Bak Lajos, az Erdei Ferenc Kulturális és Konferencia Központ igazgatója és Toókosné Börönte Erika, az intézmény osztályvezetője is 2008-ban ünnepli 50. születésnapját. Ebből az alkalomból kérdeztük őket ugyanarról, külön-külön.

25 évvel ezelőtt még népművelőnek hívták a kulturális szakembert, aztán közművelődési előadókat képeztek, manapság pedig művelődésszervezők vagy kulturális menedzserek hagyják el a főiskolát, egyetemet. Az elnevezésnél azonban sokkal több változott az elmúlt negyed században. Hogyan élte meg ezeket a változásokat?

Mi még népművelőként végeztünk, és az volt a célunk, hogy az embereket bevonjuk a közművelődésbe, hogy segítsük a művelődésüket. A kulturális menedzser már egy másfajta gondolkodást takar. Ma már el kell adni a kultúrát, mint egy árucikket. Ez a megváltozott környezethez, a vállalkozói világhoz is jobban illeszkedik. Nekem azonban a mai napig szimpatikusabb a népművelő elnevezés és gondolkodás. Korábban sokkal több kapcsolatunk volt a közönséggel, a bérleteseinkkel, a klubtagokkal vagy akár egymással is, mint ma. Mi az emberekkel való foglalkozást tanultuk, ami a fiatalabb kollégáknak nehézséget okoz, mert nem tanítják őket erre. Éppen ezért egyre nehezebben megy a közönségszervezés is, mert az is az emberi kapcsolatokról szól, s nem elég egy e-mailt elküldeni, ahogy ebben a számítógép-központú világban sokan gondolják.

Igen, valóban, ma a közművelődés már nem ugyanaz, mint 25 évvel ezelőtt. A nagy, monstre rendezvények helyett ma inkább a közösségeken van a hangsúly, a kiscsoportos foglalkozásokon, az egyéni művelődésen. Az életen át tartó tanulás, művelődés a jelszó. A művelődésszervező kifejezés ebből a szempontból már jobban fedi a mai munkát, a képzés is korszerűbb, de én a népművelő elnevezéssel is ki voltam békülve, még akkor is, ha sokan lenézték. Amikor népművelőként dolgoztunk, csak a feladat számított, a lendület, a lelkesedés. Az valóban hivatás volt, most valamelyest „hivatallá” vált ez a munka, pedig mi szeretnénk átadni a mai kollégáknak is ezt a népművelő lelket. Fontos változás az is, hogy a 80-as évek második felétől már a közművelődésben is jelen van a piaci szemlélet. Persze, jól meggondoljuk, hogy meddig mehetünk el, meddig „piacosíthatjuk” magunkat. Nálunk azért nincs „bugyivásár” és kínai piac az előcsarnokban, és nem is lesz.

Nagy élmény, ha egy-egy rendezvény sikeres, s ezalatt nemcsak a telt házat értem, hanem azt is, amikor a közönségnek tetszik az előadás és azt kifejezésre is juttatja. De ha a legszebb pillanatokról kell beszélnem, akkor mindenképpen eszembe jut a tanyaszínház, még a pályám elejéről, amikor tanyasi iskolákba vittünk el színházi előadásokat, nyaranta 20-25 alkalommal. A vidéki emberek mérhetetlen szeretettel fogadták ezeket az előadásokat, a színészek pedig nagy odaadással játszottak. Ezek az alkalmak életem meghatározó élményei. Sok ma is élő színházi kapcsolatom rendezőkkel, színészekkel még abból az időből származik. Ma ilyen már nincs. Nincsenek tanyasi iskolák, nincs tanyaszínház, és a kis településekkel sincs már kapcsolatunk.

Bak Lajos
A legszebb pillanatok közé tartozik, amikor csillogó gyerekszemeket láthat az ember, akiket megigéz az, ami a színpadon történik, de az is nagy élmény, amikor megtelik a főtér, s bár nem nekem tapsolnak, a rendezvény sikere a mi sikerünk is. Amikor még Kiskunmajsán dolgoztam, mindig beültem a legfelső sorba és a közönség reakcióit figyeltem. Amikor idekerültem, eleinte borzasztó volt, hogy igazgatóként a negyedik sorban volt a helyem, ahonnan nem tudtam ugyanezt megtenni. Számomra az is szép pillanat, amikor az Erdeit úgy ítélik meg, hogy itt van innováció és vannak újdonságok, amelyekhez értékek kapcsolódnak.

Az 50. születésnap sokakat késztet számadásra. Ön is von egyfajta mérleget ebből az alkalomból?

Toókosné Börönte Erika
Kellene vonni, de a munkából nehezen lát ki az ember. Bár én azt gondolom, hogy a mérlegvonást folyamatosan megteszem. Éppen ezért számomra nem olyan nagy mérföldkő az 50. születésnap. Értékel az ember egy-egy nagyrendezvény, egy-egy kudarc után, de akkor is elgondolkodom, amikor egy-egy kolléga távozik tőlünk.

Bak Lajos
Az ember ilyenkor azért mégiscsak végiggondolja, hogy mit is csinált eddig. Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek. Azt gondolom, hogy az elmúlt években nagy fejlődés ment végbe a házban, s természetesen ez is beletartozik a mérlegembe. A legszebb születésnapi ajándék pedig az lenne, ha sikerülne nyerünk az Agóra pályázaton, amely olyan nagy előrelépést jelentene az intézmény életében, ami ritkán adatik meg.

Ha most kellene szakmát választani, ugyanezt választaná?

Toókosné Börönte Erika
Én biztosan. Én már gimnazista koromban is kivettem a részem kecskeméti rendezvények szervezéséből, mint amilyen a népzenei találkozó, vagy a tavaszi fesztivál volt a kezdet kezdetén. Nagyon jó „tanáraim” voltak, Tapasztóné Magdika, Gyergyádesz László, akiktől mindent el lehetett lesni. A főiskolán gyakorlatilag csak az elméleti alapokat kellett „hozzátanulnom”. Nekem nagyon „fekszik” ez a munka, és ha most állnék pályaválasztás előtt, akkor sem választanék mást.

Bak Lajos
Igen, ugyanezt, bár én először magyar-történelem szakos tanár voltam. Ez egy jó pálya, amely sokszínű és változatos, s ahol az ember kifejezheti önmagát. Én szeretem, amit csinálok és nagyon jól érzem itt magam.