170 éve, 1844. december 31-én, Kecskeméten hunyt el Czollner Mihályné Béni Erzsébet. 1826-27-ben ő építtette fel saját költségén a mai Czollner téren a Szent Erzsébet templomot. Férje, Czollner Mihály német származású vaskereskedő szintén a város egyik jótevője volt. Alapítványa tette lehetővé az első városi ispotály felépítését.
(Forrás:  *Kovács Imre: A kecskeméti Szent Erzsébet-templom története)

155 éve, 1859. december 31-én született Hock János író, politikus, lelkész. Pápán, a bencéseknél járt középiskolába, majd Veszprémben teológiát hallgatott. 1882-ben szentelték pappá. Először Gógánfán, majd Kaposváron mint segédlelkész, később ugyanott mint hittanár szolgált. 1887-től folyamatosan tagja volt a képviselőháznak. 1905-ben Kecskemét város alsó kerülete választotta meg képviselőjévé. A szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságának elnöke lett. 1906-ban a Függetlenségi Párthoz csatlakozott. Ez évben a kecskeméti kerület mint e párt hívét küldte újra a parlamentbe. 1910-től a Justh-párt tagja, majd gróf Károlyi Mihály híve. Jelentős szerepe volt az általános választójogért és gróf Tisza István erőszakos politikája ellen vívott harcokban. 1918-ban a Nemzeti Tanács elnöke lett. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Csehszlovákiába, Bécsbe, majd az USA-ba költözött. Később Párizsban és Bécsben élt. Külföldön számos cikkben leplezte le az ellenforradalmi rendszert. 1933-ban hazatért. Cikkei miatt bíróság elé állították és egy évi börtönre ítélték. 1935-ben kegyelmet kapott. Több teológiai, vallástörténeti és szépirodalmi műve jelent meg. Mint a Nemzeti Szalon elnöke jelentékeny szerepe volt a képzőművészetek népszerűsítésében.
(Forrás:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon) 

„Falus Elek úr, Donatello egy firenzei bronz-portraitjára s nem tudom minő föl nem fedezett misztikus vad fajra gondoltat. Olyan valaki, embernek, művésznek, métiernek, akiből csak egy van Pesten. Érdekes.” (Szép Ernő, 1922)

Falus Elek
(Pólya Tibor karikatúrája)

130 éve, 1884. december 31-én született Falus Elek grafikus, iparművész, díszlettervező, több középület belső és külső dekoratőre, a Kecskeméti Művésztelep egyik alapítója. Mindamellett elsősorban a könyvtervezés terén vált ismertté, amelynek alapjait Münchenben és Londonban sajátította el. Legjelentősebbek „Az Est” híres címbetűrajza, majd főleg 1910-től kezdve a „Nyugat könyvei” sorozat címlapjai (pl. Móricz, Szomory és Ady kötetei), illetve magának a folyóiratnak a tipográfiája.

A Kecskeméti Művésztelep nem csupán egy újabb „piktorkolónia” kívánt lenni, hanem Gödöllőhöz hasonlóan az iparművészetnek is helyet kívánt adni. Az Iványi Grünwald által jegyzett program Falus Elek külföldön megszerzett tapasztalataira is épített. „Ez a rész 3 szakot ölelne fel: a művész textilt; különösen szőnyeg, gobelin s díszgyapjú szövés, a keramikát s grafikai műhelyt, melyben esetleg a művészi könyvkötés is benne foglaltatnék.” A vázolt tervekből Falus végül csak a „művész textilt” tudta megvalósítani. A közgyűlés már Iványiék fellépése előtt, 1909 tavaszán elhatározta a szőnyegszövő intézet létrehozatalát, amely 1909 októberében meg is nyílt az egykori Jausz-féle házban. Az első vezető Medveczky Ilona volt, Falus hivatalosan csupán 1910 júliusában vette át az irányítást.

Falus Elek tervezte szőnyeg

Elsősorban kézi csomózású perzsaszőnyegek készültek, de mellette csomózott párnákat, terítőket, illetve szőtteseket is találunk. „A Művészház most záródó Rippl-Rónai kiállításán egy új magyar művészeti produktumot mutattak be: a kecskeméti szőnyeget. A bemutatkozás sikerült, a kecskeméti szőnyeg a legelső, amellyel a múlt évben alakult és most hajlékait építő művésztelep a nyilvánosságra lép, szinte az első napon népszerű lett, ami rendkívül fontos a tömegek szükségletét kielégíteni hivatott cikknél.” A művésztelep első sikerét tehát a szőnyegszövő révén aratta. Az 1911 márciusában megrendezett tárlat kapcsán Lengyel Géza a Nyugatban a kivitelezés minősége, a kézműves igényesség mellett elsősorban a tervezőt emelte ki: „E szőnyegek kigondolója Falus Elek. Iparművésznek ismerik, de helyesebb talán anyagművésznek nevezni. Kevés ember foglalkozik fegyelmezettebb gondossággal a különféle technikák titkaival és kevés tud új matériák szellemébe gyorsabban beléhatolni. E mellett ötletekben kifogyhatatlan dekorátor, aki a maga virágait szinte érezhető kedvvel a végtelenségig tudja variálni.” Sajnos, a szőnyegszövő műhely már 1912. szeptember 30-án bezárt, amiért többen magát Falust is hibáztatták, aki az egyes (s néha bizony indulatos) források szerint meglehetősen „érdekes” jelenség, úgy is fogalmazhatnánk, hogy igazi „elméleti” művész volt, aki a megvalósítást, a terveiből adódó s fel is vállalt feladatait már nem vette mindig annyira komolyan. De hát senki és semmi sem tökéletes!

ifj. Gyergyádesz László
művészettörténész