A Kecskeméti Lapok 1882. január 8-i számában, lelkes hangú írásában ifj. dr. Horváth János hívta fel a figyelmet arra, hogy „Katona József szülőháza jeltelenül áll”, és egy emléktábla készítésére tett javaslatot. Az adakozást ő maga kezdte meg, 1 aranyát a lap szerkesztősége 5 forinttal toldotta meg. A kezdeményezésre a kecskemétiek is megmozdultak, így például a Rosenbaum és Társa kőfaragócég az emléktábla és a felirat ingyenes elkészítését vállalta.
A leleplezési ünnepélyt 125 éve, 1883. április 16-án tartották meg. A várva várt eseményről, amelyen írók és művészek sokasága, valamint a város vezetői is részt vettek, a Katona József Kör emléklapot jelentetett meg. A kiadvány így számolt be az alkalomról: „Az ünnepélyt a dalárda kezdte meg Thern «Dalünnep» című karával. Ezt követően dr. Szeless József, a rendezőbizottság elnöke kiemelte Kecskemét kegyeletét, mellyel a nagy költő emléke iránt viseltetik, s melynek kifejezéséül most, halála évfordulóján szülőhelyét emléktáblával jelöli.”
Ezután Horváth Döme mondott emlékbeszédet. Lélekemelő gondolatai ma is megfontolandóak:
„... Különösen ti, hazám ifjú nemzedéke, leginkább ti vagytok hivatva arra, hogy eltelve irányadó kegyelettel és hálával a jeles férfiú iránt, létező emlékét fenntartani, áldott emlékezetét buzdító példányul koronként felfrissíteni, lángelméjű művét és nemes pályafutását át meg áttanulmányozni, őt, a jelest, a haza érdekében hűen követni, s összes munkásságtokat – az ő irányadó példája szerint - a hazának szentelni és érvényesíteni mindig törekedjetek!”
E szavak után Csengeri János Katonát köszöntő ódája hangzott el Feleki Miklós előadásában, majd a tudományos élet kiválóságai rótták le kegyeletüket Kecskemét szülötte előtt. Végül Laukó Károly evangélikus lelkész Sántha Károly Óda Katona József emlékezetére című versét szavalta el. Az ünnepély a dalárda Himnusz-énekével zárult.