önálló kötetekben állított emléket Obrad Radejevicsnek (Obrad Radejevics küldetése, 1952), Sollner Józsefnek (A nagy optimista, 1967), Skolnik Józsefnek (Föld alól a fénybe, 1969) és Schönherz Zoltánnak (Tenyérnyi ég, 1970). Regényeket is írt (A harcnak nincs vége, 1952; Ketten a Remete utcából, 1962; A tizenharmadik tél, 1966). Trilógiája – Megáll a szél (1968), Karolina, negyvenkilenc szeptember (1976), Nyugtalanságok nyara (1979) – a felszabadulás utáni magyar történelem másfél évtizedét mutatta be.

Azok közé tartozott, akik nemcsak írásaikkal, hanem egész életszemléletükkel az elnyomottak, a kizsákmányoltak, a szegények oldalán álltak. Ez az elkötelezettség és erkölcs vezette akkor is, amikor a húsz éven át minden héten megjelent Ajánlott leveleiben a kisember érdekeit védte. Írói - több mint másfél tucat könyvet jegyzett -, újságírói munkásságát SZOT-díjjal, József Attila-díjjal, Rózsa Ferenc-díjjal, Demény Pál Emlékéremmel ismerték el.
(Források:  *Népszabadság  *Petőfi Népe, 1968)

50 éves Varga Mónika televíziós újságíró. 1966. június 22-én Kecskeméten született. Általános és középiskoláit szülővárosában végezte: 1972-től a Kodály Iskola, 1980-tól a Katona József Gimnázium diákja volt, közben az M. Bodon Pál Zeneiskolában zongorázni is tanult. Tanulmányait 1984-től Szegeden folytatta, egyetemi diplomáját a JATE BTK magyar irodalom és nyelvészet, történelem, sajtóműfaj elmélet szakjain 1989-ben vette át. Érdeklődése a média iránt már ezekben az években feléledt. Cikkei jelentek meg a Szegedi Egyetem újságban és a Délmagyarország napilap kulturális rovatában, valamint a Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdiója szerkesztő asszisztense volt.

1989-től 7 évig a kecskeméti Bolyai János Gimnázium magyar és történelem szaktanára volt. Közben két évig a Piarista Gimnáziumban is tanított. 1994-ben felvételt nyert az MTV szerkesztő-riporter-műsorvezetői képzésére, és tanulmányaival párhuzamosan dolgozott a köztévé Péntek Délután című műsorában. 1995-ben Bécsben, az ORF kéthetes média konferenciáján az MTV küldöttségének tagjaként vett részt. 1992-től a Duna Televízió munkatársa volt. 1996 óta a Kecskeméti Televízió szerkesztője, műsorvezetője. Karitatív munkájával, főként műsorvezetéssel több nemes cél szolgálatát vállalta már az elmúlt bő két évtizedben.

Magas színvonalú szakmai tevékenységéért több elismerést is kapott: Kecskemét önkormányzatának elismerése a Magyar Kultúra Napján (2001), a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye kitüntető díja (2003), Az év városépítő közszolgálati újságírója (2004), Bács-Kiskun Megye televíziós sajtódíja (2006), Kecskemét Város Környezetvédelméért Díj (2006), Szent Erzsébet Emlékérem (2008), Bács-Kiskun Megyei kereskedelmi és Iparkamaráért Partner Díj (2010), „Jóság, Szeretet, Szépség és Harmónia nagykövete” – a Rózsahölgyek Társaságának díja (Magyar Máltai Szeretetszolgálat Kecskemét, 2011), Tóth László-díj (2012), Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület Díja (2014).
(Forrás:  *Ki kicsoda Kecskeméten)

június 28.

június 29.

június 30.

100 éve, 1916. június 30-án hunyt el Dalmady Győző jogász, költő.

1836. február 11-én Koltán született. Tanulmányait 1846 és 1854 között a komáromi, a tatai, az esztergomi és a pesti (bencés és piarista) gimnáziumokban, továbbá 1854 és 1857 között a pesti egyetem jogi karán végezte. Pesten többek között Horváth Cyrill - később kecskeméti - piarista tanár, író, filozófus tanítványa is volt. Az 1860-i nemzeti mozgalmak idején az ifjúság egyik vezetője lett. 1861-ben Pest vármegye aljegyzője, 1870-től főjegyzője, 1872–1907 között a megyei árvaszék elnöke volt. 1905-ben mint közgyűlési elnök irányította a megyei ellenállást a Fejérváry-kormánnyal szemben. A népnemzeti irány művészi eszközeit alkalmazó verseit 1853-tól kezdve közölték a folyóiratok. Több gyűjteményes kötete is megjelent. Lírájában – a Kossuthot eszményítő hazafias érzés és a családi élet motívumai mellett – fontos szerepet töltött be a katolikus szellemű vallásosság. Számos jogi és árvaügyi cikket is írt. Több műve jelent meg Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéről is. A 19. század utolsó évtizedeinek népszerű lírikusa volt.
(Forrás:  *Katona József Megyei Könyvtár)