„Galántai népiskola, mezítlábas pajtásaim. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át” - írta Kecskemét szülötte, Kodály Zoltán. A felvidéki kisváros a világhírű zeneszerző, népzenekutató életében fontos helyszín volt: három évesen költözött oda szüleivel és hét évig laktak ott. Galántán ismerkedett meg a zenével: a klasszikus kamarazenével a szülői házban, a népzenével a paraszti sorból származó iskolatársak, szomszédok között, sőt maga is ott kezdett zenét tanulni. A település híres volt kitűnő cigányzenészeiről, már 1786-ból és 1788-ból is maradtak fenn dokumentumok, amelyek említik őket és az 1800 körül Bécsben kiadott magyar táncgyűjtemények egy-egy darabjának forrásaként is a galántai cigányokat jelölik meg.

A gyermekkori emlékek és a gazdag, értékes forrásanyag ihlette Kodályt a Galántai táncok megírására. A művet alapításának 80. évfordulója alkalmából a Budapesti Filharmóniai Társaságnak ajánlotta. Az ünneplő zenekar Dohnányi Ernő vezényletével az 1933. október 23-ai jubileumi díszhangversenyen mutatta be.

A Galántai táncok hatalmas sikert aratott. Tóth Aladár zenekritikus így írt a műről: „A nagy zeneköltő ezzel a remekbe szabott kompozíciójával népének valóságos tündérkertjébe vezet el bennünket.” Heinrich Jalowetz, német karmester - Schönberg tanítványa – pedig így méltatta: „Azt hiszem, olyan ajándék ez, amelyben a zenekar örömét lelheti. Kodály invenciója annyira a hangszerek lelkéből fakad, hogy nála a legegyszerűbb zenei jelenség is különös ragyogást nyer.”