Csikász Imre maga rajzolta arcképe
(Művészet, 1914)

Csikász Imre 1901-től az Országos Magyar Iparművészeti Iskolába járt (a Magyar Gazda című rajza és mintázása alapján rögtön a II. osztályba vették fel), ahol Mátrai Lajos, Pap Henrik és Udvardy Géza tanítványa volt. Bár külföldre szeretett volna menni, pénz hiányában ezt nem tehette, így ideiglenesen Kaposváron Borovicz Imre épületszobrász segédjeként tevékenykedett. Végre 1906 őszén báró Hornig Károly akkori veszprémi püspök biztosított anyagi támogatást a számára: „Lecsaptam a malteroskanalat, s 300 forinttal a zsebemben kimentem Münchenbe tanulni!” A müncheni akadémián a hildebrandista elveket valló Balthasar Schmidt tanítványa volt, így 1907-től Brüsszelbe mehetett tovább, a szobrászat egyik korabeli fővárosába, ahol egészen 1910-ig Charles van der Stappen irányítása alatt dolgozhatott az Academie Royal des Beaux-Arts-on, miközben alakrajzot is tanult Jean Delville-től, a szimbolista festőtől. Ottani tartózkodása alatt elsősorban Auguste Rodin művei és a részben spanyol eredetű fiatal vallon akadémiai szobrász tanár, Victor Rousseau hatott rá. Csikász közben másutt is megfordult, így járt például a híres drezdai képtárban: „Nem is élvezet volt ez nekem, hanem kín, de nem olyan kicsinyes, mint amilyent a hiúság okozhat, itt nagy, hatalmas lelkek szárnysuhogását hallod, vagy Michelangelo titáni lelke szól feléd, Leonardo da Vinci egy-egy vonalából kiérzed, hogy azt az érzések Királya húzta, hát még Rafael Madonnájával! Előtte szinte bután áll meg az ember, s úgy érzi magát, mint a porszem a hegy lábánál, átkozva a sorsot, hogy e korban született…”

Az 1908-ban írt sorokból jól érezhető, hogy szinte mindig Itáliába vágyott, így nagy örömmel fogadta, amikor 1911-től magyar állami ösztöndíjjal egy évet a Római Magyar Akadémián tölthetett. Csikász a Fiatal lány című szobrát nagyrészt ekkor, 1911–1912-ben mintázta meg és szinte azonnal közgyűjteménybe került (ma Magyar Nemzeti Galéria, letétben a Kecskeméti Képtárban). Az 1913-ban Münchenben bajor állami aranyérmet nyert alkotás, tulajdonképpen a tavasz (a mű Tavasz címen is szerepel a különféle írásokban), az örök megújulás, a fejlődés, a növekedés allegóriájaként jelenik meg a gyermeki lét és a felnőttség határán ábrázolt kamaszlány formájában. Bernini híres szobrára (Apolló és Daphné, 1625) emlékeztet a tekintetben, ahogy bravúros módon egy (igaz esetünkben években mérhető és nem csak testi) folyamat érzékeltetésére vállalkozik a szobrász, mely műfaját tekintve nem éppen a legegyszerűbb vállalkozás. Az arc gyermeki vonásai, önfeledt mosolya, a serdülő test éretlensége és az ovális talapzaton alkalmazott mozdulat (bal lábával – kissé ókori szobrokat idéző módon – hátralép) mindenesetre erről a törekvésről tanúskodik. A mű másik példánya ma a fővárosban, meglehetősen kaotikus környezetben, a Deák téren látható. Lábass Endre így ír róla: „Én szép helyeken szerettem várni, … de legjobban a kislánynál, aki vacak kis medence hátuljában álldogál, sokszor banánt raknak a kezébe, kutyaszart, egyszer lakkfilccel szívet rajzoltak a meztelen hasára, évekig nem mossa le a savas eső, kis mellei vannak, ha letérdeltem a hideg kőre könyökölve, a kislány tenyerében hordozta a rendőrség vörös neoncsillagát…”.

Csikász Imre: Fiatal lány (1912)

Bár Kecskeméten is látható e szobor, a valóságban Csikász csak ennek elkészülte után lett tagja a kecskeméti művésztelepnek, ahol a bejegyzés tanúsága szerint 1912. május 1. és 1913. április 30. között volt kisebb-nagyobb megszakításokkal a műkerti műterembérház lakója. A különféle források alapján Kecskeméten valósult meg alkotásai közül a veszprémi Petőfi-emléktábla, édesanyja portréja és dr. Cseresznyés Józsefné domborműve. Emellett két befejezetlenül maradt műről is tudunk: a gipszvázlatban fennmaradt, Nagyvázsony község által megrendelt, egész alakos Kinizsi-szoborról („Kinizsi már félig-meddig kész, máris félnek az itteniek tőle, kemény legény, nem félnadrág!” – írta róla Laczkó Dezsőnek) és az ún. Hornig-szarkofágról, amelynek teljes nagyságú, 3x2 méteres gipszöntvényét a művész saját kezűleg semmisítette meg.

