Élete szinte mindvégig az Alföldhöz kötődött100

100 éve, 1916. március 27-én Újkécskén született Marosi Izidor, a kecskeméti Nagytemplom korábbi plébánosa, a Váci Egyházmegye püspöke, az Országos Hitoktató Bizottság elnöke.

Vácott szentelték pappá 1941. június 22-én. Hitoktató volt Lajosmizsén, majd Kunszentmiklóson, azután kórházlelkész Debrecenben. Első plébánosi kinevezése Homokra szólt. A háború idején, 1944 és 1945 között tábori lelkészi szolgálatot látott el. Ezt követően újabb hitoktatói megbízásokat kapott Szentesen, majd Hódmezővásárhelyen. 1948-tól Szentlőrinckátán, 1956-tól Izsákon, majd 1977-től tíz éven át a kecskeméti Nagytemplom plébánosa volt. 1979. március 5-i kinevezése után már mint váci segédpüspök szolgált a hírös városban. Bánk József nyugalomba vonulását követően megyéspüspöki kinevezést kapott 1987. március 5-én. Püspökségének öt éve alatt a bekövetkezett politikai változások magukkal hozták a vallásszabadságot, aminek első nagy feladata a hitoktatás újjászervezésének megkezdése volt, a második pedig az egyházmegye híveinek lelki fölkészítése II. János Pál első magyarországi lelkipásztori útjára. A pápalátogatást követően kérte felmentését a váci püspöki székből, majd visszavonult Kecskemétre, ahol a helyi hívek szeretetétől övezve élt.

Élete szinte mindvégig az Alföldhöz kötődött. Bármelyik szolgálati helyén, falusi lelkészként és nagyvárosi plébánosként éppúgy, mint megyéspüspökként a jó pásztort látták benne hívei és paptestvérei. Jelmondata - In aedificationem Corporis Christi, azaz: Krisztus Testének építéséért - szerint élte le életét.

Marosi Izidor, a Váci Egyházmegye nyugalmazott főpásztora 2003. november 14-én, életének 88., papságának 63., püspöki szolgálatának 24. évében költözött az örökkévalóságba. Az elhunyt főpásztortól 2003. november 25-én vettek búcsút, és a váci székesegyház altemplomába helyezték örök nyugalomra.

(Források:  *Váci Almanach, 1970  *Váci Egyházmegyei Könyvtár  *Új Ember, 2003)