Legszebb diplomája az élete volt150

"Ha felvonulnának mindazok, akik jóságának fehérkenyeréből kaptak, feketelne a főtér a sokaságtól" – jellemezte Horváth Mihályt Fáy István főispán. A mindenki által tisztelt és szeretett orvos 150 éve, 1859. június 24-én Kecskeméten született. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a református főgimnáziumban végezte és itt tett érettségit dicséretes eredménnyel. Részt vett a főiskolai önképzőkör működésében, a főiskolai ének- és zenekarban, s az akkoriban alakult önkéntes tűzoltóságban, amelynek előbb szakaszvezetője, majd segédtisztje lett. Az orvosi egyetemet Budapesten végezte, majd Lumnitzer Sándor egyetemi tanár mellett két évig mint műtős növendék dolgozott.

Édesapja halálhírére tért haza szülővárosába, apja tevékenységét folytatta. Hamarosan a város egyik legkeresettebb, legkedveltebb orvosa lett. A törvényhatósági bizottság tagjaként a közügyek intézésében is közreműködött. Éveken át elnöke volt a közegészségügyi bizottságnak. Kada Elek polgármesterrel ő tervezte a Kaszinó és a Gazdasági Egyesület székházát. Függetlenségi és '48-as programmal Kecskemét város felső választókerülete 1910-ben országgyűlési képviselővé választotta meg. 1918-ig, a képviselőház feloszlatásáig volt tagja a parlamentnek. Az I. világháború alatt őrnagyorvosként a kecskeméti tartalékkórházat és a  Vöröskereszt kórházát vezette. 1918 végén a kecskeméti Nemzeti Tanács elnökévé választották. A munkásság vezetőivel azon fáradozott, hogy a város élelmezésében fennakadás ne legyen, a harcból visszatérő katonák ellátását biztosítsák. Segítséget nem kapott munkájához, ezért lemondott.

Közgazdasági és pénzügyi téren is fontos tevékenységet fejtett ki. Hosszú időn keresztül igazgatósági tagja volt a Kecskeméti Kereskedelmi Iparhitelintézet és Népbanknak, a Központi Takarékpénztárnak, a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesületnek. Elnöke volt az Uri Kaszinónak és az Első Kecskeméti Pinceszövetkezetnek. Mint a református egyház presbitere egyházi és iskolai ügyekkel is foglalkozott. Elnöke, majd örökös díszelnöke volt az orvosszövetségnek. 1922-ben pár hónapra ismét képviselő lett, majd Zsitvay Tibor képviselősége után harmadszor 1927-ben küldte őt a kecskeméti felsőkerület a parlamentbe. Széleskörű publicisztikai tevékenységet folytatott, számos politikai, közgazdasági és egészségügyi tárgyú cikke jelent meg. 

1934 januárjában, orvosi munkájának 50. évfordulóján aranydiplomával jutalmazták. Az ünnepelt köszöntésére közel ötszázan gyűltek össze a városháza dísztermében. 16 beszéd hangzott el, valamennyien elismerő szavakkal illették Horváth Mihályt. "Azt üzeni az Alma Mater, hogy az első diplomát azzal adta, hogy tudását az emberiség javára és az egyetem dicsőségére kamatoztassa. A mai aranydiplomát pedig azért, mert elismeri, hogy ebben a reményében nem csalódott." (Verebély Tibor, az Országos Orvosszövetség elnöke); "Az örvendező édesanya gördülő könnyei között nézi a ref. egyház hűséges fiát, aki az ünneplésre csendes szóval felel: Istené a dicsőség. Főhajtva állunk az egyház legidősebb presbitere előtt. Az ő legszebb diplomája az élete." (Hetessy Kálmán dr. kecskeméti református lelkipásztor); "Ha a szeretetet tudományosan értékelni tudnák, Horváth Mihály külön diplomát érdemelne." (Rácz Béla dr. jogakadémiai dékán); "Sok-sok szárnyra kelt árvaházi növendék őrzi drága emlékét az Árvaház 15 éven át kedves Doktor Bácsijának." (Mares Géza árvaházi igazgató); "30 évig volt háziorvosa a ferencrendi barátoknak. Jósággal és szeretettel fogta meg a szíveket." (P. Halász Jeromos ferencrendi házfőnök).

Horváth Mihály is szólt az egybegyűltekhez: "Zavarba hoznak az érdemen felüli dicséretek. Kötelességteljesítés volt az életem. 50 év előtti avatásomon megjelent néhány barátom, most pedig olyan közönségem van, amilyenre álmában sem mer gondolni az ember. Mindig Kecskemét rajongója voltam és az leszek, amíg élek. ... A legnagyobb boldogság nekem, amikor egy-egy kézfogásból, egy-egy tekintetből érzem, hogy szeretnek..."

Varga Géza

(Forrás:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Közlöny, 1934)