|
|
KECSKEMÉTI EMLÉKEIM: Pozsgai Zsolt író, dramaturg, rendező50
„Kecskemét számomra valóban a szabadság városa. Az egyéni szabadságé. Elszakadtam Pécstől, és életemben először voltam teljesen önálló. Tömöry Péter, a színház akkori főrendezője, kiváló író és rendező hívott segédszínésznek. Ma azt mondanánk: stúdiós. Hiszen oktatás folyt a színházban, a segédszínészeket táncolni, énekelni, inni tanították éltesebb kollégáik. Ezernyolcszáz forintért szerződtem 1981-ben Kecskemétre, és ez abban az időben elég volt a közös albérletre, a büfészámla felére, és egyáltalán az életre. De kit érdekeltek akkor a számok? Két kézzel tömtük magunkba az életet, mi, a színésztanoncok. Voltunk vagy tízen, egy csapat, egy társaság. Mindenben együtt. Színpadon, magánéletben, összebújva a tájbuszon – még a fürdő is közös volt –, a színház fürdőjében senkit sem érdekelt, ki a lány, ki a fiú. A Bánk bán-ban hatalmas ruhákban, vendégbajusszal mint békétlenek – a Kelemen Kamaraszínházban mint Kosztolányi művének elkötelezett színpadi hívei. Nemrég kaptam fényképet, emléket: vagyok vagy százhatvan centi, harminc centis bajusszal, vastag és sok ruhában állok a színpadon Koncz Gábor mögött, hatalmas kard az oldalamon. Egy megszólalásom volt abban az előadásban, az előttem levő azt mondta: «Királygyilkos»! Mire én: «El vele!» Aztán futottunk ki a takarásba, mert igazi sült csirkét adott be a kellékes minden este a színpadra, és miután leszerepeltek, mindet mi ehettük meg.
Koncz Gáborral a Nagy, esti és hajnali séták az albérlet felé a Széchenyivárosba. Világmegváltó álmodozások. Baráti együttlétben, vagy lányokkal szerelmes várakozásban koptattuk a városi köveket, boldogok voltunk és türelmetlenek. Színpadon, barátságban, szerelemben. Sok évvel később tértem vissza ismét. Drámát írtam Katona Józsefről, Kecskeméten játszódott, de az akkori direktor el sem olvasta. Aztán jött egy másik igazgató – Bodolay Géza, aki ismét megnyitotta előttem a színház kapuit. Rendezhettem, írhattam /a színészi játék ügyében már sokkal előbb felismertem alkalmatlanságomat/. A színház épülete nem sokat változott, a színészklub, az öltözők illata sem. Húszéves önmagam régen ottfelejtett lábnyomain lépkedhettem ismét, de már más beosztásban. Reggelenként ki a piacra, a piac előtt a Tejbüféhez, ahol istenien lehetett reggelizni. A próbákon, miközben rendeztem, rendre körülnéztem csodálkozva: biztos itt vagyok, biztos én vagyok? És a páholyok felől az ismerős szellemek visszaintegettek. Nagyon szeretem a kecskeméti téli estéket a főtéren. Mikor vastag a köd, a sárga lámpák áttűnnek az opálon. Mintha Szentpétervárott lennék egy Dosztojevszkij-regényben. Nasztaszját várom a ködön át az Aranyhomok felől, a templomtornyok belebólogatnak az éjszakába. Másnap eltűnik a köd, szikrázó napsütésben fiatal anyák engedik futkározni gyermekeiket, jó leülni ilyenkor egy padra. És körülnézni. A híres, más és más felekezetű templomok tornyai összezárják a teret és a lelket. Megteremtik a rendet és a harmóniát. Kint és bent. Kevés helyen éreztem ennyire otthon magam. A piac háta mögött, a kispiacon sült a hurka, kolbász, karaj. De jó is volt állni ott az alumínium pultoknál a friss kolbász és a gőzölgő forralt bor fölött. Jártam sajnos a kecskeméti temetőben is. Vitéz Laci barátom sírját kerestem, és találtam meg. Megbeszéltem őt magamban, majd visszamentem a színházba, körülnéztem az előadásra gyülekező színészek között, és gondolatban megköszöntem neki, hogy élnek. És hogy testet-gondolatot adnak testetlen, gondolattalan papír-figuráimnak. Újak és régiek egyaránt. Olyanok, akikre már akkor, húszévesen felnézhettem /Réti Erika, Kiss Jenő és mennyien mind még!