„Szólottam a nép ezreihez, Isten szabad ege alatt, s a nép ezrei
megesküdtek velem a nagy Istenre, hogy egytől egyig felkél a hazát
megvédeni!”
1848. szeptember 24-én indult el Kossuth híres alföldi toborzó körútjára, amelynek harmadik állomása Kecskemét volt. Már
az előző két városban, Cegléden és Nagykőrösön is lelkes fogadtatásban
részesült, de még ezekhez képest is feltűnően tettre kész és elszánt
tömeg várta Kecskeméten. A szeptember 25-ei vásári sokadalom percek
alatt népgyűléssé alakult, és rendkívüli fogadtatásban részesítette
Kossuthot.
„…a magával hozott nemzeti zászlóval a gyűlés helyszínére kiment, hol
a gyülekezett sok helybéli és vidéki nép között, a felállított
szószékre lépvén lelkig ható s velőket rázó szavaival adta elő a hazának
védelmét” - idézi fel a jelenetet egy korabeli feljegyzés.
Fönnmaradt az a beszéd is – sajnos ez az egyetlen ilyen –, melyet egy
helybéli evangélikus lelkész, Torkos Károly mondott Kossuth
tiszteletére. Kossuthot Isten által kiválasztottnak, az ország
gyógyítójának nevezte. Szónoklata csak tovább lelkesítette az összegyűlt
tömeget, és kérdésére, miszerint:
„Polgártársaim! Elfogadjuk-e az orvost, ki a sír széléről új életet hoz?”, a sokaság egy emberként zúgta:
„Elfogadjuk!”
Így
üdvözölték Kossuth Lajost Kecskeméten, s így vált valósággá rövid idő
alatt az addig elképzelhetetlen: a jogos önvédelem soha nem látott
erőket szabadított fel. Még aznap több mint 5000 kecskeméti népfelkelő
csatlakozott Kossuth-hoz, aki rögtön 9 pontban fogalmazta meg a
legfontosabb teendőket a frissen kinevezett népfelkelési
kormánybiztosoknak, Hajagos Illésnek és Fejes Jánosnak.
„Isten segítse önöket a hazát megmenteni” - írta a kinevezési levélben.
Kossuth híres kecskeméti látogatásának emlékét a Kossuth téren emelt
bronzszobor, valamint a Boldogasszony téren, a Béke Általános Iskola
homlokzatán látható carrarai márványból készített emléktábla őrzi.
