|
|
Kecskemét röplabdasportjának egyik megteremtője75
75
éve, 1939. október 28-án Kecskeméten született Dunszt Ferenc
mesteredző, a Katona József Gimnázium egykori testnevelő tanára,
Kecskemét röplabdasportjának egyik megteremtője és felvirágoztatója.
Elemi tanulmányait a Jókai utcai általános iskolában végezte, majd
középiskolába Kiskunfélegyházán járt. 1958-ban érettségizett a Petőfi
Sándor Általános Gimnáziumban. A Testnevelési Főiskolát Budapesten,
1964-ben fejezte be. Ezután visszatért Kecskemétre, és egy évig a 607-es
ipari szakközépiskolában oktatott testnevelést. Ezt követően több mint
négy évtizeden keresztül a Katona József Gimnáziumban tanított. Nevét
sokan a röplabda kapcsán ismerik. 1964-ben, friss diplomásként lett a
Kecskeméti AKÖV nevet viselő férfi röplabdacsapat edzője, amellyel
1977-ig dolgozott. Irányítása alatt jutott fel a csapat az NB I-be. 1977
után az utánpótlás korosztállyal végzett munkájával szerzett
elévülhetetlen érdemeket. 2007-ben jelent meg Hírös játék címmel a
kecskeméti röplabdázás történetét összefoglaló könyve. Tanári és
sportvezetői tevékenységéért számos elsimerést kapott: Pro Urbe-díj
(1988), Toldi Miklós-díj (1992), Kecskemét Sportjáért Díj (1998), Katona
József Gimnázium Baráti Társasága által alapított jubileumi ezüstérem
(1999), Horti Attila Katonás Tanáregyéniség Díj (2004), Bács-Kiskun
Megye Sport Díja (2012). Hosszan tartó betegség után 2013. január 8-án
hunyt el.
"Tősgyökeres kecskeméti család a miénk, testvéreimmel egy belvárosi polgári házban nevelkedtünk. Édesapám orvos volt, édesanyám pedig pedagógus, talán vannak néhányan, akik Sárika néniként emlékeznek még rá a közgazdasági középiskolából, ahonnan nyugdíjba ment. Az ő hivatását választotta rajtam kívül a nővérem – aki sajnos már nem él – és az öcsém is. De családunk többi tagja és gyermekeink mind testnevelő tanári diplomát szereztek, közülünk egyedül a lányom a kivétel. Ő ugyanis olasz-spanyol szakos, emellett Budapestre ment férjhez. Egyébként mindannyian ragaszkodunk városunkhoz, Kecskeméthez. A második világháborúban apámat az orosz katonák elvitték malenkij robotra. Nem jött haza szegény. Romániában egy fogolytáborba került, ahol a hastífusz tizedelte a rabokat. Apám megpróbálta kezelni őket, de végül ő is elkapta, és 1945-ben meghalt. Anyám egyedül maradt velünk, a három kicsi gyerekkel, közülünk az öcsém még csecsemő volt. Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, mert anyámnak nem akartak állást adni, mondván, hogy orvosfeleség, tehát nem a munkás-paraszti réteghez tartozik. Az ötvenes évek közepéig nagy szegénységben éltünk. Aztán jött 1956, amiben a családom ugyan nem vett részt, később mégis emiatt hurcoltak meg bennünket. Akkor már nagyobbak voltunk, a főiskolai jelentkezésünk volt a tét. A nővéremet egyáltalán nem vették fel sehová, így tanyasi tanító lett, és csak később, levelezőn végezhette el a főiskolát. Jómagam 1958-ban érettségiztem, és a Testnevelési Főiskolára jelentkeztem, de csak harmadik nekifutásra vettek fel. Az első évben, 1958-ban ötödik voltam a felvételi ranglistán, akkor azt mondták: nem feleltem meg. Egy évvel később is hiába voltam második, arra hivatkozva, hogy kevés a hely, elutasítottak. 1960-ban aztán már rangelső lettem, így a törvény szerint kötelező volt felvenniük. Így is tettek, ám hamarosan fegyelmi eljárást indítottak ellenem: azzal a koholt váddal, hogy édesanyám részt vett az 1956-os cselekményekben, ami nem felelt meg a valóságnak. Ám mégis szerencsém volt, mert a fegyelmi tárgyaláson – több igazolás beszerzésével – végre bizonyíthattam a családom ártatlanságát, és tisztázhattam édesanyám nevét. Ezután többé már nem zaklattak bennünket, és végre simán mentek a dolgaim. Én eredendően szertornász voltam, mivel Kiskunfélegyházán, a gimnáziumban Tulit Péter tanítványa voltam, akinek az emlékére ma is rendeznek még szertornaversenyeket. Péter bácsi nagy hatást gyakorolt rám, tőle kaptam kedvet a testnevelői pályához. A szertornát kedveltem, de a komolyabb gyakorlatokhoz már kevésbé volt bátorságom, így abba is hagytam. Eközben a középiskolai kollégiumban társaimmal elkezdtünk röplabdázni. Olyan jól ment, hogy amikor érettségi után hazatértem Kecskemétre, az itt alakulgató röplabdacsapattól meghívást kaptam a keretbe. Igazán komolyan azonban csak akkor kezdtem el röplabdázni, amikor bekerültem a Testnevelési Főiskolára. A testnevelői végzettség mellé röplabdaedzői képesítést is szereztem. Ahogy a főiskola után hazatértünk Beregszászi Szabolcs barátommal, belevetettük magunkat a munkába, és mondhatni új fejezetet nyitottunk a kecskeméti röplabda történetében. Bár a sportág már korábban is létezett a városban, de még kevés sikert arattak. 