105 éve, 1914. január 3-án, immár a „százados-utcai művésztelep nagy tervekre készülő lakójaként” halt meg „Csikász Imre, akinek művészi múltja éppen csak annyi, hogy feltűnt.” De a Művészet című folyóirat nekrológ-szerzőjének találó értékeléséhez hasonlatos Melocco Miklósé is: „Csikász Imre jó szobrász volt. Kár érte.”

ifj. Gyergyádesz László művészettörténész

80 éves Sas József Jászai Mari-díjas humorista, színész, rendező, író, színházigazgató, érdemes- és kiváló művész.

Békéscsabán született 1939 január 3-án, eredeti nevén Polacsek József. Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját 1957-ben végezte el majd a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött. Tagja volt 1958-tól a Békés Megyei Jókai Színháznak, 1959-től a Pécsi Nemzeti Színháznak, 1960-tól A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének, 1966-tól pedig a kecskeméti Katona József Színháznak. 1973 óta a Mikroszkóp Színpad művésze, melynek 1985 és 2009 között igazgatója is volt. A rádió- és tv-kabarék állandó közreműködője, számtalan nagylemeze jelent meg, több önálló estnek írója, valamint előadója.

A hírös városban eltöltött éveire így emlékezett vissza: "A Radó, a Radó, a Radó, ezt nyolcszor le kell írni. A Lendvai és a Radó az a két igazgató, akikhez én mindenekelőtt kötődöm. Nagyszerű ember volt ősi színházi családdal. Leszerződtetett Kecskemétre, én lettem a városnak a táncos komikusa. El sem kell mondani, mit jelent ez egy vidéki városban, sorra játszottam abszolút főszerepeket a Bóni gróftól a Mágnás Miskáig, a Három gráciáig. Fagyejev Tizenkilencében Moór Mariann volt a partnerem és Latinovics Zoli próbált a színházban. Igazi színházi élet volt..."

Dévényi Cecília és Sas József
Szirmai Albert: Mágnás Miska
(Kecskemét, 1967)

A Mágnás Miskát Csáky Lajos a Petőfi Népében így méltatta: "Valamikor a Szirmai-operett volt a megmentője a mindenkori direktoroknak, mert ha nem ment a színház és valamilyen módon mégiscsak be kellett csalogatni a közönséget, elővették a Mágnás Miskát. A szereplők közül elsősorban Sas Józsefet, Miska lovász alakítóját kell említeni. Sas József sok mindent hozzáadott kellemes, jó tónusú viccelődésben, áradó jókedvben és hangulatos színészi eszközökben Miska alakjához."  A Pethes György rendezte Imádok férjhez menni előadásban nyújtott alakítását a Film Színház Muzsika kritikusa is kiemelte: "Sas József Bill szerepében nem egyszer menti meg a már-már állóvízzé eseménytelenedő színpadon, ami még menthető. Kedves, friss ötletekkel lendíti előre az előadás lejárni készülő óraszerkezetét - hát még ha gitárt is adott volna a kezébe a rendező."

(Forrás:  *Katona József Könyvtár  *Napkút Évkönyv, 2008  *Színházi képregény - 100 év Kecskeméten)

35 éve, 1984. január 3-án hunyt el Karácsonyi Ilona szerzetesnő. 1903. január 21-én Kecskeméten született. Kereskedelmi érettségit tett. 1931. július 31-én Kecskeméten lépett a Jézus Szíve Társaságbe. Első esküjét 1933. november 11-én szintén a hírös városban tette. Éveken át a Korda üzletben dolgozott, majd a szétszóratás után Kecskeméten családjával élt.
(Forrás:  *Magyar Katolikus Lexikon)

30 éve, 1989. január 3-án hunyt el Bársony Mihály tekerőlant- és citerakészítő. Népzenei találkozókon külföldön és belföldön egyaránt szerepelt. 1967-től haláláig minden évben részt vett a Kecskeméti Népzenei Találkozókon, valamint a Duna-menti Folklór Fesztiválon. 1968-ban a Népművészet Mestere kitüntetést kapta. 1973-ban Alpárra költözött, citerazenekart alapított, amelynek vezetője lett. Ez később páva-körré és népdal-körré bővült. 1996-ban a Millecentenárium alkalmából posztumusz Tiszaalpár Díszpolgára címet kapott.
(Forrás:  *Katona József Könyvtár)

25 éve, 1993. január 3-án alakult meg a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, azaz a KÉSZ kecskeméti csoportja. A legnagyobb magyar keresztény civil szervezet kettős céllal működik. Egyrészt szeretné visszaadni a keresztény értelmiség önbecsülését, kellő tartását és ehhez a hitbeli értelmiségi szintű tájékozottságát, másrészt a társadalom felé képviseli a keresztény megoldási lehetőségeket az élet minden területén. A KÉSZ további fontos törekvése, hogy munkálja a nemzet egységét, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatainkat a szomszédos országokban élő magyarokkal. Megalakulásuk óta a kecskeméti csoport tagjai igen aktívak. Minden hónap utolsó szerdáján 18 órától összejövetelt tartanak. Emellett közös imádkozásokat és előadásokat is szerveznek. A hírös város vendége volt többek között dr. Osztie Zoltán plébános atya és Makláry Ákos görögkatolikus parókus, a KÉSZ korábbi és jelenlegi országos elnöke, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, dr. Raffay Ernő történész és Káposzta Lajos evangélikus esperes, püspökhelyettes is.
(Forrás:  *Kecskeméti Nagyharang)