Hernádi Gyula Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, dráma- és forgatókönyvíró 2005. július 20-án halt meg.

A ma már Szlovákiához tartozó Oroszváron született 1926. augusztus 23-án. A család később Győrszentmártonba költözött, s apja Pannonhalma főjegyzője lett. Középiskolai tanulmányait a győri bencés gimnáziumban végezte. A II. világháborúban leventeként szolgált, de néhány társával megszökött, és orosz hadifogságba került. A Krím-félszigeten töltött hároméves rabság, amelynek során dolgozott bányában, fakitermelésen, majd követ fejtett, egy életre nyomot hagyott benne.

1947-ben tért haza a fogságból, és népi kollégistaként beiratkozott az orvosi egyetemre, amit három évvel később abbahagyott, s átiratkozott a vegyészmérnöki karra, majd közgazdasági tanulmányokat folytatott. Végül tisztviselő, vállalati közgazdász lett, egy ideig a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben dolgozott, s az óbudai hajógyárban a vezérigazgató mellett orosz tolmácsként is működött.

Irodalmi pályafutását költőként kezdte, számos visszautasítás után verseit 1954-től a Csillag, a Dunántúl és a Jelenkor is közölte. Prózaíróként 1959-ben debütált a hadifogsága élményeit feldolgozó Deszkakolostor című elbeszéléskötettel, ennek köszönhetően ismerkedett meg Jancsó Miklós filmrendezővel. A közönség és a hatalom is felfigyelt a különös hangú íróra, utóbbi azonnal meg is bélyegezte: freudista, dekadens és szocializmusellenes jelzőkkel illette. Hernádi ebben az időben írta meg az ötvenes évek mindennapi terrorjáról szóló regényét is, amely csak 1981-ben jelenhetett meg Kiáltás és kiáltás címmel.

Jancsóval, akinek később állandó forgatókönyvírója, alkotótársa és barátja lett, egymás ötleteit támogatva dolgoztak. Első közös alkotásuk az Oldás és kötés volt. A rendszerváltozás előtti időkben mindkettejüket a szabadság hiánya, a kisemberek örökös elnyomatása foglalkoztatta, s filmjeikben ezekre a kérdésekre igyekeztek választ keresni. Közös munkájuk sok más között az Így jöttem, a Szegénylegények, a Csend és kiáltás, a Fényes szelek, az Égi bárány, Még kér a nép, a Szörnyek évadja. A későbbi időszak filmjeiben, a Kapa-Pepe-filmekben pedig a magyar történelmet és a jelenkort ábrázolták a maguk groteszk és mulatságos módján.

Hernádi más rendezőkkel is dolgozott: Grunwalsky Ferenc a Vörös rekviem, Mészáros Márta az Örökbefogadás, Kilenc hónap, és Anna, Kézdi-Kovács Zsolt a Kiáltás és kiáltás című filmjének forgatókönyvét írta. Szinetár Miklós pedig a nagy sikerű Az erőd című művét filmesítette meg. Mintegy negyven filmnovella, filmregény és forgatókönyv fűződik a nevéhez. Közben az 1970-es évektől kezdve drámaíróként is bemutatkozott (Csillagszóró, Királyi vadászat, Szép magyar tragédia, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Vérkeresztség, Hasfelmetsző Jack, Mata Hari). Színháznál is dolgozott, 1970-ben a Huszonötödik Színház, 1979-83-ban a Népszínház vezető dramaturgja, 1983-85-ben a kecskeméti Katona József Színház művészeti vezetője volt. Minden művében teljesen egyéni hangon szólalt meg, hol szárazan dokumentatív, hol lírai, hol profán, provokatív és szókimondó, hol ironikus volt. Több mint száz kötete jelent meg.

Írói munkája mellett a közéletben is aktív volt. 1976-ban József Attila-díjat kapott, 1996-ban ő volt az Alternatív Kossuth-díj első kitüntetettje, ugyanabban az évben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést kapott, három évvel később a hivatalos Kossuth-díjjal is elismerték munkásságát.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)