125 éve Kecskeméten született Révész Sándor tanácsnok. Tanulmányait Kecskeméten végezte a református főgimnáziumban és a jogakadémián. 1905-ben lépett a város szolgálatába. Előbb mint napidíjas fogalmazó, majd mint másodosztályú fogalmazó dolgozott a pénzügyi osztályon. 10 nap híján 6 évet töltött el az I. világháborúban, illetve orosz hadifogságban. Hazatérve 1919-ben főjegyzővé, egy év múlva tanácsnokká választották. A „városi tanács kiváló és nagy reményekre jogosító” tagjaként ismerték.


március 3.

125 éve született Somogyi Nusi színésznő, szubrett és komika, később kitűnő táncos primadonna. Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájának növendéke volt. A színésziskolát elvégezve 1907-ben Kecskemétre szerződött. Itt lépett fel először Mariházy Miklós társulatánál. A következő évben Rott Sándor hívta szerepelni. Nyaranta a Jardin de Paris-ban is fellépett. 1910-től a szegedi Vígszínpadon játszott, majd a budapesti Király Színház, a Népopera, míg a húszas évek folyamán a Blaha Lujza Színház szerződtette. 1928-ban Bécsben vendégszerepelt. AEzután előbb a Fővárosi Operettszínházban, majd a Royal Orfeumban lépett fel. 1939-ben a Márkus Parkszínház, 1941-ben a Madách, 1942-ben a Vidám Színház tagja volt. 1943-44-ben a Fővárosi Operettszínházban játszott. A háború után főként vidéken szerepelt, de 1957–1959 között a Blaha Lujza Színházban is játszott. 1960-ban vonult nyugalomba.
Szerepelt némafilmekben - Harrison és Barrison, Fehér rózsa, stb. -, és hangosfilmekben is. Gyakran játszott bennfentes idősebb szobalányokat, komornákat (Bűnös vagyok, Egy szoknya, egy nadrág). 1952-től haláláig kapott még kisebb filmszerepeket (Állami áruház, A csodacsatár, Külvárosi legenda, stb.).


március 6.

75 éve hunyt el Horváth Béla ügyész, bíró. Régi kecskeméti polgárcsaládból származott. Édesapja, Horváth Döme a hírös város egyik legismertebb személyisége, országgyűlési képviselő, a helyi Katona-kultusz megalapozója volt.  
Horváth Béla középiskoláit Kecskeméten, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Jogász pályáját a fővárosban, Nagy Károly ügyvédi irodájában kezdte, majd a budapesti ítélőtáblánál lett segédfogalmazó. 1871-ben hazatért Kecskemétre. Előbb alügyész, egy év múlva törvényszéki jegyző, 1874-ben királyi alügyész, később az ügyészség vezetője lett. 1891-ben áthelyezték a pestvidéki ügyészséghez és megbízták annak vezetésével, majd táblabíróvá, azután táblai tanácselnökké nevezték ki. 1915-ben vonult nyugállományba. Ismét Kecskemétre költözött, ahol aktív közéleti életet élt. Mint legöregebb tag, elnökként részt vett a Kaszinó munkájában is. 1929-ben a város törvényhatósági bizottsága örökös taggá választotta.
Élete utolsó éveiben egészségi állapota nagyon meggyengült. A Czollner közben lévő Horváth-kert villáját egyre ritkábban hagyta el. Halálát követően a Kecskeméti Nagy Képes Naptár így méltatta: "Gyermekkorától kezdve olthatatlan tudományszomjjal érdeklődött minden iránt, ami csak egy rendkívül éles elmét, szines fantáziát foglalkoztathat. Páratlan olvasottsága révén olyan műveltségre tett szert, ami ritkaságszámba ment. Zene- és énekrajongó volt, különösen kedvelte a dalárdákat. A világ legszebb hangszerének a férfihangot tartotta. Hazafiassága és a becsületről vallott felfogása bátran mintaképül szolgálhat."


március 7.

100 éve hunyt el Deák Péter színész, színigazgató. Eredetileg hivatalnok volt. 1877-ben lépett színpadra először Szathmáry Károly és Sztupa Andor társulatában. Később kitűnő burleszkkomikussá vált, operettekben érces hangjával érvényesült, de drámai szerepekben is feltűnő sikereket ért el. 1904-től az Országos Színészegylet pénztárosa volt, nevéhez fűződik az ún. „Petykó-fillérek” gyűjtése a szegény sorsú színészek támogatására. Főbb szerepei: Menelaos (Offenbach: Szép Heléna); Rettegi Fridolin (Schönthan: A szabin nők elrablása); Pater Knittelius (Szigligeti E.: II. Rákóczi Ferenc fogsága); Karczosi (Müller: Szerelmi varázsital); Gáspár apó (Planquette: A corneville-i harangok).
Aranygyűrű című népszínművét 1885-ben mutatták be Szabadkán. Felesége, Kovacsis Margit Zomborban és Kecskeméten volt színésznő, a hírös városban fejezte be pályáját.


március 15.

