65 éves dr. Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke. 1950. október 18-án Gyónban született. Édesapja gazdálkodó, édesanyja postai tisztviselő volt. Az általános iskolát szülőfalujában, Gyónban végezte, érettségi vizsgáit a kecskeméti piarista gimnáziumban tette le. Ezt követően a váci egyházmegye kispapja lett. Főpásztora az egri szemináriumba küldte. Harmadéves papnövendékként már a Budapesti Hittudományi Akadémia hallgatója volt, papságára a Központi Szemináriumban készült. 1976. június 19-én Endrey Mihály váci püspök szentelte pappá Vácott.

Első kápláni állomáshelye Valkó volt, majd 1978-tól Tápiószecsőn és Tóalmáson, 1980-tól 1984-ig Budapest-Pestújhelyen, 1984-1990 között Budapest-Pacsirtatelepen szolgált. Teológiai doktorátust 1983-ban szerzett Budapesten. 1990-ben a budapesti Központi Szeminárium prefektusa, 1992-től ugyanitt spirituális lett, emellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának nappali és levelező tagozatán tanított, de a piarista növendékeket is oktatta.

1997-től a váci Borremeo Szent Károly Papnevelő Intézet rektora és az Egri Hittudományi Főiskola levelező tagozatának igazgatója. 1997-ben a szentatya pápai kápláni kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A lelkipásztori munkában a kateketika és a felnőtt hitoktatás terén szerzett nagy tapasztalatokat. 1981-től a Regnum Marianum papi közösség tagja. Megalakulásától tagja az Ökumenikus Baráti Társaságnak, aktív résztvevője az Ökumené folyóirat szerkesztőbizottságának. Püspöki jelmondata: Pro regno Dei - Az Isten országáért. "Amíg gyermek voltam, mindig egy nagy »majd«-ban éltem, most az emberélet útjának felén túl olykor hajlandóságot érzek arra, hogy a múltat idealizáljam. A keresztény realitás az, hogy nem vágyódik a megszépített múltba, nincsenek önámító reményei a jövőről, de nem is fél tőle. Úgy él a jelenben, hogy a napi kihívásoknak próbál megfelelni, ahogy Jézus mondja ugyanekkor: »Elég a napnak a maga baja.« Egész életünkre szólóan pedig, keressétek elsősorban Isten Országát, és az Ő igazságát. De hol van Isten Országa? Nem terület, hanem személyes találkozás, ahol Isten és az ember ügye találkozik, ez pedig a szeretet. A szeretet az a valóság, ami egyszerre isteni és emberi, ideig való és örök, földi és mennyei, aki ezt keresi és gyakorolja, az a megboldogult II. János Pál pápa szerint a szeretet civilizációját építi."

1999. február 24-én nevezték ki coadjuktor érseknek. 1999. március 10-én szentelték fel. Püspökké szentelése 1999. április 10-én Kalocsán történt. Első ünnepi szentmiséjét 1999. május 13-án tartotta a kecskeméti katolikus Nagytemplomban. 1999 júliusától a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke.

2001-ben a "Város Kulcsa" kitüntetésben részesült. 2002-ben Bács-Kiskun Megyéért Díjjal jutalmazták. 2005-ben "Ladánybene Díszpolgára" címmel ismerték el munkásságát. 2008-ban a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma Márton Áron Emlékéremmel tüntette ki. 2009-ben a Mindszenty-emlékérmet, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, illetve Bács-Kiskun Megye Építészetéért Díját vehette át.

150 éve, 1865. október 21-én Szadán született Szappanos Károly, a Szappanos család mentora, családi adatok gyűjtője és rendezője.

Édesapja lelkész volt, a kecskeméti gimnázium elvégzése után Budapesten ő is teológiát végzett. Papi oklevelét 1888-ban vehette át. Közben középiskolai tornatanári oklevelet is szerzett, és népiskolai tanítói vizsgát is tett Nagykőrösön, 1889-ben. Később segédlelkész volt Fóton és Kecskeméten, rendes lelkész Dunabogdányban 1890-től 1897-ig, majd főgimnáziumi tornatanár Hódmezővásárhelyen 1897-től 1904-ig. Ezt követően ismét Kecskeméten szolgált, hitoktató lelkész volt több mint 20 éven át, 1925-ig, amikor nyugdíjba vonult. 1945-ben hunyt el. Kiadott könyvei: A Szappanos Család (Családi feljegyzések, anyakönyvi és levéltári adatok alapján magánhasználatra). Kecskemét 1940.; Kecskemét Régi Nemes Családai, Kecskemét 1944.

