
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. december 4.

PARTNEREINK

NAPRÓL NAPRA2016. január 1-15.

január 1.

25 éves Mészáros Zsófia gordonkaművész. Szegeden született 1991. január 1-jén. Tanára 2005-ig Gárdián Gábor volt, majd Kecskeméten, a Kodály Iskolában Agócs Márta művésztanár növendéke lett. Később tanulmányait Bécsben, az Universität für Musik und darstellende Kunst Wienben folytatta. Ezt követően egy karintiai zenekarban, az Orchesterakademie Ossiach-ban játszott, majd rövid ideig a világ legnevesebb szimfonikus zenekarai között számon tartott Bécsi Filharmonikusok tagja volt. Jelenleg a bécsi Staatsoper foglalkoztatja. Több szakmai versenyen is sikerrel szerepelt: IX. Országos Zeneiskolai Gordonkaverseny III.díj (1999), Kodály Zoltán Országos Szolfézs és Népdaléneklési Verseny II.díj (2002), X. Országos Zeneiskolai Friss Antal Gordonkaverseny I.díj (2002), "Wettbewerb für Violoncello" Nemzetközi Gordonkaverseny V. díj (2004), "Alfredo e Vanda Marcosig" Nemzetközi Gordonkaverseny II. díj és európai koncertkörút (2005), Starker János Országos Gordonkaverseny I.díj (2006), Antonio Janigro Nemzetközi Gordonkaverseny I. díj, EMCY különdíj (2006). 2006-2007-ben a Vásáry Tamás vezette Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekarban játszott. A zenekarral európai koncertkörúton járt, többek között a budapesti Operában, Galyatetőn, Galántán, Neerpeltben és Brüsszelben koncerteztek.

január 4.

175 éve, 1841. január 4-én, Kecskeméten született Farkas László István piarista tanár. Tanulmányait szülővárosában kezdte. 1858. szeptember 22-én lépett be a piarista rendbe. 1860-61-ben Pesten a gimnázium 7. és 8. osztályába járt, 1862-ben Veszprémben próbatanításon vett részt, majd Nyitrán teológiát tanult. 1864-ben Veszprémben, 1865-ben Vácott gimnáziumi segédtanár volt és közben a teológiát is hallgatta. 1865. május 31-én pappá szentelték. 1866-ban főgimnáziumi tanár lett. 1867-ben Debrecenben, 1868 és 1879 között Nagykanizsán dolgozott, 1873-ban a gimnázium igazgatójává nevezték ki. 1880-tól 1890-ig Szegeden fizikát tanított. 1890-ben visszatért Nagykanizsára, és 1894-ig újból ő igazgatta a főgimnáziumot. Értekezései az iskola értesítőjében jelentek meg. 1894-ben mint nyugdíjas a tatai rendházba költözött.
(Források: *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái *Zalai Életrajzi Lexikon)

január 5.

25 éve, 1991. január 5-én Budapesten hunyt el Albert István piarista szerzetes, magyarországi tartományfőnök (provincialis), teológus.

1907. december 9-én egyszerű földműves családban született a balaton-felvidéki Szentjakabfán. A gimnázium első öt osztályát a veszprémi piaristáknál végezte, majd 1923-ban belépett a piarista rendbe így az felső három (VI-VIII.) osztályt már a kecskeméti studentátusban fejezte be. Az érettségi után, 1927-től a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem teológiai karának hallgatója volt. 1932 májusában letette a rendi hittanári vizsgát, majd június 19-én pappá szentelték és Magyaróvárra, 1936-tól pedig Szegedre került hittanárnak. Mindkét helyen aktívan részt vett a cserkészetben, Szegeden ő volt az iskola cserkészcsapatának parancsnoka. Eközben 1934-ben megszerezte a teológiai doktorátust is „Alber János és biblikus vitája” című dolgozatával, sőt később, 1950-ben az egyetem bekebelezett doktora is lett.

1938-tól liturgikát és szentírástudományt tanított a budapesti Kalazantinumban, majd 1939-től 1949-ig ő volt a növendékek prefektusa is. 1944/1945 telén a második világháború magyarországi harcainak idejét is velük együtt Szombathelyen, vöröskeresztes szolgálatban töltötte, és súlyos nevelői kudarcként élte meg, hogy néhány növendéke (köztük Irányi László, a külföldi magyarok püspöke) a szovjet Vörös Hadsereg megérkezése előtt elhagyta Magyarországot, és nyugat felé menekült.

