Budapesten látta meg a napvilágot, 1956 óta külföldön, jelenleg Írországban él. Író, műfordító, történész, könyvtáros, költő. A magyar líra „szóvivője”, József Attilát és Illyés Gyulát általa ismerte meg az angolul olvasó verskedvelő világ.

Kabdebó Tamás 1934. február 5-én született. Baján járt óvodába, elemi iskolába és gimnáziumba, majd az ELTE-re ment. 1956-ban részt vett a forradalomban, ezért menekülnie kellett. Tanulmányait Angliában fejezte be. 1983-tól az írországi Maynooth Egyetem könyvtárát vezette. Nyugdíjba vonulása óta tolmácsol, magyart tanít, ír, szerkeszt és fordít. Legutóbb Brendon Kennelly ír költő válogatott verseit fordította magyarra. A könyv 2014 januárjában jelent meg, a dublini magyar követségen nagy közönség előtt mutatták be.

Gyermekévei egész életére döntő befolyást jelentettek: „A Duna embere vagyok, homo Danubius. Megkíséreltem visszaadni azt a sok élményt, amit dunai fogantatásomtól máig kaptam, egy Duna-trilógia formájában”. Fő művét, a Danubius Danubiát Szekér Endre irodalomtörténész így méltatta: „Kabdebó Tamás Duna-könyve rendkívül értékes és különleges anyag. E művében a regényt, mint műfajt újragondolta, egyéni módon megreformálta, hiszen a trilógia önéletírás, családregény és hiteles korrajz is egyben.”

Kabdebó Tamás számos dokumentumot is összegyűjtött a világ „legnemzetközibb” folyójáról. Az anyag több mint 70 könyvből, sok-sok metszetből, térképből és újságcikkből áll. A Duna-gyűjteményt 1999-ben a Katona József Könyvtárnak ajándékozta. Döntésében a hírös városhoz fűződő több kedves emléke is befolyásolta: „Először a negyvenes évek elején jártam Kecskeméten édesapámmal. A város határában rendezett körvadászaton vett részt, majd egy városszéli csárdában vacsoráztunk, én a kemence padkáján aludtam. Másodszor 1955 karácsonyán jártam ott, autóstoppal igyekeztem Szegedre, a főtéren egy szállodában aludtam, ingyen, mert pénzem nem volt. Egy utazó bérelt akkor ott szobát, engem bevett szobatársnak. Harmadszor a nyolcvanas évek végén szerzői estet tartottam a Forrás meghívására a kiadó hivatalban, és meglátogattam barátomat, Szekér Bandit is. A kilencvenes évek vége felé felfedeztem a nagyszerű megyei könyvtárat és amikor megtudtam, hogy szívoperációm lesz, nekik ajándékoztam Duna-gyűjteményemet. Ennek kapcsán a könyvtárban is volt szerzői estem. A felolvasást Dobozi Eszter tartotta, a legjobb női felolvasóm volt egész életemben.”

Varga Géza