/ és akik nemrég érkeztek csak. De ebben az örök-illatú levegőben hamar ők is kecskemétivé váltak. Majd pár éve rendezhettem egyik darabomban azt a régi barátot, Hegedűs Zoltánt, aki még segédszínészi létünkben volt társam itt. És mellette Horváth Feri, a színházi mindenes, akitől annakidején rengeteget tanulhattunk. A kör bezárult. Most megint eltávolodtam a várostól, a színházától, de várom az alkalmat, amikor ismét leszállhatok az állomáson, és lassan, ráérősen végig gyalogolhatok a hátsó úton, a régi színészház mellett. Vastag torkú fák között, megújuló tavasz illatban, vagy sárga levél-kesztyűs őszi járdán, és megállhatok a színészbejáró előtt, még egyszer-többször visszanézni. Majd bemenni a próbára, és azokért dolgozni, akiket templomtéren, kispiacon, Széchenyivárosban, vagy a református könyvtárban megismertem. Dolgozni, és szolgálni őket. Ez a legkevesebb azért, hogy kétszer is befogadtak - kecskemétinek.”
|
Aktuális lapszámunk tartalma:A schwechati csata egyik áldozata A református főgimnázium egykori igazgatója A hírös város legendás sebésze Kecskemétre menekült az iskola elől Félt a közönytől, a se-se emberektől Aktuális számunkArchívum
2007. december
2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június-augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november-december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. április 2009. május 2009. június-augusztus 2009. szeptember-október 2009. november-december 2010. január-február 2010. március-április 2010. május-június 2010. július-augusztus 2010. szeptember-december 2011. december 2012. június 2012. július-augusztus 2012. szeptember-október 2012. november-december 2014. január 9. 2014. január 16. 2014. január 23. 2014. január 31. 2014. február 14. 2014. február 28. 2014. március 15. 2014. március 31. 2014. április 15. 2014. április 30. 2014. május 15. 2014. május 31. 2014. június 15. 2014. június 30. 2014. július 31. 2014. augusztus 15. 2014. augusztus 31. 2014. szeptember 15. 2014. szeptember 30. 2014. október 15. 2014. október 31. 2014. november 30. 2014. december 15. 2014. december 31. 2015. január 15. 2015. január 31. 2015. február 14. 2015. február 28. 2015. március 15. 2015. március 31. 2015. április 15. 2015. április 30. 2015. május 15. 2015. május 31. 2015. június 15. 2015. június 30. 2015. július 31. 2015. augusztus 31. 2015. szeptember 15. 2015. szeptember 30. 2015. október 15. 2015. október 31. 2015. november 30. 2015. december 31. 2016. január 15. 2016. január 31. 2016. február 29. 2016. március 31. 2016. április 30. 2016. május 31. 2016. június 30. 2016. július 31. 2016. augusztus 31. 2016. szeptember 30. 2016. október 31. 2016. november 15. 2016. november 30. 2016. december 31. 2017. január 15. 2017. január 31. 2017. február 28. 2017. március 31. 2017. április 30. 2017. május 31. 2017. június 30. 2017. július 31. 2017. augusztus 31. 2017. szeptember 30. 2017. október 31. 2017. november 30. 2017. december 31. 2018. január 31. 2018. február 28. 2018. március 31. 2018. április 30. 2023. január 31. 2023. február 28. 2023. március 31. 2023. április 30. 2023. május 31. 2023. június 30. 2023. július-augusztus 2023. szeptember 2023. október 2023. november 2023. december 2024. január 2024. február 2024. március 2024. április 2024. május 2024. június |
HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c. • Tel.: 20/886-1979 • E-mail: info@hirosnaptar.hu | ||||