Ma történt2017. március 8.

130 éve, 1887. március 8-án született Uitz Béla festő, grafikus, a magyar aktivizmus egyik legnagyobb tehetségű monumentális ihletésű művésze.

Uitz Béla: Kalapos fej (Önarckép)

Sokgyermekes parasztcsaládban látta meg a napvilágot. Három évig géplakatosként dolgozott, majd az Iparművészeti Iskolában és a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1914-ben a fiatalok kiállításán, a Nemzeti Szalonban festői szénrajzaival aratta első sikerét. Ezután Olaszországba utazott. 1915-ben a sógora, Kassák Lajos körül csoportosuló antimilitarista művészek közé tartozott. Folyóiratukban, A Tettben jelentek meg expresszív tusrajzai. 1916-ban csatlakozott a Nyolcak örökét felvállaló, Hetek néven is ismert, Fiatalok művészcsoportosuláshoz. A Tanácsköztársaság idején a Művészeti Direktórium tagja és a Proletár Képzőművészeti Tanműhely vezetője volt. 1920-ban Bécsbe emigrált, itt nyílt meg első gyűjteményes kiállítása. 1921-ben rövid berlini tartózkodást követően Moszkvába utazott a Komintern III. kongresszusára. 1924-től B.U. Martel álnéven Párizsban élt, kommunista lapoknak dolgozott, forradalmi színdarabokhoz tervezett díszleteket. 1926-tól 1970-ig a Szovjetunióban élt és alkotott. 1968-ban nagysikerű gyűjteményes kiállítást rendezett műveiből a Magyar Nemzeti Galéria, majd hazaköltözött. 1972. január 26-án hunyt el Budapesten.

Uitz Béla: Almaszedők
(1916, Kecskemét) 

Uitz Béla 1916-tól rövid ideig a hírös városban élt: a Magyar Képzőművészek Egyesülete Segítő Bizottsága biztosított helyett számára a Kecskeméti Művésztelepen. A művészkörökben megbecsülésnek, sőt hivatalos elismerésnek is tekinthető, hogy feleségével és kisfiával együtt a Kada Elek polgármester által pártfogolt művésztelepen megkapta Falus Elek műtermét. Kecskemét, a telep gyönyörű parkja a fővárosi élet zajló világa után a szabad természet nyugalmát, békéjét hozta. Uitzra nem az alkotó kollektíva - Iványi Grünwald Béla, Perlrott Csaba, Kandó László, Hermán Lipót, Faragó Géza, ...stb. - hatott leginkább, hanem a számára ismeretlen táj, a vidéki élet érdekelte, s kicsit a XIX. századi szolnoki festőkhöz hasonlóan: a cigányok egzotikus világa. "A gémeskút és a cigányok a favorizáltjai most a telepnek. Uitzban is felébred a festő, és ő is a cigányok felé kacsint. A fekete lányokat föl szeretné ültetni a pódiumra, drapériát dobni köréjük, és sárga, vörös színekkel megfesteni az új képeket" - írta róla Kassák Lajos. - "De a cigányokkal nehezen boldogult, pedig az egyes jellegzetes típusok, a színes ruhák erősen megmozgatták festői fantáziáját. Egy ízben, mint »oroszlánvadászatra«, úgy indult el festékdobozával, és végül megtépve, menekülve kellett megtérnie, félve a botokkal, késekkel felfegyverzett cigánylegényektől."

Uitzék maguk is mezítlábasan, szinte nomád módon élvezték a természetet, elkülönülve éltek, és "bocskorosoknak" számítottak a "finomabb" művésztársaságban. Uitz egyedül a képzőművészetnek szentelhette végre magát; a természettel való közvetlen kapcsolat nyomán születtek tusrajzai. A szüret, a kecskeméti dűlők, a park buja vegetációja mindmegannyi elem, részletek, amelyek vázlatkönyvének lapjait megtöltötték. Energikus, gyors tusvonásokkal rögzítette benyomásait. Az Almaszedők című nagy vászna Kernstok Károly 1904-ben készült Szilvaszedőkjére tekint vissza, de színkezelésében, a tiszta színek keresésében és a színkompozíció ritmikájában, a hideg és meleg színek ellenpontos felépítésében már túlhaladta a plein-air piktúrát.

Uitz Béla: Fürdőzők
(1916, Kecskemét)

A kecskeméti időszak másik fő művének, a Fürdőzőknek ihletője szintén a táj, a ma már feltöltődött tó idilli környezete volt. A tuskompozíció, amelyben éppúgy visszacseng Giorgione Mezei koncertjének és Manet Reggeli a szabadban című képének, mint Cézanne Fürdőzőkjének emléke, Uitz művészetébe a táj és az ember frissen meglelt új harmóniáját hozta. Míg a kecskeméti vezéregyéniség: Iványi Grünwald hasonló témájú képén a színek elrendezésében a szecesszió és Nagybánya tanulságai érződnek, Uitz inkább az erőt sugárzó emberi testek expresszív megfogalmazásával reneszánsz tanulságú, klasszikus elrendezésű, modern kompozíciós alaptípust nyújtott a következő nemzedék számára Aba Novak Vilmostól Gábor Jenőig, Patkó Károlyon át Szőnyi Istvánig.

A termékeny kecskeméti intervallum, sajnos, nem tartott sokáig. Uitz tüdőbetegsége kiújult, így került be, csaknem egész évre a Korányi-Szanatóriumba, ahonnan már nem tért vissza a hírös városba.

(Források:  *Bajkay Éva: Uitz Béla  *Magyar Elektronikus Könyvtár)