IN MEMORIAM - Sax Gyula olimpiai bajnok sakknagymester

2014. január 25-én, életének 63. évében szívinfarktusban elhunyt Sax Gyula sakknagymester, olimpiai bajnok, kétszeres sakkolimpiai ezüstérmes, kétszeres világbajnokjelölt, kétszeres magyar bajnok. Búcsúztatását és temetését 2014. február 7-én tartották meg a Kecskeméti Köztemetőben. Gyászolja családja és saját halottjaként a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Sakkszövetség.

"Te voltál az első nagymester, aki már 1986-ban is sakkozóként kezelt engem, az akkor mindössze 9 éves kislányt, amivel bizalmat és önbizalmat adtál. Már akkor is világklasszis voltál! Játszottunk egymás ellen, és voltunk csapattársak az olimpián, amit Te korábban, 1978-ban, szenzációs sikerként, meg is nyertél a férficsapattal. A sakktörténelem kiemelkedő tudású játékosa voltál, aki mindig az izgalmas, támadó stílust képviselte a táblánál." (Polgár Judit)

Sax Gyula 1973-ban
(Kép: Hans Peters/Anefo  WikiCommons)

Sax Gyula 1951. június 18-án, Budapesten született. 1970-ben mester, 1972-ben nemzetközi mester, 1974-ben nemzetközi nagymester, 1988-ban és 1991-ben világbajnokjelölt volt. Ifjúsági versenyek egész során végzett az élen: 1964-ben Budapest általános iskolás bajnoka, 1965-ben országos úttörő bajnok, 1968-ban országos ifjúsági bajnokságon 2., 1970-ben főiskolás országos bajnokságon 1-2., 1971-ben országos ifjúsági bajnokságon 1., 1971-72-ben ifjúsági Európa-bajnokságon 1., 1972-ben (amikor 11 játszmából 10 pontot ért el!) főiskolás csapat-világbajnokságon 2., 1974-ben 3. helyezett lett. Közben felnőtt versenyeken is elindult, sikersorozatát már ott is elkezdte. Magyar bajnokságokon aranyérmes volt 1976-ban és 1977-ben, második lett 1974-ben és 1999-ben, 2-3. 1991-ben. Nyílt magyar bajnokságot nyert 2003-ban.

Az olimpiai bajnok csapat tagjai:
Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Adorján András, Csom István, Vadász László
(1978, Buenos Aires)
Tíz olimpián volt a magyar válogatott tagja. Bajnok 1978-ban, ezüstérmes 1972-ben és 1980-ban, 4. helyezett 1983-ban, 1986-ban és 2000-ben, 4-5. 1988-ban. Az Európa-csapatbajnokságokon 2. (1977, 1980), és 3. (1973, 1983), a csapat-világbajnokságon 2. helyet elért együttesben 1985-ben játszott, míg 1989-ben 4. lett. Az országos csapatbajnokságban győztes klubcsapatok tagja kilenc alkalommal volt.

Négyszer jutott be a zónaközi döntőbe, ahol kétszer világbajnokjelölti mérkőzésre jogosító helyezést ért el. Több mint 50 versenyen lett egyedül vagy holtversenyben első, a svájci rendszerű versenyeken különösen sikeresen szerepelt. 15-szörös ifjúsági, 21-szeres főiskolai válogatott, mintegy 200 alkalommal pedig a magyar felnőtt válogatott csapat sikeres tagja volt. Színes, kombinatív játékvezetése a sakkszerető közönség körében igen népszerűvé tette.

Két gyermekével

Családszerető ember volt. Kislányuk születése után feleségével - aki Kecskemét közelében nőtt föl - úgy döntöttek, hogy a hírös városba költöznek. Budapest helyett egy emberibb léptékű helyre, kisebb közösségbe vágytak. Az elmúlt 10 évben így már Kecskeméten élt, a fővárosba csak a csapatbajnokik miatt utazott, és persze egy-egy versenyre is elment. A legtöbb időt szeretteivel töltötte, gyakran és nagy-nagy örömmel sétált az arborétumban és a városközpontban is. Szerette Kecskemétet.

(Források:  *Bottlik Iván: Kis magyar sakktörténet, 2004  *JochaPress  *Magyar Sakkszövetség  *SportFórum.hu)