Életének hatvanötödik évében, 2016. november 6-án elhunyt Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett zongoraművész, karmester, zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója. Kecskeméten először 1970 nyarán, az 1. Kodály Szeminárium alkalmával mutatkozott be — néhány hónappal azután, hogy megnyerte a Magyar Rádió Beethoven emlékére meghirdetett zongoraversenyét. Játékában azóta több ízben is gyönyörködhetett a hírös város zeneszerető közönsége.

A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar karmestere Kemény Endre, szólistája Kocsis Zoltán volt (1984)

Kocsis Zoltán 1952. május 30-án született Budapesten. Ötévesen kezdett zongorázni, tizenegy évesen lett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongora-zeneszerzés szakos növendéke, 1968-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál, Kurtág György és Rados Ferenc tanítványa volt.

Karrierje 1970-ben a Magyar Rádió országos Beethoven-zongoraversenyének megnyerésével indult, a zenei életbe Ránki Dezsővel együtt robbantak be. 1973-ban egyszerre végeztek a főiskolán, mindketten itt lettek tanársegédek, majd adjunktusok, 1979-től pedig docensek. A két fiatal zongoraművész 1973-ban egyszerre kapott Liszt Ferenc-díjat, öt évvel később Kossuth-díjat, 1984-ben érdemes művész címet, 1988-ban Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat, és 1990-ben ugyanabban az évben lettek kiváló művészek. Pályájuk párhuzamos szakaszában több közös, ritkaságszámba menő lemezfelvételt készítettek, köztük Mozart összes zongoraszonátáját négy kézre, vagy Mozart, Ravel és Brahms kétzongorás darabjait.

Kocsis Zoltán számtalan koncertmeghívást kapott a világ minden tájáról. Adott közös koncertet Franciaországban Szvjatoszlav Richterrel, huszonöt évesen már a világ szinte valamennyi jelentős zenekarával fellépett, és a legkiválóbb karmesterekkel dolgozott együtt. 1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart, 1987 óta karmesterként is fellépett. 1992-ben a BFZ művészeti vezetője, majd első vendégkarmestere, szólistája és kamarazenésze lett. Bartók Béla zongorára és zenekarra írt műveinek Fischer Ivánnal és a Fesztiválzenekarral készült felvételeiért Edison-díjat kapott, Debussy lemezéért Gramophon-díjat és az Év hangszeres felvétele díját nyerte el. 1997 óta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója volt. 2012-ben súlyos, életmentő műtéten esett át.

Legendásan híres volt tiszta, precíz zongorajátékáról. Képes volt a legvirtuózabb megoldásokra is, drámai hangulatteremtő képessége mély nyomokat hagyott közönségében. Az 1970-es években létrejött zeneszerzői csoport tagjaként egy, a hagyományoktól független zenei nyelv kialakítására törekedett, s egyik alapítója volt a kortárs zenei közéletet alaposan felkavaró Új Zenei Stúdiónak. Szerzett darabokat a nemzetközi muzsikusokból álló, világhírű kortárs zenei formáció, az Ensemble Modern számára is. Különböző zenei stílusokban való jártasságát bizonyítja Kiskarácsony, nagykarácsony című műve, amelyben az ismert karácsonyi dalt 47 variációban, a zenetörténet különböző stíluskorszakait szemléltetve dolgozta fel. Jelentős mennyiségű, mintegy 140 zenekari hangszerelést, illetve zongorára való átdolgozást is készített Bach, Haydn, Johann Strauss, Dvorák, Debussy, Ravel, Rachmaninov, Wagner, Enescu, Bartók és Kodály műveiből. Nevéhez fűződik Arnold Schönberg Mózes és Áron című operájának 2009-es magyarországi ősbemutatója Miskolcon. A darabot egy évvel később a budapesti Művészetek Palotájában is előadták, erre az alkalomra - világpremierként - az osztrák zeneszerző vázlatainak felhasználásával megkomponálta a mű harmadik felvonását.

