Hiába mondunk bármit, ha nem dolgozunk80

80 éves Kerekes Antal nyugdíjas agrármérnök, a Munkáspárt Bács-Kiskun Megyei Szervezetének korábbi alelnöke. Kecskeméten született 1934. január 24-én. Egyszerű, napszámos szülők gyermeke volt. Apja, Kerekes Antal harcolt a II. világháborúban, később Kecskemét Közellátási Hivatalának vezetője, majd a Béke TSz elnöke lett. Ketten voltak testvérek, öccse, Kerekes Sándor híres sportoló, világbajnoki ezüstérmes birkózó lett. Elemi iskoláit egy tanyasi iskolában kezdte, és Kecskeméten, a Petőfi Sándorban fejezte be. 1949-tól a hírös város közgazdazdasági szakközépiskolája, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem diákja volt. 1959-től Bács-Kiskun megyei állami gazdaságoknál dolgozott: Kiskunhalason kerületvezető, Helvécián termelési igazgatóhelyettes, Városföldön termelésszervező volt. Közben két évig a kecskeméti Kossuth TSz elnöki feladatait is ellátta. 1982-től 1990-ig Városföldön az Erdőgazdálkodás munkáját irányította. A homoki gazdálkodás területén számos szakmai sikert ért el, pl.: Kiskunhalason a szőlő- és gyümölcstermelést nagyüzemi szintre emelte; Helvécián korszerű borászati és palackozó üzemet létesített és működtetett; irányvonatokat indított gyümölcs- és borászati termékekkel a Szovjetunióba; hízó marhákat és juhokat exportált Olaszországba és az arab országokba. Két alkalommal országos erdészeti bemutatót is szervezett. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója címet két ízben, az Ifjúságért Érdemérmet 1974-ben, a Honvédelmi Érdemérmet 1987-ben kapta meg. Aranydiplomáját 2009-ben vette át. Több civil szervezet munkájában is részt vett, így például a KSC alapítója és vezetőségi tagja, a Birkózó Egyesület szakosztályvezetője, a Bács-Kiskun Megyei Birkózó Szövetség elnöke volt. A Munkáspárt tagjaként az országgyűlési és az önkormányzati választásokon is több ízben indult. A Petőfi Sándor Általános Iskola fennállásának 125-ik évfordulója alkalmából megjelent könyv „Akikre büszkék vagyunk” fejezetében az ő neve is szerepel.

„Szegény családból származom, még szolgáltam is Borbáspusztán. Tizennégy évesen a tehenek mellett aludtam a jászolban. Rám láncolták az ajtót az urak, hogy ne tudjak megszökni. Patkányok szaladgáltak körülöttem és rajtam. Mégis megszöktem az ablakon át. Működött a cselédbíróság, és apám kiharcolta, hogy megkapjam a járandóságaim a leszolgált időre. Emlékszem, hogy szinte mindennap paprikás krumpli volt az ebéd, amit a vakablakba tettek, és belehullottak a legyek. Persze az urak dőzsöltek, ők libát, kacsát és disznót ettek.

Szülei esküvői fotója

Első elemi éveimet egy tanyasi iskolában töltöttem, azután elhatároztam, hogy inkább városiba járok. Be is iratkoztam a kecskeméti ún. sárga iskolába, és a 7. és a 8. osztályt már ott végeztem. Az első napom rögtön két hatalmas pofonnal kezdődött, de azután sikerült beilleszkednem. Rongyos, szegény gyerek voltam, mégis kitűnő tanuló lettem. Szabadidőmben traktorosként dolgoztam. Nehéz idők voltak! Kölcsönkért ruhában érettségiztem. Aztán mindkét szülőm belépett a tsz-be és a pártba. Volt honnan magamba szívni az eszmét. Tudtam, hogy nem engedhetjük meg a múlt visszatérését, nem hagyhatjuk, hogy népünk megint cselédsorsra jusson.

