november 4.

175 éve, 1833. november 4-én született Harsányi Sándor református lelkész. Szegénysorsú polgári szülők gyermeke volt. A gimnázium alsóbb osztályait Magyari Kossa Sámuel pártfogása mellett Gyönkön, a felsőbbet önerejére támaszkodva, sok sanyarúság közt Kecskeméten végezte. Ezután Szana Pál ügyvéd és tiszafüredi földbirtokos fia, Tamás nevelője lett. A családdal együtt Debrecenbe költözött, ahol három évig teologiát tanult. 1858-tól rektor volt Törökszentmiklóson. 1861-től Túrkevén, majd Debrecenben volt segédlelkész, míg 1865-ben Mikepércsre, 1867-ben pedig Túrkevére választották lelkésznek.


november 8.

125 éve, 1833. november 8-án, a Földrajzi Társaság ülésén Hanusz István, a népszerű kecskeméti paptanár, a főreáliskola tanára, majd igazgatója, a magyarországi földrajzi ismeretterjesztés egyik legjelentősebb alakja is fölszólalt. Előadásáról a Vasárnapi Újság is beszámolt: „Hanusz István a «Szőke Tiszánál» czimmel olvasott föl egy leírást az Alföldről, egy kirándulást adván elő, melyet Kecskeméttől a tiszaparti csárdáig tett, s festvén az ottani életet és vidéket. Hanusz védelmébe vette Kecskemétet azon vád ellen, hogy környéke puszta. Ellenkezőleg szép gyümölcsös kert az, hiszen 16 négyszögmérföldnyi területéből 6000 hold a gyümölcsös, 5000 hold szőlőskert, természetes erdő 500 és ültetett majd 9000 hold.”


november 18.

150 éve, 1858. november 18-án, Kecskeméten hunyt el Demeter Alajos piarista paptanár, költő. A hírös városban született 1805-ben. 17 évesen lépett be a piarista rendbe. 1830. augusztus 29-én áldozópappá szentelték föl. Az ország több városában tanított, megfordult Sátoraljaújhelyen, Vácon, Veszprémben, Kalocsán és Mosonmagyaróváron. 1840-ben Kecskemétre került, hittant és magyar irodalmat oktatott. 1841-ben Kolozsvárott, majd Szegeden folytatta munkáját.
1847-től közel 10 éven át ismét a hírös városban vállalt feladatot, a piarista iskola rectora, igazgatója, a magyar nyelv tanára volt. Ebben az időszakban tandíjat és beiratási díjat kellett a diákoknak fizetniük. Ez annyira megapasztotta a tanulók számát, hogy az iskola fenntartását is kérdésessé tette. 1853-ban Demeter Alajos felvetette: alakítsák át az iskolát reáliskolává. Elképzelését azonban sokan ellenezték, és azt javasolták, hogy az alma matert inkább főgimnáziummá kellene fejleszteni. Az egyházközség és a rendfőnök közötti tárgyalások elhúzódtak. A döntést - végül az utóbbiak akarata teljesült - halála miatt Demeter már nem érte meg.


november 26.

150 éve, 1858. november 26-án, Kecskeméten született Vargha Ferenc ítélőtáblai bíró, koronaügyész, jogi író. Tanulmányainak befejezése után Kassán joggyakornoki munkát végzett, majd a gyulai, a komáromi és a budapesti törvényszéken alügyészként dolgozott. 1891-ben Kecskeméten kapott munkát, ügyész lett. Két év múlva a fővárosba ment, ahol előbb büntető-törvényszéki bíró, majd 1896-ban az Igazságügyi Minisztérium munkatársa lett. 1927-től 1930-ig a felsőház tagja volt, az egységes ügyvédi és bírói vizsgálóbizottság elnöki tisztét is betöltötte. Részt vett a régi büntető perrendtartás, az esküdtszéki törvény, illetve az életbe léptető és ügyviteli szabályok tervezeteinek előkészítésében. Szociológiai kérdésekkel is foglalkozott.


november 27.

100 éve, 1908. november 27-én hunyt el Farkas József református lelkész, teológiai tanár. Tanult Zámolyon, Pesten a piaristáknál, végül Kecskemétre került a református teológiára, ahol az 1855/56-os tanévben senior és teológiai helyettes tanári megbízást is kapott. Ezután külföldre indult, s először a bécsi, 1856 decemberétől a hallei, 1857 márciusától a zürichi egyetemen gyarapította ismereteit. Hazatérve 1857-től Kecskeméten az egyháztörténet és ószövetségi bibliamagyarázat tanára lett. A teológia Pestre kerülésekor 1860 elején ő is a fővárosba ment, ahol tanári működése mellett egyházkerületi tisztségeket töltött be. Szerkesztette a Keresztyén Családot, a Protestáns Árvaházi Képes Naptárt és a Protestáns Népkönyvtárt. Egyházirodalom-történeti cikkei a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban jelentek meg.


december 16.

125 éve, 1883. december 16-án Temesváron született Kós Károly építész, író, grafikus. 1907-ben Budapesten a műegyetemen szerzett mérnöki diplomát. Mint az építészeti szecesszió kiemelkedő egyénisége, tervező munkájában az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. 1918 után az erdélyi magyar művelődési élet kimagasló szervező egyénisége lett. Részt vállalt az önálló erdélyi szépirodalmi és tudományos publicisztika megindításában. Egész életében foglalkoztatták a magyar, az erdélyi művészet, népművészet, néptörténet, néprajz kérdései, e témakörökben számos tanulmányt és önálló művet tett közzé.
Kós Károly a művésztelep alapítása kapcsán 1909 nyarán, majd októberében is járt Kecskeméten. 75 éve, 1933. december 14-én Tamási Áronnal együtt ismét ellátogatott a hírös városba. A Katona József Társaság az Erdélyi Szépmíves Céh tiszteletére a városháza dísztermében erdélyi írók estjét tartott. „Kecskemét kitüntető szeretettel és tisztelettel ünnepelte Erdély reprezentáns íróit” - adta hírül két nappal később a Kecskeméti Lapok. „Kós Károly részleteket olvasott fel Az országépítő c. rövidesen megjelenő regényéből, amely István király korát idézi fel művészi megjelenítő erővel, remek stílusban és az akkori idők magyar problémáinak döbbenetes erejű megvilágításával”. A Kecskeméti Közlöny sem maradt adós a dicsérettel: „A regény Kós Károly egész lelkivilágának bélyegét viseli magán. Kós Károlyét, aki a művészet valamennyi ágába a magyar nép és a magyarság igazi lelkét vitte bele”.

(Forrás:  *Katona József Könyvtár  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Székely Gábor - Székelyné Kőrösi Ilona: Természettudós tanárok Kecskeméten)