Következetes, szigorú, karizmatikus egyéniség volt125

125 éve, 1889. február 2-án született dr. Csekey István jogász, közjogi író, egyetemi tanár, európai hírű jogtudós. Ősrégi nemes kálvinista papi családból származott, édesapja református lelkész, édesanyja polgári iskolai tanár volt. Középiskolai tanulmányait a Szolnoki Állami Főgimnáziumban végezte jeles eredménnyel, majd a kolozsvári egyetem jogi fakultására iratkozott be. Már első éves joghallgató korában nagy feltűnést keltett egy közjogi pályamunkájával, melyet az egyetem megkétszerezett díjjal koszorúzott. Hasonlóképpen tüntette ki egy rá két évre benyújtott másik közjogi pályamunkáját is. Ugyanekkor a közjogból állami versenyvizsgálati ösztöndíjat is nyert. Azután egyetemi tanulmányait Strassburgban Laband professzornál, a német közjog legnagyobb mesterénél folytatta. 1910 nyarán Heidelbergben, Jelinek professzor szemináriumában már előadást tartott a magyar pragmatica sanctioról. Vizsgáit kitüntetéssel tette le, és 1911 júniusában summa cum laude avatták fel az államtudományok doktorává. Közben Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tiszteletbeli szolgabírájává nevezték ki, de anélkül, hogy ott szolgálatot teljesíthetett volna, a közoktatásügyi kormány 1911 őszén kétezer korona állami nagyösztöndíjjal egy évre Angliába és Németországba küldte. Berlinben részt vett a porosz közigazgatási tisztviselők továbbképzésére alakult „Deutsche Vereinigung für Staatswissenschaftliche Fortbildung” egyik kurzusán, majd több felolvasást és előadást tartott a berlini egyetem állam- és közigazgatási szemináriumaiban.

Alig múlt még 23 éves, amikor 1912. augusztus 25-én a kecskeméti jogakadémia igazgatótanácsa egyhangúan megválasztotta a közigazgatási jog, statisztika és művelődéstörténet tanszékére helyettes tanárnak. 1919-ben, amikor Kecskemét városa a tanszéket törvényhatósági bizottsági közgyűlésén végleg betöltötte, ismét egyhangúan őrá esett a választás, így a jogakadémia rendes tanára lett.

dr. Csekey István, a kecskeméti jogakadémia ifjú tanára

1923-ban az észtországi Tartu egyeteme hívta meg közigazgatási jogi tanszékére, ahol közel egy évtizedig vendégprofesszorként tanított. Megszervezte a Tartui Magyar Tudományos Intézetet, melynek igazgatói feladatait is ellátta. Munkássága elismeréseként megkapta az Észt Tudós Társaság örökös tagja címet, a tartui egyetem pedig tiszteletbeli doktori címmel tisztelte meg. 1931-ben hazatért, és Szegeden, 1940-től Kolozsváron, 1946-tól 1951-ben történt nyugdíjazásáig Pécsett tanított. Szegeden 1938-39-ben, Pécsett 1947 és 1949 között a jog- és államtudományi kar dékánja volt. 1963. augusztus 17-én Pécsett hunyt el.

Dr. Csekey István már egyetemi hallgató korában jelentős jogtörténeti tanulmányokat írt. Dolgozatai fiatal kora dacára szép számmal jelentek meg részint önállóan, részint- bel- és külföldi folyóiratokban, helyi és fővárosi lapokban. 1914-ben élénk feltűnést keltett szakmai körökben a Pragmatica Sanctio eredeti kéziratának megtalálásával és közlésével. A képviselőválasztási bíráskodás kérdéséről írt tanulmányai révén e tárgyban komoly szaktekintély lett, még külföldi tudósok is fölkeresték. Tudományos ambíciói számára mégis az jelentette a legmagasabb elismerést, amikor az igazságügyi miniszter helyet biztosított számára a képviselőválasztások kodifikációjában, és megbízta a törvényjavaslat miniszteri indoklásának elkészítésével. Jelentős munkásságot fejtett ki az észt-finn-magyar történelmi, kulturális és jogrendszerbeli kapcsolatok kutatásában is, de foglalkoztatta például Liszt Ferenc magyarságának kérdése, idősebb korában pedig Baranya megye helytörténete. Jogérzékenysége nemcsak a hivatali munkájában, hanem élete minden területén megmutatkozott. Szociális kötelességeink címmel 100 évvel ezelőtt, 1914-ben, a Kecskeméti Gyermekvédő Egyesület „Anyák Iskolájában” tartott előadásának utolsó szavai mai is figyelemre méltóak: „Ha mindenki csak egy szemernyi részt teljesitene szociális kötelességeink közül, ugy ez a hatalmas nagy, magyar empórium az Alföld kellős közepén, mely választott népének hangyaszorgalmából gazdasági világtényezővé küzdötte fel magát, az emberi együttélés legmagasabb földi formáit is elérhetné. S ekkor lenne csak Kecskemét igazán «hirössé.»”

(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1914  *Magyar Életrajzi Lexikon  *SZTE Klebelsberg Könyvtár)