Kodály Zoltán, felesége, Sík Sándor és Albert István
egy Kodály-ünnepségen a Patrona Hungariae gimnáziumban

Budapestre visszatérve 1946-ban tartományi asszisztens lett, és egyre fontosabb szerepet kapott a rendkormányzatban. 1961-től Sík Sándor tartományfőnök betegsége miatt gyakorlatilag ő vezette a magyar rendtartományt, így annak halála után, 1964. február 26-án Tomek Vince, a piarista rend generálisa őt nevezte ki tartományfőnöknek. A kinevezés jogosságát az Állami Egyházügyi Hivatal először vitatta, de végül elfogadta. A piarista rend vezetősége a magyar rendtartomány számára 1945 után nem engedélyezte, hogy káptalant tartsanak és tartományfőnököt (pontosabban tartományfőnök-jelöltet) válasszanak, mert félt a külső politikai befolyásolástól. Az 1976-ban mégis engedélyezett tartományi káptalan Albert Istvánt választotta tartományfőnökké. 1979-ben azonban a káptalan döntése folytán Varga László követte őt a tartományfőnökségben.

1980 és 1985 között között Rómában, a betegeskedő Tomek Vince mellett tartózkodott, ahol rendtörténeti munkák magyarra fordításával és rendtörténeti kutatásokkal foglalkozott. Hazatérte után cukorbetegsége miatt már ő is sokat betegeskedett.

(Forrás: *Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára)

január 7.

50 éves Ganxsta Zolee - Zana Zoltán - dalszerző-rapper. 1966. január 7-én Budapesten született Zana József színész és Kassai Ilona Kossuth-díjas színésznő gyermekeként. 1984 és 1987 között a Technoimpexnél dolgozott, majd munkanélküli lett. 1988 és 1989 között az Őrjítő Gyógyhullám együttes tagja volt. 1989-ben került a Block nevű együttesbe. 1989 és 1990 között a Dance együttes tagja volt. A Ganxsta Zolee és a Kartel nevű zenekar tagja (1995-től). A zenekar elhíresült szókimondó (gyakran vulgáris) dalszövegeiről. Emellett a Sex Action, a KGB és a Jack Jack zenekar tagja is. Számos film-és szinkronszerepben is lehetett látni-hallani. A kecskeméti Katona József Színházban a Popeye című darab fő gonoszát alakította 2010-ben.

Ganxsta Zolee Blútó szerepében
(Darvasi László - Pierrot - Ganxsta Zolee: Popeye - Kecskemét, 2010)

(Források: *HappyDay Produkciós Iroda *Katona József Színház)

25 éve, 1991. január 7-én Budapesten hunyt el Láng Rudolf festőművész, jelmeztervező, érdemes művész, a Finn Oroszlánrend lovagja.

Nagyszénáson született 1904. október 3-án. Festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Szőnyi István növendékeként, majd 1924 és 1928 között Firenzében, a I’Accademia delle Belle Arti-n folytatta. 1935-től rendszeresen szerepelt a Szinyei-Merse Társaság és a Munkácsy Céh Nemzeti Szalonbeli kiállításain, 1937-ben díjat is nyert – ma a Nemzeti Galéria birtokában levő - Amazonok című olajképével. Első gyűjteményes kiállítása 1948-ban volt az akkor már Művész Galériának nevezett Nemzeti Szalonban. 1949 után színházi tervezőként dolgozott. 1953 és 1970 között a Magyar Néphadsereg Színháza, illetve a Vígszínház jelmeztervezője volt. Sokat tervezett a Jókai, majd a Thália Színház és a Körszínház számára is, valamint egyes vidéki - a Miskolci Nemzeti, a debreceni Csokonai, a szolnoki Szigligeti, a kecskeméti Katona József és a veszprémi Petőfi - színházaknak. Magasfokú grafikai tudás, gazdag kolorit, finom jellemzőerő és elegancia jellemezte tervezőművészetét. 1991. január 7-én Budapesten hunyt el. Jelmezterveiből 160 darabot az Országos Széchenyi könyvtár őriz.

(Források: *Magyar Színművészeti Lexikon *vigszinhaz.hu)

január 8.