Bartók Béla műveinek avatott tolmácsolója, kivételes súlyú letéteményese volt. Ő volt a művészeti vezetője a 2006-ban útjára indított Bartók Új Sorozatnak, amelyben a múlt század egyik legjelentősebb zeneszerzőjének művei jelennek meg harmincegy lemezen, a zeneszerzői szándékokat a legmesszebbmenőkig figyelembe vevő, hiteles előadásban.

2004 januárjában a cannes-i Midem fesztiválon életműdíjat kapott, és átvehette a francia művészeti érdemrend lovagi fokozatát. 2005-ben másodszor is Kossuth-díjjal tüntették ki. Bartók Béla születésének 125. évfordulóján másodszor is megkapta a Bartók-Pásztory díjat, 2007-ben a magyar kultúra követe lett, s jubileumi Prima Primissima díjjal is kitüntették. 2012-ben Corvin-lánc kitüntetésben részesült, idén májusban vehette át a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play bizottsága által megítélt Fair Play-díjat. Az előadóművészek közül elsőként ő lett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.

A világhírű zongoraművész a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat tagja és támogatója volt, 1990 óta minden évben születésnapján koncertet adott a szervezet javára, amelynek bevételeit a szolgálat javára ajánlotta fel.

Kocsis Zoltán vallotta: "Az örökérvényűségre kell törekedni, nem a véglegességre. Arra, hogy az adott pillanatban a lehető legőszintébben és leghitelesebben átadhassuk a közönség számára azt az élményt, amely a művel való első találkozáskor és a darabbal foglalkozás során folyamatosan ér bennünket." Úgy vélte, a szavak elvesztették súlyukat, csak tettekkel lehet példát mutatni, hogy azután erőnktől és tehetségünktől függően icipicit igazíthassunk a világon.


Erdei Péter emlékei

Kocsis Zoltán első kecskeméti fellépéséról, az I. Nemzetközi Kodály Szeminárium egyik esti hangversenyéról, valamint a kiváló muzsikushoz fűződő utolsó emlékeiről Erdei Péter Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas karnagy, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet korábbi igazgatója így vallott: „Az 1970 júliusában megtartott hangversenyen az akkor 18 éves(!) fiatal művész Soproni József és Kurtág György zongoradarabjait adta elő. Nem véletlen, hogy meghívást kapott, hiszen az akkori Kodály Szeminárium szervezői, Kodály Zoltánné Péczely Sarolta, Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta és Ittzés Mihály fontosnak tartották a nemzetközi hallgatóságnak bemutatni a legfiatalabb művészgeneráció néhány különösen tehetséges tagját. Kocsis Zoltán zongorajátéka már akkor lenyűgözte hallgatóságát kivételes arányérzékével, hangszerjátékának éneklő ritmikusságával és rendkívüli fegyelmével.

Legutóbb a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületének újranyitása idején, 2013 őszén volt alkalmam vele együtt működni. A Zeneakadémia kórusát készítettem elő Beethoven Kórusfantáziájának előadására, melyet Kocsis Zoltán vezényelt. Ebben az időben végtelen nyugalom, bölcsesség és a fiatalok iránti megértés és szeretet sugárzott minden tekintetéből, minden mondatából. Nyoma sem volt a fiatalkori »Sturm und Drang (vihar és vágy)« nyugtalanságnak, hanem a felelősségteljes tanítani akarás vezette minden mozdulatát.

Ez év szeptember 26-án a Művészetek Palotájában tartott Bartók-hangverseny internetes közvetítését néztem. Nagy szerencsém volt, mert a kamerák igen gyakran mutatták őt egész közelről, s többek között megfigyelhettem, milyen simulékony figyelemmel, érzékeny együtt lélegzéssel vezette zenekarát Ránki Dezső zongorajátéka közben. Mindent tudott Bartók zenéjéről.

Halála pótolhatatlan vesztesége nemcsak a magyar, hanem a világ zenei életének!”