szeptember 5.

 

225 éve, 1789. szeptember 5-én született Knap Mihály piarista tanár. Trencsén, Nyitra, Vác, Szentgyörgy, Léva és Szeged után 1826-ban került tanárnak Kecskemétre. 4 évet töltött az alföldi városban, azután igazgató volt a nagykárolyi, a szentgyörgyi és a váci piarista gimnáziumban. Latin nyelvű egyházi munkái mellett magyar nyelvű költeményekkel köszöntötte korának nevezetes egyházi és polgári személyiségeit.
(Forrás:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

60 éves Ambrus Asma színésznő. 1954. szeptember 5-én született. Amatőrként a Néphadsereg Központi Klubjában, a Szkénében és a Pinceszínházban játszott. Két évig tanult a Budapesti Gyermekszínház operettmusical stúdiójában, majd nyolc éven át, 1978 és 1986 között a fővárosi társulat tagja volt. 1986-ban a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1989-ben az évad színésznőjévé választották, 1991-ben Radó Vilmos-díjat kapott.

1996 óta szabadúszó színművész. Az alkatához közel álló mesefigurákon kívül zenés játékok hősnőit is alakítja. Főbb szerepei: Nyilas Misi (Móricz Zs.: Légy jó mindhalálig); Edith Piaf (Scserbakov–Legentov); Polly (Brecht–Weill: Háromgarasos opera).

szeptember 8.

75 éve, 1939. szeptember 8-án hunyt el Hevesi Sándor rendező, dramaturg. 1923-tól 1932-ig a budapesti Nemzeti Színház igazgatója volt. 1928-ban a Bánk bán átdolgozására készült, ez ellen Kecskemét törvényhatósága tiltakozott. 1930-ban a Nemzeti Színház az általa rendezett Bánk bánnal szerepelt Kecskeméten a Katona József halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozaton. Hevesi Sándor ezen előadást is tartott. A rendezés és a színigazgatás mellett számos könyvet és tanulmányt írt, amelyekben a színésznevelés, a dramaturgia, a dráma- és színháztörténet, a színházelmélet, a színház gazdasági és szervezeti kérdéseivel foglalkozott. 1937-ben összefoglaló munkát bocsátott közre, Színház címmel. 1939-ben újabb műre készült, egy Shakespeare-monográfiára, amely azonban már nem készülhetett el. Az akkor már súlyosan beteg Hevesi Sándor 1939. szeptember 8-án Budapesten meghalt.


szeptember 10.

A Magyar és az Európai Diabetes Társaság, a Magyar Atherosclerosis Társaság, a Magyar Elhízástudományi Társaságnak, valamint a Magyar Táplálkozástudományi Társaság tagja. 2008 őszén a Magyar Elhízástudományi Társaság Tanácsadó Testülete állandó tagjának kérték fel. A betegedukáció jelentőségét átérezve évek óta vezeti azt a szakmai munkacsoportot, amely a Fiatal és  Felnőtt Cukorbetegek Bács-Kiskun Megyei Egyesületét segíti. 2001-ben a Bács-Kiskun Megyei Kórház Rendelőintézetében a Diabetes Szakrendelés munkacsoportjának tagjaként Kecskemét Városáért Egészségügyi Díjat kapott, illetve az Egészségügyi Miniszter elismerő oklevelét is átvehette. A belgyógyászat, ezen belül a diabetológia terén végzett munkáját 2007-ben Kórházért Elismerő Oklevéllel ismerték el. Megalakulása óta a Magyar Orvosi Kamara tagja, a szakmai szervezetben különböző  tisztségeket  töltött  be: Országos Etikai Bizottsági, majd Etikai Kollégiumi tagság, Bács-Kiskun Megyei Orvosi Kamara Etikai Bizottságának elnöki, majd Bács-Kiskun Megyei Orvosi Kamara elnöki posztja - kétszer 4 éves ciklus). Jelenleg a Magyar Orvosi Kamara Bács-Kiskun Megyei Területi Szervezetének elnöke.

szeptember 14.

150 éve, 1864. szeptember 14-én hunyt el Kálmán Ferenc református lelkész, pedagógus. 1827. január 9-én gróf Festetich László nagyfaludi pusztáján született, ahol atyja, Kálmán Ferenc gazdatiszt volt. Elemi iskoláit Polgárdiban, a gimnáziumot Kolozsvárott és Pápán végezte, majd Kecskeméten tanult a református teológián. Tanulmányait 1845-ben fejezte be. Ezt követően is a hírös városban maradt, a Mária utcai iskolában leánytanítóként kapott állást. Hétévi kecskeméti tartózkodás után Soltra ment tanítókáplánnak, majd Gyönkre gimnáziumi tanárnak. 1863-ban Tolna megyébe költözött, és mint lelkész haláláig Némedi református közösségét szolgálta. Egyházi beszédeinek első füzete Kecskeméten, írásai több folyóiratban, így például a Kalauzban, a Napkeletben és a Vasárnapi Újságban jelentek meg.

szeptember 15.

80 éves dr. Szarka Tivadar villamosmérnök, professor emeritus, a műszaki tudományok kandidátusa. 1934. szeptember 15-én Kecskeméten született. 1953-tól a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Karán tanult, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Gyengeáramú és Híradástechnikai Szakán végzett 1958-ban. A műszaki tudományok kandidátusa 1972-től. PhD-fokozatot szerzett 2000-ben. Diplomája megszerzése után, 1958 és 1976 között a volt Lenin Kohászati Művekben a technológiai folyamatok automatizálásával, majd magas beosztású vezetőként a vállalat fejlesztésével, illetve a cég energiaellátásának és optimális energiafelhasználásának komplex feladataival foglalkozott. Ipari tevékenysége mellett 1959-től aktívan bekapcsolódott a Miskolci Egyetemen Automatizálási, illetve Elektrotechnikai-Elektronikai Tanszékén folyó oktatási és kutatási munkákba. 1968-tól félállású egyetemi adjunktus, 1973-tól félállású egyetemi docens volt. 1976-ban tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést kapott az Elektrotechnikai-Elektronikai Tanszéken. Jelentős szerepe volt a Miskolci Egyetemen a főiskolai szintű villamosmérnöki szak indításában, az Informatikai Intézet, valamint 1997-ben a Villamosmérnöki Intézet kialakításában, melynek munkáját 1999-ig alapító igazgatóként vezette. Tudományos tevékenysége több mint 150 publikációban, hazai- és külföldi folyóiratokban, konferencia kiadványokban olvasható. Számos hazai és nemzetközi társaság, konferencia tudományos bizottságának tagja, a Mariupoli Egyetem és a Priazovi Állami Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora. Munkássága elismeréseként 1985-ben Kandó Kálmán-díjat, 1999-ben Életműdíjat, 2001-ben Szent-Györgyi Albert-díjat, míg 2011-ben Gépészmérnöki Kar Emlékérme kitüntetést kapott.

(Források:  *Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem  *GYÓGY-HÍR, 2007  *Katona József Könyvtár  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Magyar Színházművészeti Lexikon  *meditres.hu  *Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kar  *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)