75 éve, 1941. január 8-án hunyt el Csabay Géza orvos, Csabay Imre gimnáziumi igazgató fia. Kecskeméten született 1861. március 21-én. Tanulmányait a kecskeméti református gimnáziumban és a budapesti egyetemen végezte, 1885-ben doktorált. Ezután egy évig a fővárosban, a Szent István kórház alorvosa volt, majd szülővárosában telepedett le. 1888. október 30-án kerületi orvosnak, 1903. április 30-án tiszteletbeli főorvosnak nevezték ki. 1908 áprilisától Kecskemét város tiszti főorvosa volt nyugdíjazásáig, 1922. december 29-ig. Sokat tett a kecskeméti közegészségügyért. Kidolgozta az új közkórház tervét, oroszlánrésze volt abban, hogy az építési költség felét az államtól megkapta a város. Megalkotta Kecskemét város közegészségügyének szabályrendeletét. Javaslatára épült fel a városi fertőtlenítő telep és az állami Élelmiszer- és Vegyvizsgáló Intézet. 1913-ban létrehozta a Tüdőbeteggondozó Intézetet. Elsőként az országban megszervezte a csecsemővédelmet, létrehozta a Csecsemővédő otthont.
(Forrás: *Kecskeméti Életrajzi lexikon)

január 10.

150 éve, 1866. január 10-én Kecskeméten született Német László gyógypedagógus. Középiskolai tanulmányait a hírös városban végezte. 1887-től a fővárosi református teológia hallgatója volt, majd nevelőként dolgozott a Bónis és a Szentimrey családoknál. A váci református egyház hitoktatójaként ismerkedett meg a siketnémák tanítási módszerével. 1895-ben tanári oklevelet szerzett, és a váci siketnéma intézet tanára lett. 1900. augusztus 3-án megbízást kapott a siketnémák kecskeméti intézetének megszervezésére. 1900. szeptember l-jén megnyílt az intézet két első osztállyal. 1901. január 5-én 11 vak növendék mesterségre való oktatása is megkezdődött. Az intézet munkáját segítette a Siketnémákat Gyámolító Egyesülete és a Kada-alapítvány. Németh László a kecskeméti iskolaszék tagjaként is tevékenykedett. Cikkei több szakfolyóiratban megjelentek. 1899-ben Váradi Zsigmonddal megalapította a Gyógypedagógiai Szemlét, amelynek felelős szerkesztője volt. 1906. január 1-től 1908. július 31-ig szerkesztette a Magyar Siketnéma Oktatás című folyóiratot is. Budapesten hunyt el 1930. április 8-án.

(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1906, 1910, 1914 *Magyar Életrajzi Lexikon)

január 13.

50 éve, 1966 január 13-án hunyt el Janáky István Ybl-díjas építészmérnök. Hódmezővásárhelyen született 1901. december 27-én. 1929-ben a budapesti műegyetemen Pogány Móric és Wälder Gyula tanítványaként szerzett építészmérnöki oklevelet. 1930-tól a Tőry és Pogány Építészeti Iroda alkalmazottja lett. 1937-ben a margitszigeti Palatinus strandfürdő terveit már saját tervezőirodájával készítette. Az iroda 1948-ig működött. Ezekben az években építészeti elképzeléseit a nemzetközileg is megerősödött romantikus tendenciák és a már korábban megindult falukutatási programok erősen befolyásolták. Épületein szeretettel alkalmazott társművészeti alkotásokat, gyakran használt nyerstégla és klinker burkolatot, terméskövet, fát. A háború után romfelmérési munkákban vett részt, majd építészeti tervezőirodák munkatársaként dolgozott. 1948–1949-ben részt vett a Népstadion tervezésében. Nagyszabású alkotása a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem épületcsoportjának terve. Benedek Frigyessel és Kiss Lászlóval 1951-ben tervezték a VVE főépületét. 1952-től a Budavári Palota helyreállításával foglalkozó építészcsoport vezetője volt.

Ő készítette a kecskeméti Aranyhomok Szálló tervét is. Az 1957-ben megálmodott, az akkori divatnak megfelelően épült hotel magán hordozza a szocreáltól eltávolodott, modern stílus jegyeit. „A homlokzat »a parókia barokkos formái mellett, a 'lechneri' szecessziós városháza közelében, az egész kevert építészetű téren szinte tisztító, ellensúlyozó hatású; korunk keménységét, határozottságát hirdeti.« A teljes frontot betöltő loggiasort a déli tájolás, a kilátás és az így elérhető raszteres-semleges hatás indokolja. Mindezek mellett az épület a helyhez, konkrétan az Alföldhöz is kötődik. A szálló erénye és értéke »a kiérlelt, szép, nyugalmas tömegarány - ez a részarányokra is vonatkozik -, amiben érezhetjük azt az elöljáróban jelzett alföldi építészeti ízt, zömökséget, vaskosságot, egyszerűséget, amivel az épület újszerűsége ellenére lényegében mégis a helyhez idomul, onnan nőttnek látszik«” - idézte a (Kortárs Építészetben megjelent cikkében Simon Mariann Granasztói Pál szavait.

