
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2025. április 2.

PARTNEREINK

NAPRÓL NAPRA2015. július 1-31.

július 2.

75 éve, 1940. július 2-án született Tóth Imre római katolikus plébános. Gimnáziumi tanulmányait 1954 és 1958 között Kecskeméten, a piaristáknál, a teológiát 1960 és 1964 között Szegeden végezte. 1964. december 27-én Kalocsán szentelték pappá. Rövid ideig Kalocsán, Csengődön, Kecelen, Császártöltésen és Mélykúton volt káplán, majd 1972-től Kisszállás-Négyestelepen szolgált előbb ideiglenes lelkészként, 1974-től helyettes plébánosként, 1975-től helyettes esperesként. 1976-ban, Ijjas József kalocsai érsek - a hajósi Szent Imre templom fő ékessége, a feltehetően Michael Erhart ulmi mester műhelyéből származó késő gótikus Szűz Mária kegyszobor megérkezésének 250. évfordulója alkalmából - őt nevezte ki plébánosnak azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Hajós időközben súlyosan megrongálódott templomát renoválja, és tegyen lépéseket a kegyhely felvirágoztatására. Ottani szolgálata ideje alatt valósult meg a templom külső-belső felújítása, és elindult az országos hírnévnek örvendő Ifjúsági Búcsú. A magyarországi kommunizmus utolsó évtizedében az 1984-ben érseki tanácsosi címet is kapó plébános komoly zaklatásokat szenvedett el. Tóth Imre atya 1988-tól Mélykúton, 1994-től Kelebián volt plébános. 1995. november 11-én, életének 56., papságának 31. évében kelebiai plébániáján váratlanul elhunyt. A család temetkezési helyén, Szegeden, a Dugonics-temetőben került végső nyugvóhelyére.

(Források: *Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár)

július 6.

100 éve, 1915. július 6-án Budapesten született Nagy Béla színész. Az Országos Színészegyesület színiiskolájának elvégzése után, 1941-ben Miskolcra szerződött. Később játszott Szentesen, Kecskeméten, Pécsett, Nagykanizsán, Marosvásárhelyen, Szabadkán, a Szegedi Nemzeti Színházban és a debreceni Csokonai Színházban. 1964-től 1983-ig, nyugdíjba vonulásáig a Madách Színház tagja volt. Legnagyobb sikereit bonviván szerepekben aratta. Főbb szerepei: Óbester (Brecht–Dessau: Kurázsi mama); Valentin (Gounod: Faust).

Simor Erzsi és férje, Nagy Béla színművész sírja Budapesten
(Farkasréti temető - Kallós M. Elek alkotása)

(Forrás: *Magyar Színházművészeti Lexikon)

július 7.

1840. július 7-én a Tolna vármegyei Tengődön született Bocsor Lajos pedagógus, tankönyvíró, református esperes. Tanulmányait szülőhelyén kezdte meg. 1850-ben a pápai főiskolába ment, ahol hét évig tanult. A nyolcadik osztályt már Kecskeméten végezte, majd a hírös városban papnövendéknek is beiratkozott. A református teológiai akadémia azonban néhány év múlva megszűnt, ezért pályája folytatására 1860 februárjában visszament Pápára. Még ugyanez év őszén akadémiai rektor lett Pátkán. Egy évvel később, 1863-ban Gyönkre hívták meg tanárnak. Az ottani gimnáziumban 16 évig tanított, közben 1870-ben a helybeli református gyülekezet lelkészévé, 1978-ban az iskola igazgatójává választották. Kálmán Dezső iskolatörténetének kezdőlapja Hivatali munkáin túl gondolatait, elképzeléseit le is jegyezte. Nyolc könyve jelent meg, melyek a hitélettel és egyháztörténettel foglalkoznak. Egyháztörténelem a népiskola 6-ik osztálya számára című pályanyertes művét Kecskeméten nyomtatták. A dunamelléki egyházkerület több kötetét tankönyvként használta.

Kálmán Dezső iskolatörténetének kezdőlapja

Bocsor Lajos 1879-től Tengődön élt, szülőhelye híveit szolgálta, 1892-ben a külső somogyi református egyházmegye esperese lett. A gyönki gimnáziumtól azonban lelkészi szolgálata során sem szakadt el, több mint két évtizedig az igazgatótanács tagjaként segítette az intézmény munkáját. 1904. április 7-én Tengődön hunyt el. Szeretett iskolája évkönyve így emlékezett meg róla: „Bocsor Lajos a gyönki ref. magyar egyház és a gymnazium kül- és beléletében elévülhetetlen érdemeket szerzett magának. A rendezetlen s anyagi zavarok között levő kis magyar egyházat rendezte, tőkét szerzett, paplakot épített; a népiskola-ügy s a vallás-erkölcsi élet fejlesztésében dicséretes buzgalommal és a mi fő szép sikerrel, szép eredménnyel fáradozott. A gymnazium ügyeit odaadó, lankadatlan szorgalommal és lelkesedéssel szolgálta s mint többszörös igazgató számtalanszor adá jelét ügyes szervező és kormányzói képességének; ő volt egyik kieszelője a vármegyei millenáris alap megnyerhetésének. Mai napig is ugy tekinthető, mint a gyönki gymnasium egyik oszlop férfia.”

