Kassán indult a hírnév útján175

A magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb műve Katona József ötszakaszos drámája, a Bánk bán. A mű első változatát Kecskemét szülötte 1815-ben írta (Bánk-bán Magyar Ország Nádor Ispánya) az Erdélyi Múzeum pályázatára, amely azonban lényegében eredmény nélkül zárult, ezen belül Katona darabja is különösebb visszhang nélkül maradt. Később Bárány Boldizsár kritikai észrevételeit fölhasználva átdolgozta művét, s mivel annak előadását a cenzor nem engedélyezte, 1820 novemberében megjelentette. A dráma lassan jutott elismeréshez, kevesen olvasták, Katona haláláig sehol sem állították színpadra.
A mű felfedezése elsősorban Udvarhelyi Miklósnak köszönhető. A magyar színészet egyik úttörője 1815 decemberétől 1816 áprilisáig egy vándortársulat tagjaként Kecskeméten játszott. Ekkor történt, hogy „egy délutáni órában atyjának szövőszékére ülve mindketten, egy kancsó kecskeméti bor mellett felolvasta” neki Katona a Bánk bánt. Udvarhelyi emlékezésében arról is szólt, hogy ismeretségük ekkor szilárdult barátsággá. A kiváló színésznek minden bizonnyal tetszhetett a dráma, mert közel húsz év múlva 1833. február 15-én kassai jutalomjátékára ezt a művet választotta. Ő írta le először a "Remek" szót a darabról az előadás színlapján. Az ősbemutatón Udvarhelyi mellett jónéhány neves művész (Déryné Széppataki Róza, Kőszeghy Károly és Egressy Gábor) játszotta a főbb szerepeket.
A kassai társulat előadásai révén a darabnak lassan híre ment, de a korabeli kritika vegyes érzelmekkel fogadta. Arany János bírálattal illette, míg Vörösmarty Mihály így írt a drámáról: „...kihagyatni kívánnók azt, midőn Bánk bán együtt találja Melindával Ottót (ha egyébiránt ezen megjelenés nem a színész tévedése (!!) volt) s ahelyett, hogy (mint valószínű) megrohanja, visszamegyen.” Ennek ellenére a Bánk bán előbb Kassán, Kolozsvárott, Budán, Debrecenben, majd 1847. október 14-én Kecskeméten, a Király Színházban is színre került és a könyv iránt is jócskán megnőtt a kereslet. 1848. március 15-én közkívánatra tűzték műsorra a Nemzeti Színházban. 1899-ben Jókai Mór már ezekkel a szavakkal méltatta: „Hazámnak fiatalsága, jövendőnk örököse, tudd meg és megtartsd, hogy amíg Katona Bánk bán-ja a nemzeti színpadon tündököl, addig Magyarország egén a szabadság napja ragyog. Ez a mi uralkodó planétánk.”

A Bánk bán mai üzenete

„Katona József Bánk bánja a magyarság legjobbjait mindenkor ugyanazokra a közös szép nekifeszüléseinkre fogják emlékeztetni, - amellyel a mindenkori Merániák ellenében meg kellett állanunk: - ellen kellett állnunk Habsburgnak és németnek, orosznak és globálnak, töröknek és tatárnak. Akiket ez a nagy és ismételt nemzeti nekifeszülés nem különösebben izgat, - lelkük rajta, - végülis talán bele lehetne nyugodni a saját majdani halálunk tudatában a kultúránk halálába is. De Katona József halott porában és emlékeztető szobraiban mindenkor a mi dátumainkkal lesz közös: március 15-ével, október 6-ával és október 23-ával.
A drámaírók és a dráma-megszólaltatók nem tehetnek mást: időről időre mindannyiunk elé idézik egykor élt, vagy majdnem-élt elődeik árnyait. Talán jobban kellene vigyázzunk az ő szellemük jelképeire, az őket idéző műalkotásokra, hogy az egykori magyar bátorságok ne legyenek a "mindegy" martalékai a rohanó időben.”
(részlet Bodolay Géza, a Katona József Színház igazgatójának beszédéből, amely a Katona József szobor újraavató ünnepségén hangzott el)