150 éve, 1858. június 13-án született Dankó Pista cigány származású nótaszerző. Már 15 esztendős korában cigányzenekart szervezett és vezetett. Első dalait Blaha Lujza tette népszerűvé. Budapestre költözött, ahol 1895-ben Pósa Lajos balatoni nótáinak megzenésítésével megnyerte az Új Idők pályadíját. Az 1890-es években daltársulattal járta be Magyarországot, háttérbe szorítva mindenütt a német zenészek népszerűségét. Oroszországban is járt. Mivel nem értett a hangjegyíráshoz, dalait mások lejegyzése nyomán ismerjük. Nyomorúsággal küzdött egész életében, elhatalmasodó tüdőbajával már hiába küldték San Remóba. Szegeden temették el.

Pósa Lajos szövegére ő zenésítette meg a híressé vált: Búsan szól a kecskeméti öreg templom nagyharangja című verset.

175 éve, 1833. június 29-én született Zimay László zeneszerző, karnagy, zenetanár. Ifjú éveit Kecskeméten és Tatán töltötte. Első zenei élményeit apjától kapta, aki az osztrák hadseregben mint katonai karmester szolgált. Már ekkor nagy feltűnést okozott érzelemdús zongorajátékával, gyakran meghívták a környékbeli főurak estélyeire. Indulóit, táncos darabjait komoly tetszést aratva játszotta az édesapja által vezetett zenekar.
Iskoláit nagy szorgalommal végezte, kecskeméti tanárai mindig elismeréssel szóltak róla. A gimnáziumot 1854-ben fejezte be, s ezután elhagyta Kecskemétet. Az ország több kisebb városában koncertezett, majd Budapestre ment, ahol zeneművészeti ismereteit gyarapította. Hamarosan a legkeresettebb zenetanárok egyike lett, dalait országszerte énekelték és játszották. A kritika szemében Zimay Egressy Gábor hivatott utóda lett, „ki a népdalt a maga primitív formájából legelőször ültette át a műdal keretébe”. Stílusának kritizálói is akadtak, ő azonban feleslegesnek tartotta annak vitatását, „hogy mi a magyar zenének sajátsága s mi nem?”, mert az ilyesminek szerinte csak nem-magyar zenészek számára van értelme.
Az 1860-as években a pest-budai dalárda és a nemzeti dalkör igazgatójává választották. Óriási munkát végzett az egyesületi és a nyilvános hangversenyzési életben, segítőkészen támogatta a kecskeméti városi dalárdát is. A 90-es évek elején a Nemzeti Zenede tanára lett. Ugyanez évben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki.

Július 28.

100 éve, 1908. július 28-án Kecskeméten hunyt el Muraközy József ügyvéd. Középiskoláinak elvégzése után jogot tanult, az 1840-es évek elején ügyvédi diplomát szerzett. Mint nemzetőr főhadnagy küzdötte végig a szabadságharcot. Az elnyomatás évei alatt gazdálkodott. 1861-ben a Pest megyei bírósághoz került. A bíróságok átszervezésekor, 1871-ben visszavonult birtokára. Hosszú időn át a református egyház presbitere, a református főgimnázium igazgatótanácsának tagja volt. A református főgimnázium és jogakadémia számára „Muraközy-alapítvány"-t hozott létre.

Augusztus 20.

100 éve, 1908. augusztus 20-án hunyt el Darányi Ferenc ügyvéd, főügyész. Középiskolai és jogi tanulmányait szülővárosában, Kecskeméten végezte. 25 évesen ügyvédi oklevelet szerzett, s ettől kezdve ügyvédi gyakorlatot folytatott a hírös városban. 1890-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főügyésze lett. Halála után a Kecskeméti Nagy Képes Naptár így méltatta: „Mint ügyvéd, az ún. kriminalisták közé tartozott, számtalan védettjét ritka élesszólásának meggyőző erejével sokszor mentette ki a büntetés alól. Tagja volt Kecskemét város th. bizottságának is s teljes erejével munkálkodott a város gazdasági és kulturális ügyeinek előbbre vitele körül. A homoki szőlők telepítése, fejlesztése és nemesítése, a kecskeméti speciális szőlő- és gyümölcsfajok terjesztése és hírnevének öregbítése körül oly nagy érdemeket szerzett, hogy ezek méltánylása elől a kormány sem térhetett ki. Mint ember, jó szívével vált ki a mai emberek önző tömegéből és – amit nem sokan mondhatnak – őt nagyon sokan tisztelték, szerették.”