1964 nyarán felkértek, hogy legyek a Kecskeméti AKÖV nevet viselő férficsapat edzője. Még abban az évben megyei bajnokok lettünk, sőt feljutottunk az NB II-be is. Később Kecskeméti Szállítók SE, majd KSC néven szerepeltünk, és 1972-ben, az én vezetésem alatt felverekedtük magunkat az első osztályba. Csodálatos időszak volt ez az életemben, szép sikereket értünk el együtt: kétszer voltunk bajnokok, kétszer Magyar Kupa-győztesek, a lelátók pedig mindig dugig voltak a mérkőzéseinken. Hírös játék című könyvével 1977-ben Beregszászi barátom vette át a csapat irányítását, és a tanítványok is bekapcsolódtak a munkába. Én az utánpótlással kezdtem foglalkozni, és ezen a területen is igazi sikereket értem el. Természetesen figyelemmel kísértem a felnőtt csapat játékát is, és büszkeséggel töltött el, hogy a nyolcvanas években, közelítőleg tíz éven keresztül senki sem tudott bennünket, kecskeméti röplabdásokat letaszítani a dobogóról. Néhány évvel ezelőtt abbahagytam az edzősködést, ám a közelmúltban új feladatot kaptam. A Kecskeméti Sportiskola röplabdaszakosztályán vállaltam összefogó, irányító szerepet, technikai vezetőként dolgozom. Már említettem, hogy a meccseken mindig ott vagyok, és ne felejtsük el azt sem, hogy az én családomban mindenkinek köze van a testneveléshez és a röplabdához. Hiszen ezzel foglalkozik a feleségem, a fiam, az öcsém, az ő neje, valamint az ő nagylányuk is. Családi körben 70. születésnapján De természetesen nem csak edzőként dolgoztam. A főiskola után egy évet a 607-es ipari középiskolában tanítottam, azután átkerültem a Katona József Gimnáziumba, ahol összesen negyvenkét csodálatos évet töltöttem. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a tantestületben olyan neves kollégákkal, barátokkal dolgozhattam együtt, mint Orosz László irodalmár professzor, Szekér Endre és Iványosi Szabó Tibor. Minden olyan kezdeményezésben, amely az iskola rangját, presztízsét emelte, szívesen és teljes mellszélességgel részt vettem. Ilyen volt például a nyolcvanas évek elején a gimnázium épületének felújítása. Akkor csináltuk meg a jégpályát is, amely azóta minden télen üzemel. Sokan onnan ismernek, ezért hívnak jégpályás Frici bácsinak. 1999-ben mentem nyugdíjba, de mivel egy kolléganő hosszabb szülési szabadságra ment, még hat évig maradtam a Katonában. S persze az is leírhatatlanul jó érzés volt, amikor az én státuszomat a fiam vette át ebben a gimnáziumban. Egyébiránt az edzői pályafutásom nagyobb része is a gyerekekhez, fiatalokhoz köt, és minden elismerést, amit a röplabdás eredményeimért kaptam, az utánpótlás korosztályban végzett munkámért ítéltek nekem."
(Részletek a Röplabda 2009. novemberi számában megjelent interjúból.)
(Források: *kecskemet.hu *kesport.hu *Röplabda, 2009) |
Aktuális lapszámunk tartalma:A schwechati csata egyik áldozata A református főgimnázium egykori igazgatója A hírös város legendás sebésze Kecskemétre menekült az iskola elől Félt a közönytől, a se-se emberektől Aktuális számunkArchívum
2007. december
2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június-augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november-december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. április 2009. május 2009. június-augusztus 2009. szeptember-október 2009. november-december 2010. január-február 2010. március-április 2010. május-június 2010. július-augusztus 2010. szeptember-december 2011. december 2012. június 2012. július-augusztus 2012. szeptember-október 2012. november-december 2014. január 9. 2014. január 16. 2014. január 23. 2014. január 31. 2014. február 14. 2014. február 28. 2014. március 15. 2014. március 31. 2014. április 15. 2014. április 30. 2014. május 15. 2014. május 31. 2014. június 15. 2014. június 30. 2014. július 31. 2014. augusztus 15. 2014. augusztus 31. 2014. szeptember 15. 2014. szeptember 30. 2014. október 15. 2014. október 31. 2014. november 30. 2014. december 15. 2014. december 31. 2015. január 15. 2015. január 31. 2015. február 14. 2015. február 28. 2015. március 15. 2015. március 31. 2015. április 15. 2015. április 30. 2015. május 15. 2015. május 31. 2015. június 15. 2015. június 30. 2015. július 31. 2015. augusztus 31. 2015. szeptember 15. 2015. szeptember 30. 2015. október 15. 2015. október 31. 2015. november 30. 2015. december 31. 2016. január 15. 2016. január 31. 2016. február 29. 2016. március 31. 2016. április 30. 2016. május 31. 2016. június 30. 2016. július 31. 2016. augusztus 31. 2016. szeptember 30. 2016. október 31. 2016. november 15. 2016. november 30. 2016. december 31. 2017. január 15. 2017. január 31. 2017. február 28. 2017. március 31. 2017. április 30. 2017. május 31. 2017. június 30. 2017. július 31. 2017. augusztus 31. 2017. szeptember 30. 2017. október 31. 2017. november 30. 2017. december 31. 2018. január 31. 2018. február 28. 2018. március 31. 2018. április 30. 2023. január 31. 2023. február 28. 2023. március 31. 2023. április 30. 2023. május 31. 2023. június 30. 2023. július-augusztus 2023. szeptember 2023. október 2023. november 2023. december 2024. január 2024. február 2024. március 2024. április 2024. május 2024. június |
HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c. • Tel.: 20/886-1979 • E-mail: info@hirosnaptar.hu | ||||