50 éve, 1959. január 18-án meghitt ünnepségsorozat keretében köszöntötték a kecskeméti piaristák 70. születésnapja alkalmából Sík Sándor költőt, a rend magyarországi tartományfőnökét. Az ünnepi ebéden Szőnyi László házfőnök szólt a piarista család nevében, a kecskeméti gimnázium legidősebb élő tanítványa, Mátray János  pedig a rend hódolatát tolmácsolta. Az iskolai ünneplés délután 5 órakor kezdődött, változatos műsorral. Énekszámok és egy tanuló üdvözlő beszéde után maga a rendfőnök állt az ünneplésére megjelentek elé, és több versét is felolvasta. Ezt követően az iskola diákjai Forrai István misztérium-játékát mutatták be  „Az élet könyve” címmel.
Két nap múlva, immár a fővárosban, a budapesti és a kecskeméti atyák és tanítványok névaláírásával két albumot kapott az ünnepelt. Ekkor adták át Sík Sándornak Feszty Masa alkotását is.


január 22.

75 éve, 1934. január 22-én Budapesten született Neuhauser László. „Építész családból származom, nálunk mindenki ezzel a szakmával foglalkozott. … Édesapám rendkívül művelt ember volt. Nem kellett nevelésemben a szakmára nevelésre külön hangsúlyt fektetnie, a «miliőből» adódott, hogy a hivatástudat és a szakma iránt érzett szeretet kialakult” - nyilatkozta később.  
Diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerezte. Első munkahelye az ÁÉTI volt. 1963-ban Kecskemétre költözött, 19 évig a BÁCSTERV-nél, majd 5 évet a DUTÉP tervezési irodájánál dolgozott, mint irodavezető. Figyelemmel, türelemmel segítette a kezdő kollégákat, nemzedékek nőttek fel mellette. Tervei alapján valósult meg többek között az OTP Szabadság téri központja, a SZÜV Irodaház és az OPEL Tormási Márka Kereskedés, valamint az ő elképzelése szerint épült meg a Pálma Hotel és az Újkollégium új tanulmányi- és sportszárnya is.
1990-ben korkedvezménnyel nyugdíjba ment, de szinte élete utolsó napjáig, 2004. december 21-ig a szakmában tevékenykedett. Számtalan munkahelyi kitüntetésben részesült. Szívesen tevékenykedett az Építéstudományi Egyesület Kecskeméti Csoportjában és a Kecskeméti Lokálpatrióták Egyesületében is.


Január 25.

Kuthy Julianna Szánthó Márton kecskeméti bíró felesége volt. Viszonylag fiatalon élete gyászba borult: rövid idő alatt elvesztette férjét, egyetlen leányát és csecsemőkorban lévő unokáját. „Minden földi örömeitől megfosztva, abban kerese örömet, hogy a tudománynak és a művészetnek tőn áldozatot” - emlékezett meg jótetteiről 1838-ban az Athenaeum. Az özvegy ugyanis 1834-ben alapítványt hozott létre, amelyben birtokai egy részét lekötötte a kecskeméti református főiskola javára, meghagyva, hogy annak évi jövedelmét egy professzor fizetésére fordítsák. „Kuthy Julianna Kecskeméten, 1834 január 25-ik napján kelt alapító levelében … hagyományoz «a kollégiumnak oly kiterjedésű fundusokat, melyekből esztendőnkét 500, azaz ötszáz konvenciós forintok bejővén, egy nagyobb tudományokat tanító professor úrnak azon summa esztendei fizetésül szolgáljon” - áll az Alapítók Könyvében. Az első tanár, aki ebben az alapítványi pénzben részesült, unokaöccse, Karika János volt.