(Forrás:  *Katona József Könyvtár)

125 éve, 1890. október 21-én született Fehérvári Erzsébet festőművész. 1912-től a Kecskeméti Művésztelepen alkotott. Később Budapesten és Párizsban voltak tárlatai, szerepélt az 1916. évi San Francisco-i világkiállításon is. Arc- és tájképeket, csendéleteket festett. A II. világháború előtt férjével Amerikába költözött, mindketten a chicagói Notre-Dame Egyetemen tanítottak.
(Forrás:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon) 

(Forrás:  *Válogatás Bács-Kiskun megye irodalmi vonatkozásaiból)

90 éve, 1925. október 22-én Izsákon született Mihala Ferenc mérnök, címzetes egyetemi docens.

1951-ben a BME Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát, majd 1969-ben a BME Vegyészmérnöki Karán korróziós szakmérnöki végzettséget szerzett. Később a Hallei Egyetemen (NDK) folytatta tanulmányait, 1972-ben hegesztőmérnök diplomáját ott kapta. 1951-től Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen tanított, 1953-tól adjunktussá léptették elő.  1963 és 1972 között a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár mérnöke volt, 1970-től a hegesztéstechnikai csoportot irányította. 1972-től a Vegyépszer Tiszakécskei Gyárában műszaki és gazdasági tanácsadóként, a műszaki fejlesztési csoport vezetőjeként dolgozott, 1986-tól a cég nyugdíjas főmunkatársa volt. 1974-ben az ún. titánprogram vezetőjeként kidolgozta a titánfém feldolgozásának módszereit. Számos hegesztéstechnikai kutatás vezetője és szabadalom kezdeményezője, a plazmavágás technológiájának kidolgozója, alkalmazója volt. 1988-ban alapítványt hozott létre a műszaki felsőoktatásban végzős hallgatók diplomamunkájának támogatására. Szakmai cikkei, tanulmányai műszaki folyóiratokban jelentek meg.

1956 októberében a Diákparlament tanácsadója volt. Részt vett az egyetemi rádió és az egyetemi zászlóalj felállításában. November 2-án megalakította a Nagy Imre-kormányt támogató Észak- és Kelet-Magyarországi Nemzeti Tanácsot, amelynek elnökévé választották. 1957 augusztusában 15 év börtönbüntetésre ítélték, 1963. március 26-án amnesztiával szabadult. Bűntelenül büntetve címmel az 1951-es izsáki kulákper történetét 2008-ban írta meg.

Mérnöki munkájáért, valamint az 1956-os eseményekben való aktív részvételéért számos elismerést kapott: Paksi Atomerőmű Építéséért, Munka Érdemrend Ezüst Fokozata, Alkotói Díj, Kiváló Újító elismerés arany fokozata, Eötvös Lóránd-díj (1996), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2002), Izsák Város Díszpolgára (2004), Nagy Imre Érdemrend (2006), Szabadság Hőse Emlékérem (2006), 2013. november 17-én hunyt el.
(Forrás:  *Ki Kicsoda Kecskeméten)

50 éve, 1965. október 24-én hunyt el Bodonhelyi József református lelkész, teológiai tanár. 1909. március 15-én Fülöpszálláson született. 1928-ban Kecskeméten végezte a középiskolát. A debreceni (1928-1932), a helle-wittenbergi (1932-1933) és az aberdeeni (1933-1934) teológiai akadémián tanult. Skóciában bölcsészdoktori (1936), Debrecenben vallástanári (1937) és teológiai doktori oklevelet szerzett, majd 1941-ben magántanári vizsgát tett. Orgoványon és Debrecenben volt lelkipásztor 1939-től 1941-ig. 1941-től a budapesti teológiai akadémia rendes tanára lett, majd a Kálvin téri egyházközség lelkipásztora 1961-től 1965-ig. Az aberdeeni teológiai akadémián díszdoktorrá avatták.

