Harcban a rákkal10

Milyen elõzmények után született meg a megyei kórház onkoradiológiai központja?
A gondolat, hogy Kecskeméten is szükség lenne egy onkoradiológiai központra, ahol a helyi, illetve a megyébõl érkezõ betegek megkaphatnák a szükséges sugár- és kemoterápiás kezeléseket, már 20 évvel ezelõtt megfogalmazódott az akkori egészségügyi vezetõkben és politikusokban. Jelentõs szerepet játszott ebben az akkori egészségügyi vezetés részérõl Losoncz fõigazgató úr, de hasonló lelkesedéssel foglalkoztak a kérdéssel a megyei vezetõk, Gajdócsi István és Gaborják József is. Meg kell még említenem Ligeti fõorvosnõ nevét, aki, mint megyei egészségügyi fõosztályvezetõ, támogatta az elképzelést. Neki is köszönhetõ, hogy zöld utat kapott az az orvoscsoport, amely a megyei kórház Izsáki úti röntgen osztályán kezdte meg a munkát. 15 éve váltunk le az akkori radiológiai osztályról, s így jött létre az önálló onkoradiológiai részleg. Kezdetben öt ágygyal rendelkeztünk és két orvos dolgozott a részlegben, de elkezdtük annak a csapatnak a betanítását, amellyel öt évvel késõbb beindulhatott a 60 ágyas önálló onkoradiológiai központ. Ez a nevezetes nap 1997. június 22-e volt. Mindössze 50 munkatárssal kezdtük meg a munkát, ami igen szerény létszám. Hamar kiderült, hogy 60 ágy kevés, valóban szükség lenne 100 ágyra, ahogyan eredetileg is terveztük, csak a pénzhiány miatt nem valósulhatott meg. Elindult a küzdelem az emeletráépítésért. Ezzel egyidejûleg más osztályokon is elkezdtünk „terjeszkedni”, hogy el tudjuk látni a betegeinket. 2006 õszére készült el a bõvítés, így lehetõség nyílt újabb 40 ágy átadására. A kórház Izsáki úti tömbjében rendelkezünk még 20 ággyal, ahol krónikus betegeket ápolunk, további 10 ágyat pedig a kúraszerû ellátásokra, a bejáró betegek számára tartunk fenn.

Hogyan változtak az elmúlt tíz évben a kezelési módok?
Az nem módosult, hogy ma is a mûtéti kezelés, a sugár- és a kemoterápia jöhet szóba egy-egy daganatos megbetegedésnél, de a részletekben sok a változás. A sebészet szerepe nagymértékben csökkent. Ma már nem cél, hogy minél nagyobb szövetet távolítsunk el a testbõl. A daganatos betegség ugyanis már kialakulásakor sem helyi betegség, ezért a beteget komplexen kell kezelni. A sebészi megoldásnak fontos helye van a korai felismerés utáni mûtéteknél, de a további lépés nem az eltávolítások kiterjesztése. Jelentõsen fejlõdtek az elmúlt idõszakban a sugárterápiás módszerek. Nagyon fontos, hogy minél kevesebb egészséges szövetet érjen a sugárzás, s minél koncentráltabban érkezzenek a sugarak a beteg területre. A sugárkezelések ebbe az irányba haladnak. Egyre gyakrabban alkalmazzuk együtt, tehát egy idõben a sugárkezelést és a kemoterápiát. Ezt nevezzük radiokemoterápiának, amely kezdi kiszorítani a hagyományos kemoterápiát, mert eredményesebbnek tûnik. A leglényegesebb változások azonban a kemoterápia területén történtek. Ez gyakorlatilag a „legfiatalabb” módszer, hiszen csak a 2. világháború után kezdték alkalmazni. A hátránya az, hogy a terápiás szerek az egészséges sejteket is pusztítják, bár azok egy idõ után regenerálódnak. A legújabb kutatások megpróbálják olyan kötõanyagokhoz kapcsolni a hatóanyagokat, amelyek úgymond „megtalálják” a beteg sejteket. Ezek a gyógyszerek már hozzánk is eljutottak. Nagyon ígéretesek azok a szelektív hatású készítmények is, amelyek speciálisan egy-egy tumorra hatnak. Ma már olyan tumorféleségeket lehet meggyógyítani, vagy visszafogni a betegséget több évre, évtizedre, amire eddig nem volt példa. A mûtéti megoldásban és a sugárkezelésben is történt elõrelépés, de az áttörést a kemoterápia fejlõdése hozhatja.

Nézzük a beteg szemével! Menynyivel nagyobb ma a túlélés, a gyógyulás, az élet meghosszabbításának esélye, mint tíz évvel ezelõtt?
Attól függ, hogy milyen daganattípusról van szó. Van olyan, ahol nem változtak az esélyek. Nem találtuk meg még a kezelési kombinációt, nehéz a korai felismerés is. Ilyen a tüdõtumor. Vannak viszont olyanok, amelyeknél a korábbi esélyekhez képest több évet nyertünk. Ilyen például az emlõ-, a vastagbél és a végbéltumor. A harmadik típusba azok tartoznak, amelyeket sikerül meggyógyítanunk. Itt drámai az elõrelépés. Sajnos, ezek nem a leggyakrabban elõforduló tumortípusok. Heretumorban korábban fiatal emberek meghaltak, ma meggyógyulnak. Rájöttünk, hogyan lehet idõben felfedezni, mit kell csinálni, és megvan a megfelelõ gyógyszer is. Hasonlóan jók az eredmények a gyomor- és vékonybéldaganatoknak azoknál a speciális fajtájánál amelyek a kötõszövetbõl indulnak ki. Régebben gyorsan halálhoz vezettek, ma a betegek meggyógyulnak és nem esnek vissza. Úgy tûnik, hogy egyre több tumorféleséghez találjuk meg a megfelelõ gyógyszert. Közel 200 fajta tumor van. Jó lenne, ha mindegyikre megtalálnánk a hatásos készítményt. A genom, vagyis a szervezet örökítõ információinak felfedezésével új lehetõségek nyíltak meg a gyógyászatban, s igaz ez az onkológiára is. Ismerjük már a szervezet géntérképét. Elõre meg tudjuk mondani, hogy valakinek milyen betegsége lesz. Természetesen ez még nem mindennapi gyakorlat, de elvben megvan a lehetõsége. Ennek megfelelõen lehet majd a szûrõvizsgálatokat és a megelõzõ, elektív mûtéteket elvégezni. Van már arra példa, hogy egy harmincéves nõnek eltávolították az emlõjét, mert a géntérképébõl a szakemberek azt olvasták ki, hogy késõbb emlõrákja lesz. A gyógyítás mellett mindenképpen beszélnünk kell a megelõzés lehetõségeirõl is. Az elsõdleges megelõzés az, amikor figyelünk a környezetei körülményekre, a környezetszennyezés visszaszorítására, a megfelelõ táplálkozásra, de az is nagyon fontos lenne, hogy ismerjük egy-egy betegség tüneteit és eljárjunk szûrésekre. A korán felfedezett daganatok jóval nagyobb eséllyel gyógyíthatók.

Kállai Erzsébet