Jelentős változást hozott 2008 márciusa a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára életében. Igazgatóváltásra került sor. Dr. Szabó Attila, aki épp öt évig vezette az intézményt, nyugdíjba vonult.

- Milyen tervekkel vette át 2003 márciusában a megyei levéltár irányítását?
- A szakmai színvonal növelését, a pénzügyi stabilitás megőrzését és rangos szakmai rendezvények szervezését tűztem ki célul. Elképzeléseim többsége az elmúlt öt év során valóra vált. A Magyar Tudomány Napja alkalmából évente rendezett Levéltári Napok szakmai programjai és a Magyar Kultúra Napján tartott tudományos konferenciák, kiállítások mind-mind országos elismertséget vívtak ki. De levéltári évkönyveinkre, illetve sorozatainkra - Levéltári Füzetek, Forrásközlemények, Segédletek – is büszkék lehetünk. Az elmúlt években munkánk szakmai megítélése is emelkedett. Bár az irattárak ellenőrzése, valamint a digitális nyilvántartásra való átállás komoly feladatot jelentett, a levéltári szakfelügyelettől rendre kedvező kritikát kaptunk. Ami pedig a pénzügyi stabilitást illeti, nos, a Megyei Önkormányzat támogatása mellett sikerült más pénzügyi forrásokat is találni, így a mindennapi munkánk sosem volt veszélyben. A szűkös raktárhelyzetünkön azonban nem tudtunk segíteni. Tervek már születtek, de erre nem sikerült előteremteni a szükséges összeget. Kisebb eredményt azért itt is elértünk, hiszen jelenleg is folyamatban van a bajai részleg raktárbővítése.

- Ön 1973 óta, azaz három és fél évtizeden át mint leváltáros dolgozott. Nyugdíjasként folytatja-e korábbi munkáját?
- A 18-19. századi igazgatás- és agrártörténet mindig is érdekelt. Latin szakon végeztem, irányultságom talán ennek is köszönhető. Épp ezért örömmel végeztem Nagykőrösön a feudális kori iratok referensi munkáját, doktori disszertációmat is ebből a témából készítettem. Az elmúlt öt évben azonban saját kutatást már csak részben tudtam folytatni, most erre ismét lehetőségem nyílik. Így például a közeljövőben a latin nyelvű megyei közgyűlési jegyzőkönyvek feldolgozásában, kiadásában működök majd közre.

A Levéltár élén Dr. Szabó Attila utóda pályázat útján dr. Gyenesei József lett. A Klapka utcai központban korábban csoportvezetőként dolgozó levéltáros Debrecenben történelem szakon végzett, majd jogi diplomát is szerzett.

- Milyen érzések motíválták, amikor az intézmény vezetésére vállalkozott?
- A levéltár irányítása nem könnyű, nem egyszerű a feladat. Ez egy Janus-arcú intézmény: kulturális központ, de ugyanakkor hivatal is, hiszen igazgatási feladatokat is el kell látnia. Sajnos, az arányok ez utóbbi irányba haladnak. Jogi végzettségem talán segíteni fog az egyre bonyolultabb közigazgatási környezetben való eligazodásban. Remélem, valamennyi szakterületen, a mindennapi munkában, a kutatásban hasznát tudom majd venni a tanultaknak. Ugyanakkor elődeim kiváló kompromisszumkészségére is szükségem lesz. Hozzá kell tennem, hogy nagyon jó itt a kollektíva. Célom egyértelműen tehát az, hogy őket megőrizzük, mert csak így tudjuk kötelező feladatainkat ellátni, s csak így tudjuk elérni azt, hogy a kutatók és az ügyfelek elégedetten távozzanak tőlünk.

- Az elmúlt évek robbanásszerű technikai fejlődést hoztak. Jelent-e ez változást a levéltár életében?
- Akár korszakváltásról is beszélhetünk. Új típusú levéltárra lesz szükség a jövőben. Egyre több adatot, adatbázist és természetesen egyre könnyebben elérhető formában kell a kutatók rendelkezésére bocsátanunk. Egyfajta kitörésre törekszünk. Ha egy kecskeméti polgár azt szeretné, ha nappalija falán egy régi térkép függjön, kérését mi teljesíteni akarjuk. Segítséget kívánunk nyújtani a családfakutatásban is. Középiskolások számára rendkívüli levéltári órákat rendezünk és egy helytörténeti vetélkedő szervezését is tervezzük. Egyszóval azt szeretnénk, ha a környezetünkben élők a levéltárat megismernék, és nemcsak ismernék, hanem szolgáltatásait használnák is!