
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 21.

PARTNEREINK

KECSKEMÉTI EMLÉKEIM: Révész Napsugár grafikus- és éremművész70

70 éves Révész Napsugár grafikus, plasztikus, érmész, természetelvű művész. 1944. június 17-én született. Tanulmányait 1968-ban fejezte be a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Kmetty János, Kádár György, Ék Sándor, Rozanits Tibor és Szabó Iván voltak. Pályája kezdetén – 1968 és 1970 között – a Kecskeméti Művésztelepen élt. Később Debrecenben alkotott. 1980 óta Székesfehérváron él. A litográfia, a rézkarc és a linómetszés műfajában egyaránt járatos; grafikai lapjait aprólékos kidolgozás jellemzi. Reklámgrafikával és az 1990-es évek elejétől zománcművészettel, kisplasztikával és érmészettel is foglalkozik. „Természetelvű, poétikus megfogalmazásra törekszem. Rajzaimon megeleveníteni, beszéltetni szeretném a körülöttem lévő dolgokat, tárgyakat, hisz egy virág szerelem elmondója lehet, egy száraz napraforgó az elmúlást idézheti, viharvert fák sorsokról mesélnek. […] Láttatni, elgondolkodtatni szeretnék. A művészetet szolgálatnak tekintem.” Rajzait, grafikáit többek között a Népszabadság, az Élet és Irodalom, az Alföld, az Új Forrás és több megyei napilap is közli. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége Érem Szakosztályának tagja, a Grafikai Szakosztály vezetője. Első kiállítása Tatabányán, a legjelentősebb - 1973-ban - Budapesten, a Műcsarnokban volt. Művei hazai múzeumokban, bemutatótermekben és művelődési központokban, valamint külföldön – Moszkva, Nápoly, Stockholm, Tokió, Dublin, Berlin, Nagyvárad – is láthatóak voltak. 70. születésnapja alkalmából összeállított, jubileumi kiállítása 2014. augusztus 30-a után Egerben lesz megtekinthető.

„A Kecskeméten eltöltött két év fantasztikus volt, egész életemre meghatározó élmény. Szinte nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe a hírös város. 1968-ban a Képzőművészeti Főiskolán frissen végzettek közül heten hosszabb időszakot töltöttünk a kecskeméti alkotóházban. A városban akkor pezsgő szellemi élet folyt, a már enyhülő diktatúrát ott különösen «lágynak» éreztük. A szabadabb légkört egyrészt Pozsgai Imrének, másrészt a művésztelep vezetőjének, Szentiványi Istvánnak is köszönhettük. De nemcsak felszabadító, kellemes évek voltak ezek, hanem aktív és termékeny időszak is egyben: sokunk értékes, nagyméretű művei ekkor születtek.

Révész Napsugár: Kalitkában

Később többször is visszamentem hosszabb időre az alkotóházba. Már a Debreceni Művésztelep lakója voltam, amikor a köztévé TV Galéria című műsorában szerepeltem, és a betétfilmet a Kecskeméti Városházán akkor még működő litográf műhelyben forgattuk. A nyomatok elkészítésénél Buda Feri segített, aki abban az időben a levéltárban faragta verseit, és ha szükségem volt a fizikai erejére, átjött segíteni. Az ezt követő műcsarnoki kiállítást is ő nyitotta meg egy verssel, amiben a közös nyomatkészítésünket örökítette meg.

Kecskemétnek köszönhetem férjemet, a később állami-díjjal is kitüntetett Á. Szabó Jánost, hiszen őt is ott ismertem meg. Ő volt az, aki a Kossuth-díjas magyar festőt, Tóth Menyhértet felfedezte. Igaz, első cikke hosszú ideig fiókban maradt – a Petőfi Népe akkori főszerkesztője nem jelentette meg –, később Fehérváron azonban már nyilvánosságot kaphatott a kiváló művészt méltató anyag.

Révész Napsugár: Kapu előtt

Ott született első gyermekünk is. Ezután egy darabig még Kecskeméten éltünk, majd a debreceni művésztelepen kaptam műtermes lakást.

Gyakran ellátogatok Kecskemétre, mindig találkozom néhány ismerőssel, akik azt kérdezik: «Hazajöttél?» - sehol máshol nem kérdezik ezt tőlem. A válaszom igen, hiszen otthon érzem magam. Kecskemét ma talán még kellemesebb város.

Most Székesfehérváron lakom, de élni inkább csak a Dunántúlon élek, a Velencei-tó partján, Pesten, Balatonon, és sokat gondolok az Alföldön eltöltött évekre.”