(Források: *A Gyönki ev. ref. gymnasium története, 1806-1900 *Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon)

július 16.

50 éve, 1965. július 16-án Budapesten született Fodor Miklósné Bohus-Magyar Erika asztaliteniszező. A KSI-ben kezdett asztaliteniszezni Volper László mesteredzőnél. Miután befejezte a sportiskolát, a BSE csapatában Gárdos Péter irányításával az akkori legmagasabb osztályban, az NB I-ben dobogós helyen végeztek csapattársaival, és nemzetközi kupában is szerepeltek. Utána az ESMTK csapatában játszott Tarján András irányításával. Pályafutása során egy csapatban játszott többek között Urbán Edittel, Bátorfi Csillával, Magos Judittal, Tihanyi Mártával, Varga Zsuzsannával, Szőnyegi Szilviával és Siry Veronikával. Magyar csapatbajnoki meccsen még Bátorfi Csillát is megverte. 1988-ban férjével, Fodor Miklóssal Kecskemétre költöztek. Rigó Endre, a Kecskeméti Spartacus elnöke invitálására jöttek a hírös városba: Erika a klub játékosa, férje pedig a Spari edzője lett. A Kecskeméti Spartacus csapatában fejezte be pályafutását, később az egyesület szakosztályvezetőjeként dolgozott. Három évvel ezelőtt teljesen váratlanul megbetegedett. Agyvérzést kapott, és egy hét múlva, 2012. augusztus 16-án, 47 éves korában elhunyt.

Férjével és fiaival

(Forrás: *Magyar Asztalitenisz Szövetség)

július 19.

50 éve, 1965. július 19-én hunyt el Safrankó Emánuel politikus, tanár. 1890. június 5-én született. Hat osztályt végzett, majd kitanulta a molnármesterséget, és segédként dolgozott Bereg vármegyei falvak kisebb malmaiban, illetve Kecskeméten. Az első világháború előtt Budapesten, a Gizella malomban kapott munkát. 1908-ban ott lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba és a szakszervezetbe. Az első világháborúban a fronton harcolt. 1919-ben csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához.

A Tanácsköztársaság idején, Kecskeméten a direktórium vezetője és a helyi népgazdasági tanács elnöke volt, másodmagával irányította a várost. A kommün bukása után a megtorlás elől Csehszlovákiába emigrált. A csehszlovák párt alapító tagjai közé tartozott, később mint a legális kommunista párt közép-szlovákiai titkára dolgozott. 1924-től 1929-ig a központi bizottság tagja volt, és bekerült a törvényhozásba is. Kommunista tevékenységért többször letartóztatták, egy 1929. évi háborúellenes tüntetés miatt több hónapos börtönbüntetésre ítélték. Betegen szabadult.

Mao Ce-tung kínai elnök és Safrankó Emánuel magyar nagykövet
(1950, Budapest)

1930-ban a Szovjetunióba távozott, ahol hamarosan helyreállt az egészsége. 1932-től Harkovban káderképző iskolát végzett. 1934-től 1938-ig Moszkvában a Vörös Akadémia hallgatója volt, a világgazdasági és világpolitikai karon szerzett diplomát. Ezt követően tanárként dolgozott. A második világháború kitörése után az Urálban alakult önálló csehszlovák zászlóalj tisztje lett. A dandárrá, majd hadtestté fejlődött katonai egység részt vett Szlovákia, valamint Cseh- és Morvaország felszabadításában.

1945-től többekkel együtt Magyarországon folytatta politikai pályáját. 1945 tavaszán kinevezték az MKP kecskeméti területi bizottsága titkárává. 1945. június 24-én Kecskemét küldötteként beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az MKP májusi konferenciáján, május 21-én póttagként került be a központi vezetőségbe. Az 1945. novemberi választások után a kommunista kézben lévő belügyi kormányzat kinevezte az erősen kisgazda érzelmű Vas vármegye főispánjává. 1946. január 19-i főispáni beiktatásán, mint közellátási kormánybiztos, harcot hirdetett az árdrágítók és feketézők ellen. Az 1947 júliusában megalakult városi és megyei tervbizottság elnöke lett, a törvényhatósági jogot kapott Szombathely főispánjává is megválasztották, és kinevezték az augusztus végi parlamenti választások biztosává. 1947 novemberében rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri rangban külügyi szolgálatra rendelték. 1947 decemberétől 1949 decemberéig a szófiai külképviseletet vezette, majd a nem sokkal korábban kikiáltott Kínai Népköztársaságba küldték. 1953 decemberéig állt a pekingi követség élén. Diplomáciai pályájának utolsó állomáshelye Berlin volt, 1957. január 16-án távozott posztjáról. 1956. december 31-ével nyugállományba helyezték.

(Források: * Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány adatbázisa *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Magyar Életrajzi Lexikon *Történelmi Tár)