Kecskeméti emlékeim: Dr. M. Tóth Antal főorvos, egy. tanár70

Kecskeméten született 1940. május 6-án. A Katona József Gimnáziumban érettségizett. Orvosi diplomáját Szegeden szerezte. Először a Kecskeméti Kórházban dolgozott, majd Veszprémbe költözött, ahol 35 évig irányította a regionális vérellátó központot. 1999 óta a SOTE tanszékvezető tanára, öt éve országos szakfelügyelő főorvos. Szakmai munkája mellett mindig zenélt, zenetörténettel foglalkozott. Tagja a Magyar Kodály Társaság országos vezetőségének. 

„Régi kecskeméti, máriavárosi parasztcsaládban születtem. Őseim több generációra visszamenőleg kerekegyházi földjeiken dolgoztak, apám agráregyetemet végzett gazdatiszt volt. A nagyon jó szellemű Katona József Gimnáziumban tanultam, amelynek kitűnő tanárai a józan konzervativizmust is elültették bennem. Bár kitűnően érettségiztem és a fölvételim is jól sikerült, származásom miatt nem vettek föl az egyetemre. Le kellett dolgoznom ezt a «bűnömet». Egy évig segédmunkásként dolgoztam a konzervgyárban, illetve a Mészölytelepen, és immár fizikai munkásként jelentkeztem az orvosira. Ez sem volt elég a bejutáshoz, azonban egy munkatársam a segítségemre sietett. Személyesen is közben járt az érdekemben, és végül a miniszteri keret terhére fölvételt nyertem. Így lettem orvos 1965-ben.
 
Először a Kecskeméti Kórházban, a laborban, majd tartalékos katonaként egy évig a repülőtéren dolgoztam. Ezt követően Veszprémben kaptam állást. Itt 1970-től 35 évig vezettem a megyei vérellátót. Tudományos minősítést szereztem, 1999-ben kineveztek a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen tanszékvezető egyetemi tanárnak, 2005-től országos szakfelügyelő főorvos vagyok. Nyugdíjas mindennapjaim munkával telnek, Veszprém és Budapest között ingázok, hetente 3-4 alkalommal utazom a fővárosba.

Szakmai munkám mellett mindig érdekelt a zene. Bárhol is éltem, a helyi zenekarok, énekkarok tagja voltam. Kisdiák koromban óriási élmény volt számomra egy koncert: a kecskeméti színházban Kodály Zoltán kezére énekelhettem a zeneszerző Berzsenyi: A Magyarokhoz című ódájának szövegére írt művét, amely ma már a kórusok legendás összkari száma. Hegedülni is nagyon szerettem, már az úttörőház zenekarában is játszottam, majd tagja lettem a dr. Réthy Aladár vezette kecskeméti orvos-szimfonikusoknak is. Szegeden brácsáztam Vaszy Viktor zenekarában és az egyetemi kamarazenekarban, Veszprémben pedig a Zámbó István által alapított és dirigált városi szimfonikus zenekarban.
 
A könyvek is közel állnak hozzám, olvasni és írni egyaránt szeretek. Néhány orvosi, zenei témájú írásom meg is jelent, így például több tanulmányom és két könyvem Veszprém zenei múltjáról. Feldolgoztam többek között a Cholnoky család, valamint a Veszprémi Városi Vegyeskar történetét. Tagja vagyok a Magyar Kodály Társaság országos vezetőségének is.

Mindent, amit elértem, a «Hírös Városnak» köszönhetem. Értékeink tisztelete, nyitottságom az újra Kecskeméten ivódott belém. Olyan emberek között nőttem föl, akik később példaképeimmé váltak. Szüleim mellett egész életemre nagy hatással voltak tanáraim, például Orosz László vagy a piarista Szentgyörgyi András, illetve az egyszerre progresszív és konzervatív Tóth László polgármester, de sokat köszönhetek egy egyszerű cigányembernek is, aki a konzervgyárban segédmunkásként a párom volt. Ahogy telnek az évek, egyre jobban erősödik bennem a nosztalgia szeretett városom iránt. Legutóbbi születésnapomra hat kecskeméti műemléképület képével ellátott sörös kriglit kértem ajándékba.”