Ma történt - 2014. január 23.80

80 éves Madarász Katalin nótaénekes. 1934. január 23-án, Túrkevén született. Népdalénekesként kezdte előadói pályáját, majd a műfaj valamennyi ágát kipróbálva a legkiválóbbat nyújtotta. Magyarnóta, népdal, cigánydalok, Petőfi-versek megzenésített előadójaként, valamint saját zenei szerzeményeivel vívta ki az ország dalszerető közönségének elismerését. A „Jaj, mit hallok, magyarnótát, Istenem” Gyulai Pál versére írt zenéjével a kor egyik legnépszerűbb zeneművét alkotta meg. Első rádiófelvételét 1953-ban a Magyar Rádióban rögzítette Toki Horváth Gyula és Lakatos Sándor cigányzenekarával. Azóta számos televíziós és rádiós produkció részese volt, amelyek a mai napig nagyon népszerűek a kívánságműsorok listájain. Pályatársnőjével, Gaál Gabriellával rengeteg közös fellépést, felvételt vállalt. Több rangos elismerésben is részesítették már: 1984-ben SZOT-díjat, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 2000-ben Jákó Vera-díjat, míg 2012-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét és a Budapestért-díjat vehette át.

Madarász Katalin Kecskeméten, 2010-ben

Madarász Katalin Kecskeméten is több ízben fellépett. Így például 2010 augusztusában a magyar nóta feledhetetlen művésze, Gaál Gabriella emlékére énekelt a hírös városban. A Minden piros, fehér rózsát... kezdetű nótát a közönség felállva, vele együtt énekelte.

2012 októberében szintén ellátogatott Kecskemétre. Énekesi pályafutása 50 éves jubileuma alkalmából Fejős Jenő ezüstkoszorús nótaénekes emlékezetes estet szervezett. A Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központban megtartott program kapcsán Fejős Jenő Madarász Katalint így méltatta: „A nótaest címéül – Hej, élet, élet… – nem véletlenül választottunk népdal-szövegrészletet. Madarász Katalin ugyanis népdalénekesként kezdte pályáját. Emberi és szakmai életútja, az egyetemes magyar kultúrához való viszonya példaértékű minden magyar ember és szakmai pályatárs számára. Egész lényében, egyéniségében, hangjában, modorában, ízlésében és gesztusaiban ízig-vérig a magyar ember érzelemvilágának leghitelesebb kifejezője. Páratlan szépségű rádiós és televíziós felvételei generációknak jelentették és jelentik ma is a szülőföld szeretetét és magát a zenei anyanyelvet, amelyet nála hitelesebben, népiségünkhöz illeszkedőbben évtizedek óta dalban senki nem tud közvetíteni.”