IN MEMORIAM: Dr. Domján Lajos gasztroenterológus főorvos

Életének 87. évében, 2015. szeptember 21-én elhunyt dr. Domján Lajos gasztroenterológus főorvos. 41 évet töltött a megyei kórházban, közel 20 évig dolgozott a Bagoly Egészségházban, a Piaristák terén még nyolcvanas éveinek derekán is rendelt. Úgy ismerték, hogy a colonoscopiát (vastagbéltükrözés) ő csinálja a legjobban, sok orvos is hozzá fordult panaszaival. 85. születésnapján így vallott életéről:

„Kecskeméten születtem. Édesapám vendéglősként dolgozott, orvos nem volt a családban. Gyerekkoromban békákat boncolgattam élvezettel, talán ez a kíváncsiság, érdeklődés vezetett az orvoslás felé. 1947-ben érettségiztem Kecskeméten a Gróf Tisza István Református Kollégium Gimnáziumában, és ekkor már egyértelműnek tűnt, hogy az orvosi pályát választom.

Az természetes volt, hogy az egyetem után Kecskemétre jövök vissza, de hogy mi lesz a szakterületem, arról elképzelésem sem volt. A megyei kórházban több osztályon is dolgoztam, majd tüdőgyógyászatból szakvizsgáztam. Kulka Frigyes professzor a tüdőgyógyászat megyei igazgatójának szeretett volna kinevezni, de nem vállaltam. Én melós alkat vagyok, szerettem már akkor is dolgozni. Takács Sándor főorvos, a kórház akkori igazgatója egy endoszkópos osztályt akart kialakítani, ezért az ő biztatására erre a szakterületre specializálódtam. Rengeteg továbbképzésen vettem részt, az ország legnevesebb szaktekintélyeitől tanultam: Imre József professzortól a nyelőcsőtükrözést, Szarvas Ferenctől a májbiopsziát, és sorolhatnám még a nagy neveket. Az endoszkópia az én munkásságom alatt vált önálló, ma már megkerülhetetlen szakterületté. 1968-ban Kecskeméten én szerveztem meg az endoszkópos osztályt, amelynek nyugdíjazásomig osztályvezetője voltam.

Gyémántdiplomások
(balról a harmadik dr. Domján Lajos)

A Bagoly Egészségház 1994. február elsején nyílt, én abban az évben mentem nyugdíjba, és ott folytattam a munkámat, azaz tulajdonképpen egy percet se voltam nyugdíjban. Nagyon jó társaságba kerültem. Betegeim ott is megkerestek, a műszerpark mindig korszerű volt, egyszóval jól éreztem magam ott.

Nagyon szeretek dolgozni, bírom is a munkát, így a jelmondatomnak - Nem lehet a beteget várakoztatni! - még most is eleget tudok tenni. Eddig nem nagyon éreztem fáradtságot, de mostanában azért már kevesebbet vállalok, körülbelül két éve már csak a Piaristák terén rendelek. Egy nap munka, egy nap pihenés - gyakorlatilag ez most az életritmusom.

61 éve vagyok gyakorló orvos, mindvégig egy városban, szülővárosomban, Kecskeméten praktizáltam. Számos helyen tanultam, egy idő után hozzám is sokan eljöttek tanulni, így rengeteg barátra tettem szert. Az ország legkülönbözőbb kórházaiból keresnek meg kollégák, professzorok is. Olyan légkört alakítottunk ki, amely a vizsgálattal járó kellemetlenségeket próbálja elfelejtetni. Ebben munkatársaim empátiás készsége is sokat segít. Odafigyelünk a részletekre, próbálom fájdalommentesen végezni a beavatkozásokat.

Az elmúlt évtizedek során több szakmai és egyéb elismerést is kaptam. Két alkalommal elnyertem az Orvosi Hetilap «Év legjobb dolgozata» címét. Jó néhány szakkönyvnek társszerzője vagyok, ezeknek köszönhetően két alkalommal részesítettek Nívódíjban. Megkaptam azt a két elismerést is, amit csak a legnagyobb magyar gasztroenterológusok kapnak: a «Pro optimo merito in gastroenterologia» kitüntetést életműdíjnak lehetne mondani, de a magyarországi gasztroenterológia megszervezőjéről elnevezett Friedrich-emlékérem is értékes kitüntetés. A legfrissebb örömöm pedig egy tavalyi emlék: december 17-én átvehettem a gyémántdiplomámat.”

(Források:  *Dr. Pongrácz József: A melós alkatú főorvos  *Hírös Naptár, 2009  *Kecskeméti TV)