Ifjúkori kép

Az egyetem mellett nehéz fizikai munkát végeztem, vagonokat rakodtunk ki. Évekig hullafáradt voltam, de minden nyáron katonának mentem. Ez nagyon hasznos volt, sok mindent megtanultam. Miután elvégeztem az egyetemet, első munkahelyem a Kiskunhalasi Állami Gazdaság lett. Ekkor már javában építettük a szocializmust. Meg akartam nősülni, és akkor öt lakás közül választhattam. Kislányom zeneiskolába írattam, végül erdőmérnök lett, most Dániában él. Ő is elment, mert élhetetlen országot csináltak nekünk 20 esztendő alatt.

1957-ben részt vettem a KISZ megalapításában Gödöllőn, majd 1959-ben párttag lettem. Kiskunhalasról, 1964-ben a megyei tanács tagjává választottak, és a pénzügyi ellenőrző bizottság tagja is lettem. Később Helvéciára kerültem termelési igazgatónak. Borzasztó rossz állapotban volt az ottani állami gazdaság, de mégis elvállaltam, és néhány éven belül kitűnő eredményeket értünk el. Erre nagyon büszke vagyok. Persze 1990 óta az is az ebek harmincadjára jutott.

A rendszerváltás egy tragédia volt. 1990-ben korengedménnyel nyugdíjba mentem, mert elkezdődtek a leépítések. Főágazat-vezető voltam éppen, negyvenen mentünk akkor nyugdíjba. A munkát persze nem hagytam abba, hivatásos gépkocsi- és autóbusz-vezető vizsgát tettem. Közben elvégeztem egy számítástechnikai tanfolyamot, amit mindenkinek ajánlok életkortól függetlenül, mert manapság ez elengedhetetlen. Tanultam eszperantó nyelven is. Ez a hobbim, kiválóan lehet levelezni rengeteg emberrel ezen a nyelven. Egy litván erdőmérnökkel is eszperantóul tartom a kapcsolatot, sok-sok szakmai információt kapok tőle. Különösen a fiatalokat bíztatom, hogy tanuljanak nyelveket, de az időseknek sem árthat.

Papp Laci hasonmása 

Sokan mondják, hogy hasonlítok Papp Lacira. Mindig is hasonlítottam rá. Magam is birkóztam, de az egyetem miatt abbahagytam. Sokszor meghívtak egy italra vagy kávéra. Nehezen értették meg, hogy nem Papp Laci vagyok, hanem Kerekes Antal agrármérnök.

A civilekkel nagyon fontos a kapcsolat. Az Er¬dészeti Egyesületnek és az Agrár Civil Szervezetnek is tagja vagyok. Bár nem vagyok erdész, sokat dolgozom ezen a területen is. 1980-ban miniszteri oklevelet kaptam erdészeti munkámért. Most, mikor mindent a piac, a pénz határoz meg, rendkívül fontossá vált a természet és az erdők védelme. A tiszta ivóvíz, az ápolt környezet alapvető feltétele az ember létének. Ezt nem győzöm elég alkalommal hangsúlyozni. Persze a legfontosabb a példamutatás. Hiába mondunk bármit is, ha nem dolgozunk, és nem mutatjuk meg másoknak, hogyan kell okosan gazdálkodni, kapcsolatokat építeni, beosztani az időnket.

Nyolcvan évesen is vannak még terveim. Tavasszal «visszatérek» a politikába, mert szeretnék még segíteni az embereknek. Vágyom gyermekeim, unokáim sikereit meglátni, életük alakulását is követni, s ha lehet, segíteni nekik! Végül pedig – talán egy kicsit önzőnek tűnök –, de a koromhoz képest tűrhetőnek mondható egészségemet is jó lenne megőrizni. Egyrészt szellemi frissességre törekszem: több nyugdíjasklub munkájában is részt veszek, és sokat olvasok, írok is. Tavaly decemberben például az egyetemi évfolyamunk kiadott egy könyvet arról, hogy hogyan hasznosítottuk az ott tanultakat, és a bemutatón az én írásomat emelték ki, mint a legváltozatosabban, legösszetettebben megfogalmazott anyagot. Másrészt természetesen a fizikai állapotomra is ügyelek, minden nap megmozgatom magam, tornázom vagy épp kertészkedem.”

(Összeállította: Varga Géza)

(Források:  *Ki Kicsoda Kecskeméten  *A Szabadság – Munkáspárti hetilap)