Iván bácsit mindig is úgy ismertük, mint aki szívesen kutatja a múltat. Jól ismeri családjának történetét is.  Ehhez képest csak mostanában kapott nyilvánosságot, hogy felmenői között ott van az a Pankotay Józsa György, akiről Jókai az Egy magyar nábob című regényének fő alakját mintázta.

Ez mindig is a családi hagyomány része volt, de igazából a tanítás mellett nem tudtam ezzel foglalkozni. Tavaly azonban meghívtak egy konferenciára Tiszafüredre, amit üknagyapám emlékére rendeztek, amikor a sírját is rendbe hozták. A sajtó akkor „kapta fel” a rokonságot. Valójában a 10 ezer holdas tiszafüredi földesúrról nem lehet biztosan tudni, hogy megnősült-e valaha, de az anyakönyvi bejegyzés szerint gyermeke született a mezőtúri Csomay Annától. Ez a gyermek, Jósa János volt az én dédnagyapám. A nép csak úgy hívta Pankotay Józsa Györgyöt, hogy Józsa Gyuri. S ha valakit becéznek, azt szeretik. Üknagyapám megpróbálta a saját birtokán megvalósítani mindazt, amit a reformkor szelleme hozott. Fahidat építtetett a Tiszán, utat csináltatott a Hortobágyon keresztül, árvaházat alapított, a kolerajárvány idején pedig gyógyszert vett a betegeknek. Alaposan meg is fogyatkozott a birtoka mire meghalt. Nemrég készültem el a monográfiájával, amit jövőre, születésének 220. évfordulóján szeretnék kiadni.     

Szintén a múlt iránti tiszteletének jele, hogy elnöke a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Kecskeméti Szervezetének. Mivel foglalkozik ez az egyesület?

Katonai relikviákat gyűjtünk és kutatjuk a honvédség történetét. Bizony, ma már a szó szoros értelmében nem beszélhetünk honvédségről, hiszen hivatásos katonák látják el a feladatot, pedig a fiúknak – véleményem szerint – úgy kellett a katonaság, mint egy falat kenyér. Ezzel fejeződött be a nevelésük.  A célunk elsősorban az, hogy a fiatalok felé nyissunk. Sokfelé tartunk rendhagyó történelem órákat, amelyeken részt vesznek olyan tagjaink, akik még harcoltak a 2. világháborúban. Sajnos, már egyre kevesebben vannak. Nagyon örülök, hogy hosszú küzdelem után végre elkészült a 2. világháborús emlékmű Kecskeméten, méltó emléket állítva a hősöknek. 

Négy könyve is megjelent, amióta nyugdíjba ment. Most min dolgozik?
Alig vártam, hogy nyugdíjba mehessek, hiszen a tanítás mellett nem volt időm az írásra. Több régi tervemet valósítottam meg azóta. Az Okos, mint a kecskeméti szélmalom című kötetemben kecskeméti és Kecskemét környéki szólásokat gyűjtöttem össze. Ennek most készül a második kötete. Szintén a második kötetén dolgozom a magyar katonadal gyűjteménynek.  A  professzoros kalap című könyvem a doktori disszertációm alapján készült, míg a Katona voltam Debrecenben 1956-ban című könyvemben 56-os emlékeimet írtam meg.

Így 75 évesen is árad az energia Iván bácsiból. Mi ennek a titka?
Ez családi hagyomány is, hiszen anyai részről parasztcsaládból származom, ahol megtanultam a fizikai munka becsületét, ami most is lételemem. Van egy szőlőm és egy hobbi telkem is, ahol dolgozgatok. Aki abbahagyja a fizikai aktivitást, az hamar a föld alá kerül.

Kállai Erzsébet