130 éve, 1885. március 6-án hunyt el Grimm Rezső festő, grafikus. Szülővárosában, Pesten, majd Bécsben végezte tanulmányait, és már ott festett és litografált arcképeket. Elsősorban kőrajzai révén vált később ismertté. Mint rajztanár néhány esztendeig Kecskeméten, a református kollégiumban és a piarista gimnáziumban tanított. A hírös városban is "nagyban űzte az arcképfestést", és a jobb módú polgári házaknál sokáig megőrizték arcképeit. Kecskemétről a hetvenes évek elején Pécsre költözött, ahol az állami főreáliskolánál kapott állást. Pályafutásának azonban korán véget vetett súlyos idegbaja. Sírja a Kerepesi temetőben van, nem messze Munkácsy síremlékétől. Legtöbb műve a Szépművészeti Múzeumban és a Történeti Képcsarnokban található. 

Grimm Rezső: Öccse, Grimm Lajos arcképe
(olajfestmény, Szépművészeti Múzeum)

A Lyka Károly szerkesztette Művészet 1912-ben így méltatta Grimm Rezsőt: "A múlt század magyar festőművészei közt a nagytehetségű s fölötte érdekes Grimm Rezső művészete s változatos életsorsa a legteljesebb mértékben megérdemli, hogy véle a lehetőség szerint tüzetesebben foglalkozzunk. Sajnos, a tehetségéhez fűzött reményeket, a mostoha körülmények miatt a természetében rejlett disszonancia folytán nem bírta valóra váltani. Az akkori művészi élet kicsinyes korlátolt mivolta s a lépten-nyomon felbukkanó nehézségek, oly korlátokat emeltek e szélesen gondolkozó s teljesen eredeti egyéniségű művész elé, amelyeken átjutni minden törekvése sikertelen maradt. Mint festő, mint grafikus egyike volt a legjelesebbeknek s bár művésztársai osztatlan elismeréssel adóztak művészetének, az élet folytonos s eredménytelen küzdelme, időnap előtt megtörte, elméje egy időre elborult s mint letört ekszisztencia letűnt az élet színpadáról."
(Források:  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Művészet, 1912)

100 éve, 1915. március 6-án hunyt el Degré Lajos büntetőjogász, egyetemi tanár. Budapesten született 1882. február 26-án. 1904-ben szerzett jogtudományi doktori oklevelet a budapesti egyetemen. A bregenzi tiroli császárvadászoknál leszolgált önkéntes esztendő (1903-/04) és a gyakornoki évek után 1907-08-ben a késmárki törvényszék jegyzője volt. Ezt követően tanulmányait a berlini egyetemen egészítette ki. 1909-től Kecskeméten bírósági jegyző volt, majd 1911-től a Budapesti Kúria tanácsjegyzőjeként működött. 1914-ben a budapesti egyetemen a büntetőjog magántanára, Pozsonyban pedig a büntetőjog és a büntető eljárásjog nyilvános rendkívüli tanára lett. 1915 januárjában a 13. gyalogezred népfelkelő hadnagyaként az északi fronra került, ahol az egyik ütközetben március 6-án elesett.

A magyar büntetőjog tudományának nagy ígérete volt. Magyar büntetőjoggal, kialakulásának történetével, kodifikálási kérdéseivel foglalkozott. Alapvetőek a bűnösséggel, a bűncselekménnyel kapcsolatos megállapításai. Emlékbeszédében Finkey Ferencz többek között e szavkkal méltatta: "Fiatal, alig egy éves egyetemünknek egyik legfiatalabb, kiváló tanárát kívánta tőlünk áldozatul a világháború. Egyetemünkre, a hazai kultúrára bizonyára mérhetlen veszteség, hiszen Degré Lajos hosszú tanári és irói műküdéséhez teljes joggal fűzhettük és fűztük is a legszebb reménységet. És mégis, bárminő fájdalmas reánk ez a váratlan és érzékeny veszteség, magasabb szempontból felemelő, szinte büszkélkedésünk s mindenesetre méltó ünneplésünk tárgya lehet a mi fiatal kollegánk hősi halála. Egy izig-vérig tudósnak indult fiatal egyetemi tanár, épen mikor elérte vágyainak netovábbját, az egyetemi katedrát, szinte erőszakosan kiszakítja magát a hosszú, nyugodalmas tudományos működést biztosító állásából, irótollát félredobva, karddal kezében siet a harczmezőre, hogy testével, vérével védje a megtámadott haza biztonságát, fennmaradását és jobb jövőjét. A szó szoros értelmében önként feláldozza élete szent eszményeit, fel egész életét, egy hosszú boldog, kellemes életet, a haza üdvéért, az itthon maradt testvérek, barátok boldogságáért és nyugalmáért. Kell-e, lehet-e ennél szebb, magasztosabb példa a haza és az emberszeretet, a becsület és a bátorság, a lelki nagyság, az önfeláldozás erényeinek, a legfelségesebb erkölcsi kötelességeknek a teljesítésére. Mai emlékünnepünket azért nem lehet és nem szabad gyászünnepnek tekintenünk. Degré Lajos kollegánk felett, a fiatal tudós, az alig féléves egyetemi tanár túlkorai halála felett hullathatjuk könnyeinket, sirathatjuk és siratjuk is egyetemünknek, a hazai kulturának pótolhatatlan veszteségét, de bánatunkat, gyászunkat elnyomja a bámulat és a hódolat érzete az ő hazafiúi erényei, az ő nem is sejtett lelki nagysága iránt. Mai ünnepünk, egyetemünk első diszülése egy dicsőítő ünnep a hősi halált halt tudós tiszteletére, aki ércznél maradandóbb emléket állított önmagának, mert betű szerint vette, hogy szép és dicső dolog a hazáért meghalni s a tanárra, a tudósra is áll a jelszó: a haza minden előtt!"

(Források:  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Múlt-kor történelmi portál  *PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Digitális Univerzuma)