
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 23.

PARTNEREINK

Ma történt2014. november 9.

105 éve, 1909. november 9-én hunyt el Gyulai Pál magyar irodalomtörténész, költő, író, prózaíró, egyetemi tanár, műkritikus. A kolozsvári református kollégiumban tanult. 1845-től Bethlen János fiainak nevelője lett. 1848-ban Kolozsvárott a forradalmár ifjúság egyik szóvivője volt, a forradalom eseményeiben, harcaiban azonban nem vett részt. A szabadságharc után több versben gyászolta a nemzet bukását, tiltakozott az önkény és elnyomás ellen.

1850-ben, a Pesti Röpívekben kezdte kritikusi pályafutását. 1853-ban Pákh Alberttal szerkesztette a Szépirodalmi Lapokat. A Pákhnak írt egyik levelében így fogalmazta meg költői hitvallását: “Én már tisztába jöttem magammal. Az élettõl nem sokat várok. Jólét, boldog családi élet számkivetvék ábrádaimból. Nem vagyok életunt s nem dicsekedhetem nagy csalódás ütötte sebekkel, mert félve reméltem mindig s szerelemrõl, bár csaknem vallásos kegyelettel fogadtam, soha sem hittem, hogy boldogítson. De gyermekségem első benyomásai, rideg ifjúságom, azon kevés tapasztalat, mit az életben tettem, saját természetem vizsgálata elhitették velem, hogy mindezeket bírva, nem lehetek boldog, ha a költészetnek nem élhetek. Ezért fő célom, a többi másodrendű dolog, melyeket nem vethetek meg, de értök küzdeni nincs erőm.”

1853 nyarán diákkori barátjánál, Szilágyi Sándornál vendégeskedett Kecskeméten. Ezt követően meghívták tanárnak a református kollégiumba; előbb elfogadta, majd visszautasította a meghívást. Később kecskeméti élményeiből írta Varju István és Glück-Szerencse úr című novelláját.

1855-1856 között tanítványával, Nádasdy Tamással Berlinben, Párizsban, Münchenben tanult. Az 1850-es évek végén már Kemény Zsigmond, Csengery Antal, Arany János barátja volt. 1858-ban feleségül vette Szendrey Máriát, Petőfi Sándor sógornőjét. Ugyanebben az évben a kolozsvári református kollégiumhoz került tanárnak. 1860-ban a Kisfaludy Társaság tagjává választották. 1862-ben ment vissza Pestre, a Szépirodalmi Figyelő segédszerkesztője lett, valamint a Magyar Írók Segélyegyletének titkára. 1873-tól szerkesztette a Budapesti Szemlét, 1875-től az Olcsó Könyvtárt.

Gyulai Pál elsőként írt monográfiát Kecskemét szülöttjéről, Katona Józsefről. Írása először rövidebb formában 1860-ban jelent meg a Budapesti Szemlében, majd 1883-ban a Budapestben már teljes terjedelemben. 1893. június 11-én ő volt a kecskeméti centenáriumi Katona-ünnepség szónoka.

Gyulai Pál portréja
(Radóné Hirsch Nelly rajza

Vasárnapi Újság, 1894)

1875-1902-ig a Pesti egyetem irodalomtörténeti tanszékén tartott előadásokat. Egyetemi előadásai szolgáltak tudományos tevékenysége záradékául. Érdeklődése homlokterébe, elődjével, Toldyval szemben, nem a régebbi korok irodalmát helyezte, hanem az irodalmi újjászületés időszakát, s még inkább Petőfi és Arany korát mutatta be. Utolsó éveit már leginkább villájában, Leányfalun töltötte. Az élet ritmusából kiszakadva még hallotta, hogy „van valami Nyugat című folyóirat", de már nem olvasta. 1909. november 9-én hunyt el.

(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Orosz László: Kecskemét irodalmi öröksége Somogyi-könyvtár, Szeged *Wikipédia, a szabad enciklopédia)