Mérnök francia szótárral60

Boza Pál nem tud és nem is akar éles határt húzni a munka és a hobbi közé, mert a „mérnöklét” nem korlátozódik a munkaidőre.  A Kecskeméti Főiskola tanáraként kutatja és tanítja is azt, ami a legjobban érdekli: a számítógép lehetőségei az iparban.

A középiskolában franciát kezdtem tanulni, megpróbáltam elsajátítani ezt az ismeretlen és nehéz nyelvet – Boza Pál mérnökemberhez képest ezzel a meglepő kijelentéssel kezdi arra a kérdésre a választ, hogy mit tart meghatározónak az életében, de a kétkedő pillantásra gyorsan ki is fejti. – Ezzel a nyelvvel sikerült munkát szereznem külföldön, Franciaországban, Svájcban, Algériában, és később tanulmányokat is folytattam Párizsban. A mai napig nagyon szeretem a franciát, ez a fő idegen nyelv a családban, a gyerekeim is nagyon jól megtanulták és kiválóan hasznosítják. Magyarországon a mérnökök közül kevesen beszélik, ezért az ismerete kiugrási lehetőséget jelentett.

A külföldi tapasztalatok hogyan határozták meg a pályafutását, viszonyát magyarságához?
Megváltoztatták a szemléletemet. Ha nem mentem volna el, bizonyos dolgokat nem vettem volna észre magam körül.  Amikor hazajöttem, teljesen más szemmel néztem a környezetemet. Külföldön a gyerekeim rájöttek, hogy Európa egy kis „ország”, ahol lehet okosan, értelmesen „közlekedni”. Európa Amerikából nézve nagyon picike, Magyarország pedig nem is látszik. Ami a pályafutásomat illeti: amikor véglegesen hazatértem, akkor a versenyszférában már öregnek számítottam, így fordultam a tudományos pálya felé. Ekkor kaptam a francia kormány ösztöndíját Párizsba. Csak érdekességként mondom, hogy a fiam is megkapta ezt az ösztöndíjat. Nem hiszem, hogy van az országban még egy olyan család, ahol az apa és a fia is francia kormányösztöndíjas lett volna.

                                                                                                                                           Diákok közt
 Évtizedeket töltött el a felsőoktatásban, amely most jelenős átalakuláson megy keresztül.  Hogyan látja a Kecskeméti Főiskola helyzetét?
Én pozitívnak látom a kecskeméti felsőoktatás helyzetét. Nagyon sokat jelent számunkra a Mercedes Kecskemétre települése. Ez egy kihívás, a feladathoz azonban fel kell nőni. A felsőoktatás egészét tekintve valóban vannak olyan súlyponti problémák, amikhez hozzá kell nyúlni, ezért részben jogosnak érzem a korrekciókat, de a mértékét nem tudom elfogadni. 

Milyen kihívásokat lát még maga előtt a pályafutásában?
A számítógéppel segített gyártás, tervezés a hobbim és a munkám is egyszerre. Ez olyan terület, hogyha valaki leteszi a lantot akár csak pár hónapra is, akkor lemarad. Van olyan szoftver, aminek évente 4 új verziója van. Állandóan tanulni kell, ugyanakkor egyre jobb érzés számomra oktatni. Bizonyos dolgokat már másképpen látok, mint korábban. Jobban tudok szintetizálni és jobban el tudom mondani a hallgatóknak, hogy mire kell figyelni.

Egy tízest biztosan letagadhatna a korából. Hogyan csinálja?
Rendszeresen sportolok.  A fiam rászoktatott az úszásra, hetente lenyomok egy ezrest és teniszezni is szoktunk itt a főiskolán. Télen síelni is elmentünk. Ezeket bele kell tudni sajtolni az időbe. Eszembe szokott jutni, hogy amikor fiatal voltam és egy-egy kolléga elérte az 50-et vagy a 60-at, milyen öregnek láttam. Most 60 évesen ezt már egészen másképpen gondolom.

Kállai Erzsébet