A hírös város „leghírösebb” épületében 35 évvel ezelőtt, 1983. október 8-án nyitotta meg kapuit a Kecskeméti Képtár. Az avatóünnepségen Somogyi József szobrászművész mondott beszédet. „Újra fény árad az ablakokból, csodálatos újjáéledésen megy keresztül a Cifrapalota” – szólt meghatottan a jelenlevőkhöz a Képzőművészeti Főiskola rektora. A patinás épületben helyet kapó, kezdetben Kecskeméti Galériának nevezett gyűjtemény elsősorban a 19–20. századi, illetve a mindenkori kortárs magyar képző- és iparművészet kiállítóhelye, e kategóriában Magyarországon az egyik legnagyobb. Legrégebbi keletű anyaga a híres műgyűjtő és műkereskedő, Nemes Marcell adakozásának, legjelentősebb művészettörténeti rangú képzőművészeti anyaga Glücks Ferenc és felesége ajándékozásának köszönhető, míg az állandó kiállítások legnagyobb egysége a miskei festőművész, Tóth Menyhért életmű-kiállítása. A képtár időszaki kiállításoknak is helyt ad, így például egyik jelentős sorozata a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennále.
(Források:  *Forrás, 1998  *ifj. Gyergyádesz László: „A földnek szíve van”  *Katona József Könyvtár  *Kecskeméti Katona József Múzeum)

80 éve, 1938. október 8-án Sárkeresztúron született dr. Ittzés Mihály zenepedagógus, karvezető, a Kodály Intézet nyugalmazott igazgatóhelyettese, a Magyar Kodály Társaság volt elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Családja mindennapjaiban a zene játszotta a főszerepet. 1953 és 1958 között a Győri Zeneművészeti Szakiskola diákja volt, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol középiskolai énektanár és karvezető szakos diplomával fejezte be tanulmányait 1963-ban.

Ezt követően Győrben, a Zeneművészeti Szakiskolában szolfézst, zeneelméletet, zeneirodalmat, népzenét tanított, valamint vezényelte a szimfonikus és kamarazenekart. 1970 szeptemberében már Kecskeméten, a Kodály Iskolában kezdte az ének-zene tanítását, illetve vezette az iskola kórusát. Iskolai munkája mellett hamar bekapcsolódott a hírös város zenei közéletébe: egyik fő szervezője lett a Nemzetközi Kodály Szemináriumoknak, valamint a Kecskeméti Népzenei Találkozóknak. 1973-tól a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet tanára, a népzene, karvezetés, szolfézs, zeneelmélet, zeneirodalom előadója, oktatója volt. Kiemelkedő szerepet vállalt az intézeti könyvtár létrehozásában, fejlesztésében, vezetésében. 21 évig az intézmény igazgatóhelyetteseként tevékenykedett, de 2001 után is, egészen haláláig tanított és kutatott az intézetben. Meggyőződése volt, hogy a közösség szolgálatának az egyik legtermészetesebb formája a tanítás, akár iskolai keretben, akár azon kívül, akár szóban, akár írásban. Kodály elvei, megfogalmazott gondolatai szerint élt, cselekedett élete folyamán.

Zenei tárgyú írásai, zenekritikái 1965-től jelentek meg helyi lapokban, majd 1970-től cikkei, illetve pedagógiai, zenetörténeti és elemző dolgozatai szakmai, illetve kulturális folyóiratokban. Fő kutatási területe Kodály Zoltán élete és munkássága volt, de foglalkozott a magyar zenetörténet más kérdéseivel is. Több írása jelent meg Lisztről és 20. századi zeneszerzőkről. Bárdos Lajosról kismonográfiát írt 2009-ben. Tanulmányainak válogatott kötete 22 zenei írás címen 2000-ben jelent meg.


A Nemzetközi Kodály Társaság alelnökeként (1993–2001), a Magyar Kodály Társaság társelnökeként (2007–2012), majd 2018-ig elnökeként kiemelkedő szerepet vállalt a magyar zenei kultúra, az emberi és művészi értékek kibontakoztatásáért, fejlesztéséért, a kodályi örökség, a zenei nevelési elvek egész világon való elfogadtatásáért. Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták, többek között Bács-Kiskun Megye Művészeti Díját (1985), az Apáczai Csere János-díjat (1988), a Kodály Intézetért Díjat (1992, 2007), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét (1998), a Kodály Zoltán-díjat (2001), a KÓTA-díjat (2009) és a Szabolcsi Bence-díjat (2011) is átvehette. Egy vele készült riportban rendkívüli tömörséggel fogalmazta meg életfilozófiájának központi gondolatait: „Fontos számomra az elvi gondolathűség és a nyitottság egyensúlya, a múlt-jelen-jövő hármasságának szerves egysége a szemléletmódban, a tisztesség és az »Itt élned, halnod kell!«… vagy inkább így: Élned (vagyis szolgálnod) s halnod itt kell! erkölcsi parancsa."

Méltósággal viselt súlyos betegség után 2018. június 12-én, életének 80. évében hunyt el. Sírkövének ünnepélyes avatása 2018. október 21-én 14.30-kor lesz a kecskeméti református temetőben. A rövid szertartást követően 16.00 órakor az Evangélikus templomban zenés áhítat keretében elhangzik J. S. Bach korálmiséje, amelyet ő állított össze Bach műveiből.