IN MEMORIAM: dr. Nagy István2015. január 11.

Elhunyt dr. Nagy István, a Károli Gáspár Református Egyetem homiletika professzora, a nagykőrösi főiskola egykori igazgatója, hajdani kiskunhalasi lelkipásztor. Sokak Pista bácsija 69. életévében, 2015. január 3-án, szombaton tért vissza Urához méltósággal viselt betegség után. Búcsúztatása ma 13 órától lesz a kecskeméti református templomban.

Dr. Nagy István 1946. június 29-én született Debrecenben, földszerető, nemzetét tisztelő, istenfélő családban. Családi indíttatása miatt már gyermekkorától kemény megpróbáltatásokon ment keresztül. Gimnáziumi tanulmányait a Debreceni Református Gimnázium diákjaként végezte. Elhívása után teológiai tanulmányait Debrecenben, majd Budapesten folytatta. Büszke volt rá, hogy a szocializmus idejében a teológiai tudományos munkáját Svájcban, több neves professzor irányítása mellett alapozhatta meg. Élete végéig elkísérte, s prédikátori hivatását nagyban áthatotta Walter Lüthi szemlélete, szellemisége.

Dr. Nagy István kiváló teológus, született igehirdető. Hosszú éveken keresztül a kiskunhalasi gyülekezet szeretett lelkipásztoraként szolgálta egyházunk szent ügyét. Erre az időszakra családjával együtt mindig szívesen és meghatóan emlékezett.

A rendszerváltás után a református iskolaügy megújításáért kezdett dolgozni. Az Istentől rendelt minősített időt felismerve derekasan, és sikeresen fáradozott a kiskunhalasi református gimnázium újraindításáért.

1992-ben a Nagykőrösi Egyházközség hívó szavára megpályázta az akkor még önálló Főiskola főigazgatói szolgálatát: a presbitérium és a felsőbb egyházvezetés egyhangú támogatásával nyerte el a megbízatást.

A Károli Gáspár Református Egyetem megalapításában is meghatározó szerepet vállalt, hiszen a Nagykőrösi- és Dunamelléki Református Tanító- és Hittanoktató Főiskola nélkül az Egyetem nem jöhetett volna létre. A felsőoktatási törvényi szabályozás következtében 2006-tól dékánként, az Egyetem nehéz periódusában rektorként is, majd teológiai tanárként állt a Károli Gáspár Református Egyetem szolgálatában. Életének utolsó napjaiig tanította az igehirdetés mesterségét a leendő lelkipásztoroknak.

Ferenczi Zoltán, a Hetényegyházi Református Gyülekezet lelkipásztora így emlékezett róla: "Nekem nagy ajándék volt az ő személye a gyülekezetben. Mindig bátor, nyílt, egyenes őszinte volt. A kritikájában is. Nem kertelt. A megyében és a kerületben is híre volt ennek. Sokan szorongtak is ezért a közelében. Különösen is, ha az Ige ügyéről és annak hirdetéséről volt szó. Amit megértett Jézus mellett, abban nem alkudott meg. Ez a hang ma nagy kincs és hiánycikk az egyházunkban.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszerű volt vele együtt menni egy úton. Rendkívül makacs ember volt. Különösen is, ha Isten ügyéről volt szó. Mégis, az elveit, látásmódját úgy tudta képviselni, hogy még azok is szeretettel és hálával gondolnak vissza szavaira, akik akkor úgy érezték, szava megsebző volt.

Én úgy láttam őt, mint keresztelő Jánost, aki egy letűnt korszak utolsó nagy, meghatározó személye volt, akire érdemes odafigyelni. Még hitt a népegyházban, bár érezte, új utakat kell járni, jóllehet ezek még idegennek tűntek számára. Mégis, ha azt látta, hogy Isten ügyéről volt szó, semmi nem volt akadály. Kinyitotta belső világát ismeretlen ösvények előtt is, és leülve velünk, őszinte kritikával segített bennünket végiggondolni azok gyenge pontjait is. Sokat tanultunk mellette.

Az utolsó napokban Niebuhrt akart olvasni, de a szeme már gyenge volt. Bevittem a saját példányomat, és ígértem, felolvasok neki. Ez már elmaradt. Pista bácsi az utolsó pillanatban is tanított. Még ágyhoz kötve is. Engem arra a megrendíthetetlen és megingathatatlan hitre, amely derűvel, nyugodtan, félelem – mégis a ragacsos kegyesség minden manírja – nélkül tud szembenézni a halállal. Evangéliumi ember volt, és a legutolsó pillanatig aktív és szolgáló tagja közösségünknek.

Hálás vagyok azért, hogy közelről láthattuk őt és az őt csöndesen támogató családját, akik lehetővé tették, hogy ma sokan lehessünk, akik meríthetünk az ő áldozatukból. Becsüljük meg az ő örökségüket!"

(Források:  *parokia.hu  *reformatus.hu)