1965. október 24-én hunyt el. Ravatalánál Szamosközi István így méltatta: „Élete utolsó szolgálatáig lelkiismeretes, gondos és precíz, minden munkája egy-egy befejezett opus, amit a műgond fémjelzett.”

300 éve, 1715. október 26-án született Horváth Benedek Simon piarista tanár, hitszónok. Korponán bölcseletet, Nyitrán teológiát hallgatott. Ezt követően Kecskeméten, Tokajban és Debrecenben az alsóbb osztályokban tanított. 1735. október 18-án lépett a rendbe, majd 1746-ban pappá szentelték. Ezután Nyitrán a Königsacker grófi háznál nevelő, majd Besztercén tanár, közben 1756-57-ben Kecskeméten hitszónok volt. 1760-ban újra az alföldi városban működött. 1776-ban már betegen jött Kecskemétre, ahol azután egy év múlva meghalt. Magyar nyelvtana kéziratban maradt.
(Forrás:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

75 éve, 1940. október 26-án Kecskeméten hunyt el Vállaji Sipos Ida költő, író. 1869. szeptember 23-án született. Főként vallásos költeményeket írt, amelyeket fővárosi és vidéki lapok közöltek. A Magyar Szó állandó munkatársa volt, írásai többek között a Vasárnapi Újságban, a Pesti Naplóban és az OrszágVilágban jelentek meg. Mesék és képek című elbeszéléskötetét, valamint költeményeit Kecskeméten adták ki. A Vasárnap Újság 1908-ban így elemezte költeményeit: „Finom és mély női lélek nyilatkozásai e versek; a lira hagyományos eszmeköréből valók tárgyaik, legtöbb azonban köztük a lírai reflexió. Valamennyi azt a benyomást teszi, hogy költő, a ki gondolta és érezte őket, de sokkal kevésbbé költő, a ki megirta. Azon az uton, melyen az agytól a papirosig vezet s a mely alighanem a leghosszabb út a világon, többnyire ép azt hullatta el a költőnő, a mi a versben a fődolog: az érzés friss spontaneitását, az előadás meleg közvetlenségét, a szó és gondolat szerves, egy test kapcsolatát.”

Vállaji Sipos Ida 1940. október 26-án a hírös városban hunyt el. Az országszerte ismert kecskeméti írónő halála mély részvétet keltett, az elhunytról a Kecskeméti Lapok is megemlékezett. „Istenáldotta tehetség, gazdag lélek, nagy írói készség: óh, hírnévben és anyagiakban is mily hatalmas eredményt érhetett volna el ezekkel a tulajdonságokkal V. Sipos Ida, ha más, hangosabb és elevenebb természetű körbe született volna bele, nem pedig egy sokévszázados református lelkészi családba, melynek legékesebb, de a mai világfelfogásnak nem mindenben megfelelő legjellemzőbb tulajdonsága a szerénység. V. Sipos Ida élete utolsó korszakát Kecskeméten töltötte el, írásai a Kecskeméti Lapok és a Reformátusok Lapja hasábjain sokszor megtalálták az utat az olvasó szívéhez.”
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Lapok, 1940  *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái  *Vasárnapi Újság, 1908)

50 éves Bulyovcsity Gabriella okleveles építész, belsőépítész. Zomborban született 1965. október 29-én.

1980-tól Szabadkán, a Svetozar Marković Gimnáziumban, 1984-től a Szarajevói Egyetem Építész Karán tanult, építész, magasépítő tervező mérnök diplomáját 1989-ben vehette át. Férjével, Bulyovcsity Róberttel, aki szintén a bosnyák fővárosban végzett mint építész, belsőépítész, 1992-ben, a délszláv háború idején költöztek Kecskemétre. 1994 óta közös családi vállalkozásukban, a kecskeméti székhelyű Estetica Architect Bt.-nél dolgozik. Számos családi ház, étterem, turisztikai és ipari létesítmény, műemléképület tervezésében, generálkivitelezésében vett részt. Munkáit, lakberendezői terveit elsősorban a racionalitás jellemzi. Hobbija a torna, a varrás és az orchidea-nevelés.  
(Forrás:  *Ki Kicsoda Kecskeméten)

október 30.