100 éve Fülöpszálláson született Bodonhelyi József református lelkész, teológiai tanár. 1928-ban Kecskeméten végezte a középiskolát. Okos és derék diák volt, az értesítőjébe más jegy, mint jeles és kitűnő, nem került. Ezt követően a debreceni, a hallei és az aberdeeni teológiai akadémián tanult. Skóciában bölcsészdoktori, Debrecenben vallástanári és teológiai doktori oklevelet szerzett, valamint magántanári vizsgát tett. Orgoványon, Debrecenben és Budapesten szolgált mint lelkipásztor. 1942-től a Református Teológiai Akadémia professzora lett, az aberdeeni teológiai akadémián díszdoktorrá avatták. 1965 októberében hunyt el. Ravatalánál Szamosközi István így méltatta: „Élete utolsó szolgálatáig lelkiismeretes, gondos és precíz, minden munkája egy-egy befejezett opus, amit a műgond fémjelzett.”




március 16.

125 éve hunyt el Kossa Károly református lelkész. Felsőbb iskoláit Kecskeméten végezte. 1842-ben Pesten szentelték lelkésszé. Több helyen szolgált. Egyházi beszédei zömmel Kecskeméten jelentek meg a Fördős-féle Különféle viszonyokra és Gyászesetekre vonatkozó papi dolgozatokban. Az 1848-49-es eseményekben nagyvátyi lelkészként aktív szerepet vállalt. Önéletírásában így fogalmazott: „a protestáns papság barátja a szabadságnak, és a Camarilla alacsony eszközévé sohasem szegődött."


25 éve hunyt el Vorák József múzeumigazgató. Gyermekkorát Budapesten töltötte. 1936-ban szerzett tanítói oklevelet. 1941 és 1950 között tanító volt Mélykúton, a Gróf-majorban. 1947-től járt Szegedre a Pedagógiai Főiskolára. 1951-ben általános iskolai szaktanári, 1952-ben kiváló tanári oklevelet szerzett. 1950-től 1952-ig mint iskolaigazgató Rémen, 1952-től 1955-ig mint járási tanfelügyelő Kiskunhalason és Kecskeméten, 1957-től 1960-ig Halason tanított. 1960. januárjától a Thorma János Múzeum munkatársa lett. 1968-tól 1979-ig, nyugdíjazásáig az intézmény igazgatója volt. A néprajz, helytörténet, irodalom, képzőművészet és műemlékvédelem kérdéseivel is foglalkozott. Halasi csipkéket is tervezett.


március 26.

100 éve hunyt el Vajda Gyula piarista tanár. Tanulmányait 1864-1868 között Kecskeméten fejezte be. 1871-1874 között tanított a hírös városban, majd 1879-ben Budapesten egyetemi magántanári képesítést szerezett, és Kolozsváron 27 évig tanított. Tanulmányai jelentek meg a kecskeméti piarista főgimnázium értesítőiben. Történelmi munkákat írt.

75 éve hunyt el Minke Béla tanító, író, publicista. Édesapja, Minke János Kecskemét pesti házának gondnoka volt. 1861-ben költöztek vissza Kecskemétre. Minke Béla 1872-től a csongrádi tanítóképzőben folytatta tanulmányait. 1874-75-ben Romhányban volt segédtanító. 1875 őszétől a kecskemét-szentkirályi pusztai iskolában tanított. Tanítói oklevelet 1876-ban kapott Kiskunfélegyházán. A hírös városban hosszabb ideig nem kapott belterületi állást, ezért 1881-ben Budapestre pályázott, sikerrel. A tanítás mellett különféle tisztségeket viselt. Tagja volt az V. és a VI. kerületi iskolaszékeknek, jótékony és kulturális egyesületeknek, a Tanítói Országos Bizottság igazgatótanácsának. 1899-től a X. kerületi Kápolna téri iskola igazgatója lett. Szépirodalmi munkáit, társadalmi és tanügyi cikkeit több fővárosi és vidéki lap közölte, írt a Fővárosi Lapok, a Képes Családi Lapok, a Pesti Hírlap, a Nemzeti Iskola, a Hasznos Mulattató, a Népnevelők Lapja  számára. 1898-tól állandó munkatársa volt a Hazánk szépirodalmi sorozatának.