Mindent vágytam szeretni, mint az Isten125

125 éve, 1889. január 20-án, Budapesten született Sík Sándor piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, az MTA levelező tagja, a 20. század Kossuth-díjas magyar lírikusa.

Sík Sándor piarista studens korában
(Fanto fotóstúdió felvétele,
Kecskemét, 1904-1906 között) 

Apja korai halála után anyja nevelte négy kisebb testvérével együtt. A család Gödöllőn lakott, ott végezte az elemi iskolákat és onnan járt be a budapesti piarista gimnáziumba. Itt öt osztályt végzett, majd 14 éves korában, 1903-ban a piarista rendbe lépett. A Vácott töltött noviciusév után a 7. és 8. gimnáziumi osztályokat rendi studensként Kecskeméten végezte és ott tett kitűnő érettségit. A hírös városban érte el az első irodalmi és tudományos sikereit – minden meghirdetett pályázatot megnyert –, valamint itt lelt rá igazi lelkiatyjára, Zimányi Gyulára is. „Egy óriási hatás, az első igazi lelkiatyám: Zimányi Gyula prefektus és hittanár. 8. osztályban ő volt már tanárom. Roppant lelkesedése és lelkisége egész életemre döntő lett. Az Úristen úgy gondoskodott róla, hogy érzéke volt a költészet iránt, és meg tudta mutatni, hogy tisztel, mint költőt. Hogy nem léptem ki, mint költői karrierjét féltő ifjú, a rendből és hogy nem hagytam abba a költészetet, az mindkettő az ő zseniális vezetésének a műve. Azt gondolom, minden más szemináriumban úgy lett volna, hogy vagy meggyőznek, hogy nem méltó hozzám – számtalan példát tudok erre –, és annak vagy az lett volna az eredménye, hogy meghal bennem a költő, vagy – és ez a valószínűbb – hogy kilépek. Hogy ez a kettő összefér és eggyé lehet, azt ő meg tudta velem értetni. Nem magyarázattal, hanem élettel."

A kecskeméti piarista studentátus zenekara
(középen hegedűvel Sík Sándor)

Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán magyar-latin szakos tanárjelöltként végezte. 1910-ben a középiskolai tanári oklevélen kívül doktori diplomát is szerzett. Piarista tanári működését 1910-ben Vácott kezdte meg, majd a közvetkező évtől a rend budapesti gimnáziumába kapott beosztást. Tanári, költői és irodalomtudósi munkája mellett 1912-től egyik alapítója és irányadója volt a magyar cserkészmozgalomnak, illetve első parancsnoka a budapesti piarista gimnázium cserkészcsapatának. 1915-ben két hónapig tábori lelkészként szolgált Péterváradon. Budapesten 1930-ig tanított, amikor a szegedi egyetemen a magyar irodalomtörténet nyilvános rendes tanára lett, ahol diákja volt többek között Radnóti Miklós is.

Kodály Zoltán, felesége, Sík Sándor
és Albert István egy Kodály-ünnepségen
a Patrona Hungariae gimnáziumban 

Budapestre újra csak 1945-ben költözött, mint az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnöke. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett. Utolsó éveiben sokat tartózkodott pihenés céljából Mátraszentimrén, majd Klotildligeten. 1963. szeptember 28-án halt meg Budapesten, a Mikszáth Kálmán téri piarista rendházban. 

Fiatalkorától fogva foglalkozott az irodalom szinte minden ágával. Már a gimnáziumban feltűnt költői tehetségével, később írt irodalomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és színműveket, szerkesztett imakönyveket, tankönyveket és újságokat, működött mint lelkigyakorlatvezető és előadó. A cserkészet mellett számos más közéleti és irodalmi társaság életében és irányításában is részt vett. 1919-től a Szent István Akadémia, 1923-tól a Kisfaludy Társaság rendes, 1946-tól pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, és 1949-ban a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke lett. 1946 és 1963 között a Vigilia főszerkesztője volt. Mindent, amit tett, szerzetesként tette. Olyan emberként, aki életre szólóan befogadta Isten szeretetét, és hivatásaként vállalta ennek továbbadását tanárként, nevelőként, tudósként, lelkipásztorként. Hitéből fakadt egyetemes látásmódja, de az emberek iránti törhetetlen szeretete is. „Mindent vágytam szeretni, mint az Isten" - vallotta magáról.

Egykori diákjukra a kecskeméti piaristák mindig megkülönböztetett tisztelettel tekintettek. Így például 70. születésnapja alkalmából, 1959. január 18-án meghitt ünnepségsorozat keretében köszöntötték. Az ünnepi ebéden Szőnyi László házfőnök szólt a piarista család nevében, a kecskeméti gimnázium legidősebb élő tanítványa, Mátray János pedig a rend hódolatát tolmácsolta. Az iskolai ünneplés délután 5 órakor kezdődött, változatos műsorral. Énekszámok és egy tanuló üdvözlő beszéde után maga a rendfőnök állt az ünneplésére megjelentek elé, és több versét is felolvasta. Ezt követően az iskola diákjai Forrai István misztérium-játékát mutatták be Az élet könyve címmel. Két nap múlva, immár a fővárosban, a budapesti és a kecskeméti atyák és tanítványok névaláírásával két albumot kapott az ünnepelt. Ekkor adták át Sík Sándornak Feszty Masa alkotását is. A hírös város piaristái később sem feledkeztek meg róla, 1989-ben márványtáblával emlékeztek meg nagyhírű diákjukról.

Feszty Masa festménye

(Források:  *A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele  *Bíró Imre: Sík Sándor kegyeletes életrajza  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Piarista Portál  *Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltára  *Sík Sándor: Életrajzi beszélgetések  *Sík Sándor virtuális emlékszoba)