Az Aranyhomok Szálloda az 1970-es években

Janáky István tervezte később Kecskemét fedett uszodáját és piaccsarnokát is, melyek jegyei hasonlóságot mutatnak a szálloda stílusjegyeivel. Később, 1964–1965-ben a Nemzeti Színház telepítési terve, illetve megtervezése foglalkoztatta. Fontos szerepet játszott a fiatal építésznemzedék továbbképzésében, kezdeményezésére jött létre 1953-ban a Mesteriskola, amelynek igazgatója volt. Sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben van.

(Források: *Eötvös Károly Megyei Könyvtár *(Kortárs Építészet, 2000)

január 14.

50 éve, 1966. január 14-én Kecskeméten hunyt el Váry István jogász, jogtanár, újságíró, helytörténész. A hírös városban született 1887. január 16-án. Iskoláit szülőhelyén végezte, a református kollégiumban érettségizett és a jogakadémia hallgatója volt. 1911-ben Budapesten kapott ügyvédi oklevelet. Diákkorától kezdve foglalkozott újságírással. Verseket, elbeszéléseket, színműveket írt, és Kecskemét művelődési emlékeit is kutatta. Nápoly rózsája című színművét az 1907-1908-as évadban mutatta be a kecskeméti színház. 1913-tól a Pesti Hírlapban is megjelentek cikkei. 1914-ben a Kecskeméti Szemle című havi folyóiratot szerkesztette. 1918-tól a Kecskeméti Polgár című lap társszerkesztője volt. A két világháború között főként a Kecskeméti Lapoknak dolgozott. 1945 után a Bács-Kiskun Megyei Népújság, a Kiskunság és a Petőfi Népe közölte írásait. Több munkája kéziratban maradt. Fő művei: Rózsa is, tövis is (versek); Emlékezzünk régiekről; Mathiász János; Katona Zsigmond élete és munkássága; Kecskemét jelesei (Heltai Nándorral).

A Petőfi Népe 1966. január 15-i száma így adott hírt haláláról: "Tegnap, kora délután Kecskeméten, a Megyei Kórházban életének 79. esztendejében meghalt dr. Váry István nyugalmazott ügyvéd, az olvasóink előtt is jól ismert helytörténész. Dr. Váry István évtizedek óta kutatta a megyeszékhely múltját, gyűjtötte az itt működő művészek, tudósok tevékenységének dokumentumait. Számos cikke jelent meg lapunkban is, emellett több monográfiában dolgozta fel a birtokában levő gazdag anyagot. Barátai, ismerősei és olvasói nevében részvéttel búcsúzunk tőle."

(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Petőfi Népe, 1966)

január 15.

25 éve, 1991. január 15-én hunyt el Podlipny Gyula festő, grafikus. Pozsonyban született 1898. április 12-én. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten fejezte be, ahol azután Vesztróczky Manó rajzkurzusát látogatta, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke volt. 1918-ban ösztöndíjasként Nagybányán, 1919-ben a Kecskeméti Művésztelepen dolgozott. Podlipny Gyula: Önarckép 1926-ban véglegesen Temesváron telepedett le. A Barabás Miklós Céh alapító tagjaként 1930-ban részt vett az erdélyi művésztömörülés első kolozsvári kiállításán. Művészpedagógiai munkássága jelentős: előbb magániskolát alapított, majd a Kolozsvárról Temesvárra költözött Képzőművészeti Iskola tanára lett.

Podlipny Gyula: Önarckép

A modern európai művészet eredményeihez fölzárkózó művei a kortárs festészet és grafika élvonalába emelték. Nyomorékoknak, koldusoknak, a társadalom elesettjeinek együttérző bemutatása képein Dosztojevszkij regényeinek hangulatát idézi. Portrékat (köztük számos önarcképet), kompozíciós műveket, tájképeket festett, többnyire pasztelltechnikával. Járatos volt az alkalmazott grafikában is: 1930-tól mint a temesvári mozgóképszínházak tervezője filmplakátokat készített. A Bánsági Múzeum 1974-ben műveinek gyűjteményes kiállítását szervezte meg.

(Forrás: *Romániai magyar irodalmi lexikon)